Nem szokványos elkészítése ez a karalábélevesnek. Nem kellene visszahőkölni első körben attól, hogy karajcsonttal és disznófarokkal készül, mert a végső íz élmény elegáns és bársonyos. Krémes, édes, friss és különleges.
Egy páratlan családi recept a leves kiindulópontja, amit ma még sikerült egy kicsit „tovább gondolnom”. Mindössze a sűrítésen változtattam a korábbi enyhe besamelt cseréltem most le más eljárásra.
Hozzávalók körülbelül 6 adaghoz:
80 dkg konyhakész, szeletelt zsenge karalábé
20 dkg apró kockára vágott vörös vagy fehérhagyma
1 szál póréhagyma
2 evőkanál libazsír
tengeri só, frissen őrölt zöldbors
3 evőkanál nádcukor
5 dkg zsíros (most ír) vaj
½ liter víz a végső hígításhoz
A disznófarkat és a karajcsontot jeges vízben alaposan kiáztattam. Úgy fél óra alatt. Papírtörlőn leszárítottam.
A libazsíron megdinszteltem a hagymát, majd hozzáadtam a póréhagymát. Amikor a póréhagyma elveszítette nyersségét, akkor hozzáadtam a disznófarkat és karajcsontot és fehéredésig pirítottam közepes lángon. Sóztam, frissen őrölt zöldborssal hintettem meg és zsírjára pirítottam, még mindig közepes lángon. Felöntöttem vízzel, hogy kétharmad részben fedje a csontokat és 2 órán át lassú tűzön pörköltem.
Közben felszeleteltem a karalábét. 8 részre vágtam, majd lapra. A karalábé kalapját és zsenge leveleit jeges vízben fél órán át áztattam. Így szép zöld, friss és ropogós lesz. A szobahőmérsékletű tejfölt és tejszínt alaposan elkevertem.
A vajon megdinszteltem a csíkokra vágott karalábé leveleket és kalapot. Hozzáadtam a szeletelt karalábét. Magas hőfokon megpirítottam, de vigyáztam, hogy színt ne kapjon. Megszórtam a nádcukorral és egy csipet sóval, majd saját levében roppanósra pároltam.
Az alapléből kihalásztam a csontokat, majd krémesre turmixoltam a levet. Hozzáadtam a karalábét és felöntöttem a vízzel. Felforraltam. Majd csendes tűzön egy-két perc alatt összefőztem.
A tejszín-tejföl keverékhez forró levet mertek, alaposan elkeverem, majd behabartam vele a levest.
Csendes tűzön rotyogtattam még pár percig. Visszatettem bele a csontokat és disznófarok darabokat és néhány perc alatt, csendes tűzön összefőztem.
A háromféle zsiradék és a krémesítő hozzávalók (tejföl és tejszín) nem csak összefogják az ízeket, hanem - liszt nélkül - még nagyszerűbben krémesítik, sűrítik a levest a turmixolt hagymás alap segítségével.
Ezt a levest is hagyom pihenni, hogy a főzés után megnyugodjon és kisimuljanak benne az ízek. Hagyom langyosra hűlni, majd nem túlforróra visszamelegítem.
Szerintem erősen langyosan a legfinomabb és a farok és húsos csont darabokkal feltálalva. Ezeket természetesen ki is lehet dobni, de a belőlük kiolvadó ízektől lesz ez a leves különleges.
Amikor egy étel ennyire ízlik, mint ez, vagy nem találok szavakat, vagy talán túl sokat is. Nekem annyira összhangban vannak a selymes, összeillő ízek, a nem szokványos alapanyagok ellenére, hogy örök kedvencem marad, bár gyermekkorom óta az.
Úgy tudom, egyedinek számít a kiindulópontként szolgáló családi recept is, mely itt található.
Érdemes benézni korábbi leves receptjeim közé is, itt.
Nem találok szavakat! Hihetetlen, hogy ma ebédre én is karalábélevest főzök, ha nem is karajcsonttal, és farokkal, de a karajcsont főzőlevével, hasonlóan: tejszínesen-tejfölösen-zelleres-fűszeresen, tojássárgájával, liszt nélkül:))) Csodás, imádom! A leves tetjén tépkedett karalábélevéllel!
VálaszTörlésBodzazsuzsa
VálaszTörlésEz óriási! A lányommal a nagy-nagy kedvenc levesünk, mára is szántunk belőle, mert melegítve talán még finomabb!
Olyan kocsonyás a leves, amikor előveszem a hűtőből, mint a húsvéti kocsonya!
Az már eddig is világos volt, hogy nekünk nagyon egyforma az ízlésünk, és én nagyon örülök ennek! :))
Ezt nekem is ki kell próbálnom! :)
VálaszTörlésIgazi ínyenc leves kerekedett a végére! A csontos hús adja valóban a legfinomabb ízű lét.
VálaszTörlésAnita, Vicuska:
VálaszTörlésNem fogtok csalódni benne, ha elkészítitek.
Általában nagy mennyiséget készítek, hogy le tudjak fagyasztani belőle, arra az esetre ha "megszorulok" főtt étellel. Újramelegítve is hibátlan!
Külön köszi a jó ötletet a lefagyasztással :)
VálaszTörlésMár a poszt megjelenésekor beleakadtam, mint bogáncs a puli szőrébe, de szombaton eljő a nagy nap és elkészítem.
VálaszTörlésMég sohasem csalódtam receptjeidben AC.
Most sem fogok...))
PiperPerabo: Jaj, most megint izgulok, hogy vajon Neked is éppúgy az egyik első számú kedvenc levesed lesz-e a disznófarkas karalábéleves, mint nekem.
VálaszTörlésEgyébként az első recept megjelenésekor egy olvasóm ugyanúgy, mint most Te, "beleszeretett", elkészítette, és nem csalatkozott benne. Sőt! Még képriportot is készített a leveskészítésről, és elküldte nekem.
Úgyhogy bizakodó vagyok ... :))
Természetesen várom a fejleményeket! :))
Könnyű nekem. Csak hátradőltem és fogadtam az elismeréseket. Fantasztikus egy étel. Eddig abban a hitben éltem, hogy levesek terén már csak inkább felejthetek. Hát nem!!
VálaszTörlésKöszi AC!
Megjegyzem nap mint nap benézek ám ide.
Csak hogy tudd...)))
PiperPerabo: :)) Jaj, ha tudnád, ma mennyit gondoltam Rád! Vajon mi lesz a "végeredmény":))
VálaszTörlésJól, van most már én is hátradőlhetek! :D
Igen, jó tudni, hogy van értelme írnom a blogot ... mert főzni, ételeket alkotni mindig volt értelme ... köszönöm! :))
Egy évvel ezelőtti műalkotást megismételtem.
VálaszTörlésSemmi sem változott...))
Feleségem nem is emlékezett rá. Azt mondta, ilyen fimom karalábélevest még életében nem evett.
Csak mosolyogtam.
Így történt az esemény AC.
Köszi.
Pá!
Szívesen! Mondtam én, hogy ezek a visszajelzések adnak ennek a blognak értemet ... én köszönöm! :)
Törlés