Oldalak

2011. szeptember 30., péntek

Fokhagymás-friss bazsalikomos tagliatelle datolyaparadicsommal és apró mozzarella golyókkal




Ez az olaszos ihletésű étel is a 10-15 perces ételkategóriába tartozik. A férjemnek készült.

Van, hogy csak egy könnyű tésztaételre vágyik, ilyenkor összeütök neki valami gyorsat és finomat. Most nem tojásos, hanem durumbúzából készült tagliatelle volt itthon, ehhez még talán jobban passzol ez a friss, de nagyon is puritán feltét.

Tudom, hogy idegesítő, amikor összetevőket ízlés szerint adunk meg, de itt nem tehetünk másképpen. Lehet 2-3 gerezd fokhagymát is használni, mondjuk, ha az ételt magamnak készítettem volna. A férjemnek egy, de hatalmas gerezd fokhagyma is elégséges volt ahhoz, hogy az íze az ételben legyen, de ne tengjen túl.

Úgy egy evőkanál olívaolajon először kicsit körbepirítottam a kettőbe vágott datolyaparadicsomot, ez esetben egy adaghoz 8 db-ot. Hozzáadtam a lereszelt fokhagymát, de csak közepes lángon pirítottam együtt a paradicsommal, hogy nehogy megégjen. Enyhén sóztam és borsoztam. 5-6 nagyobb bazsalikomlevelet felcsíkoztam és az alaphoz adtam. Ekkor már csak módjával pirítottam, inkább csak összeforgattam az alappal.

Közben 6 perc alatt kifőztem a durumtésztát, és forrón összeforgattam az alappal és hozzáadtam a mini mozzarella golyókat.

Mire a sajtgolyók olvadni kezdtek, már tálaltam. Egy kis frissen reszelt pecorino romano megkoronázta a kész ételt.





Az illatok csodásak voltak és az elkészült étel látványa is. Amilyen gyorsan készült, olyan gyorsan fogyott el. Már csak a férjem elismerését kellett bezsebelnem. Ilyen gyorsan, ilyen finomat? Bármikor, ha a szükség így hozza!


Mi került a tányérra?


2010. június 28.-án, 458 nappal ezelőtt írtam meg az első bejegyzésemet. Ez pedig az 500. bejegyzésem.
Megemlékeztem a 100. és a 200. bejegyzésemben a kerek számú alkalomról, most újra úgy éreztem, hogy ez az alkalom is megér néhány gondolatot.

Bevallottam már korábban, hogy a blog-írást megelőzően nem olvastam gasztroblogokat. Sohasem főztem internetről, az inspirációkat, és a számomra új technikai megoldásokat más forrásból szereztem be. Sokat közülük „saját forrásból”. Ennek köszönhetően mondhatni egészen sajátos módon kezdtem bele a blogírásba, nem voltak előttem minták, sablonok, vagy bármiféle követési szándék bennem.

Természetesen egy idő után „beilleszkedtem” a gasztroblogok sorába és világába, valamint sok nagyszerű egyéniséggel, amatőr mesterszakáccsal, érdekes és értékes blogokkal ismerkedtem meg. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy előbb említettek nem voltak hatással rám és így a Nem vagyok mesterszakács blogra.

Egy idő után kitűnik minden oldal esetében, hogy milyen tematikát követ. Van, aki csak a legjobban sikerült vagy különleges ételeit mutatja be, egy-két különlegesen jól sikerült fotóval. Vannak, akik csak egy típusú ételféléről írnak, mondjuk süteményekről, desszertekről, régi receptek szerint elkészített ételekről, és így tovább. Vannak olyan blogok, ahol nem az ételek, hanem az ételfilozófia kerül előtérbe, és vannak beszélgetős blogok is, ahol a téma nem hétköznapi, vagy éppen provokatív beállításával „szerveznek” beszélgetéseket. Számtalanféle gasztro indíttatású és tartalmú blog létezik már.

Nálam sokféle étel előfordul, időnként írok vagy idézek egy-egy gondolatébresztő témában, valamint időről-időre megemlékezem azokról az eseményekről, amikor házon kívül kerülök kapcsolatba ételekkel vagy a gasztronómiával.

A Nem vagyok mesterszakács blog tematikája az, hogy mi kerül a családom és az én tányéromra napról, napra. Nem csak a legjobban sikerült vagy különleges ételek kerülnek bejegyzésre és nem csak a legjobban sikerült képek szolgálnak illusztrációként. Hiszen ez nem egy magazin.

Több mint egy éve főzök úgy, hogy lépésről lépésre bemutathassam az ételek elkészítését is. Minden ételét, amelyet készítek. Legyen az egy éjszakai éhűző szendvics, vagy egy komplett vasárnapi ebéd. Mindig úgy, ahogyan azt éppen elkészítettem. Hiszen a rendelkezésre álló lehetőségeim – például aktuálisan beszerezhető, vagy szezonális alapanyagok, adott készletem stb. - függvényében a már bemutatott ételeket is többféleképpen készítem el.

Én magam is szívesen főzök a saját oldalamról, nézem vissza korábbi ételeimet és azok elkészítését. Hiszen gyakran adódik egy új fortély egy új felfedezés, amit az adott bejegyzésben írtam meg. Legközelebb csak „felütöm” a receptet és már tudom, hogy mikor, miért, melyik ételt hogyan készítettem el.

Internetes szakácskönyvem abban is segít, hogy mit készítettem már régen, vagy az elmúlt időszakban túlságosan gyakran, vagy éppen a múlt év ezen időszakában.

Ennek tükrében magam is jó hasznát veszem az oldalamnak, hiszen azáltal, hogy írom a blogot még okosabban szervezem a saját konyhámat, és még kreatívabban állok az ételek elkészítéséhez. Még változatosabban főzök, így minden nap be tudok mutatni ételeket anélkül, hogy csak ismételném magamat.

Sok energiát fektetek abba, hogy napról napra, minden, az asztalunkra kerülő ételt bemutatok, hiszen megtervezem, bevásárolok, megfőzöm, amely közben jegyzetelek és fényképezek. Majd összhangba hozom azzal, hogy időben, frissen tálalhassak a családomnak, hiszen ez az elsődleges feladatom.

Igaz, „több kolbász, mint nap”, nem sikerült az elmúlt 458 napban megfőzött ételeim mindegyikét bejegyzésbe szerkesztenem a mai napig. Legalább 30-40 étellel több készült a konyhámban attól, melyet eddig sikerült megjelentetnem. Viszont ezen ételek dokumentációja is készen áll a szerkesztésre, és idővel minden ételem bemutatásra kerül. Hiszen ez a célom. Hogy bemutassam, nálunk mi kerül a tányérra.

2011. szeptember 28., szerda

Akár gyerekzsúrra: házi kolbászkrém és hagymás-zsályás csirkemájpástétom vajas péksüteményekkel









Ahogyan meséltem róla volt nálunk egy kis összejövetel, főleg gyermekvendégekkel. Egyébként „csak úgy” is érdemes elkészíteni a fent említetteket, hiszen egy-két napra ki lehet váltani a felvágottat vagy az egyéb hidegvacsorát, reggelit vagy uzsonnát vele. Ráadásul, ha házi péksüteményt kínálunk hozzá, akkor még nyugodtabbak lehetünk, hogy két-három órás időbefektetéssel csupa házilag készült, egészséges ételt kínáltunk a családnak. No és persze finomabbat, mint kapható.

Vajas péksüteményeket sütöttem, ezeket már bemutattam. Mákos, szezámmagos és oregánós-parmezános kifliket és sajtos mini bagetteket.

Míg kelt a tészta a péksüteményekhez, addig elkészítettem a krémeket.


Hozzávalók körülbelül 40 dkg májpástétomhoz és 40 dkg kolbászkrémhez (bocsánat, nem mértem le a végső súlyukat):

5 db keményre főzött tojás

10 dkg puha, zsíros vaj

2 dl tejföl

só, frissen őrölt zöldbors



25 dkg puha lángolt kolbász

1 fej lilahagyma kockára vágva



25 dkg csirkemáj

1 nagy fej fehér vagy vöröshagyma

3 gerezd fokhagyma

1 evőkanál friss zsálya levél csíkra vágva

1 teáskanál morzsolt majoránna

3 dkg vaj


Kolbászkrém:



Lehúztam a kolbász héját (ha nem jön le magától, akkor forró víz alá teszem, papírtörlővel leitatom a vizet és újra próbálkozom). Négy részre vágtam hosszában a kolbász darabot, majd felszeleteltem. Így kis kockákat nyertem. Ha még frissebb a kolbász, akkor kisebb gombócokra szedem. Hozzáadtam a lilahagymát, majd a tejföl, a – tojásvágóban keresztben és hosszában is megvágott, így kockákra aprított - kemény tojás és a vaj felét: 1 dl tejfölt, 2,5 kemény tojást, 5 dkg puha vajat. Botmixerrel selymesre turmixoltam. Persze lehetne rusztikus is a krém, de a gyerekek sokkal jobban szeretik az efféle kencéket krémesen. Tálalás előtt behűtöttem.


Hagymás-zsályás csirkemájpástétom:



A vajban megdinszteltem a szálára vágott hagymát a zsályával. Hozzáadtam a nagyobb darabokra összevágott fokhagymát. Meghintettem a majoránnával, sóztam, borsoztam és együtt dinszteltem a hagymás alapot két-három percig. Hozzáadtam a csíkokra vágott májat és először magas hőfokon pirítottam 1-2 percig, majd amikor kivilágosodott, csökkentettem a hőt és néhány percig alacsony hőfokon pároltam. Csak addig, míg láthatóan nem maradt véres. Ekkor azonnal lehúztam a tűzhelyről és félretettem egy hideg edényben hűlni.

A hideg májas alaphoz hozzáadtam a kemény tojás, vaj, tejföl másik felét és ezt is selymesre turmixoltam. A májkrémet is behűtöttem tálalás előtt.








Zöldhagymával, datolya paradicsommal, piros kápia paprikával, zöldpaprikával, nyers uborkával és lilahagymával tálaltam fel, valamint készítettem belőle néhány szemrevaló falatkát is, kedvcsinálónak.

Másnap bajnokság volt a kisfiamnak, természetesen kolbászkrém került a szendvicsébe. Hétfőn pedig a nagylányom vitt májpástétomot tízóraira. Két nap alatt végére jártunk a péksüteményeknek és a krémeknek is.

Legközelebb másféle kencéket készítek, és talán másféle zsömléket. Talán? Nem! Biztosan!





2011. szeptember 27., kedd

Dr. Chef konyhája: grillvacsora Sóstón





Az egyik kedvenc egész estés rajzfilmünk a gyerekekkel a L’ecsó (Ratatouille) és gyakran a fülemben van a szlogenje: „Főzni bárki tud”. Szeretem az „avataromat” Remy-t, a zsigerből főző patkányt, aki nem sül fel a mesterszakácsok között sem. Szívből, és pusztán érzésből főz.

Kedves nyíregyházi barátaink, Katika és Csaba láttak minket vendégül sóstói hétvégi házukban néhány hete. Velük kirándultunk Szatmárcsekére múlt év nyarán, írtam is élményeinkről. Mindketten orvosok, Csaba az orvosi – ortopéd sebészi - hivatása mellett lelkes és tapasztalt horgász is, és nagyszerűen főz. Nem csak nagyszerűen, hanem odaadóan, elegánsan és könnyedén. Imádom a főztjét, alaposan rákészülök, ha vendégségbe megyünk hozzájuk.

Szűk baráti körben zajlott a vacsora, a menü mégis hosszú volt, és több mint nagyszerű. Ha nyáron jövünk össze, akkor grillétel mindig kerül a menübe, most még inkább apropója volt, hiszen új szerkezettel bővült a grill eszközök tárháza náluk.

Azért a horgászathoz visszakanyarodnék egy kicsit, hiszen egy-egy halétellel is mindig kényeztetnek minket, főleg a Csaba által frissen fogott halakból. A legfinomabb kecsegepörköltet is Csabánál ettem, évekig készítette a kedvemért a hasonló összejöveteleken, mert egyszerűen nem tudtam betelni vele.

Most halászlét készített, éppen olyat, amilyet én szeretek. Többféle halból főzi az alaplevet és csak szűrőn, kanállal passzírozza, hogy csak éppen sűrítse a lét. A halászlében nem áll meg a kanál és kimaradnak a „gyanús” csont, szálka és bőr fecnik is a levesből. Az utóbbi években én is így készítem a halászlevet. Ízletes volt, könnyű, és csodás volt az íze mellett a színe is a jó paprikától. A pontyot és a harcsát kanálnyi kockákban főzte a levesbe. Isteni volt!


Több hús és zöldségféle is a rostlapra került. Egyik előételként baconba tekert fűszeres csirkemáj volt, ez is a rostlapon készült. A másik előétel páncél nélküli garnélából nyársak voltak, csaknem éppen úgy készítette Csaba, mint én legutóbb Spanyolországban a langostinokat. Citrom helyett málnás balzsamecetet tett a páclébe.

Sütőben pirított bagett karikákat és többféle salátát kaptunk az előételek és a grill húsok mellé, köztük tzatzikit, amit Katika anyukája csodásan készített el. Sűrű volt és ízletes.




Főételként flekkent, fűszerpácban érlelt, kicsontozott csirke felső csirkecombot és szarvasgomba olajban pácolt csirkemellet sütött nekünk Csaba.

Nekem a szarvasgomba olajban pácolt csirkemell annyira nem jött be, nekem a csirkemellhez nem igazán passzolt a szarvasgomba olaj íze. Csabának is mondtam, nem haragudott meg érte, viszont volt közöttünk, akinek ez ízlett a legjobban. A többi húsféle viszont egytől-egyik levett a lábamról, a sok finom felkínált pálinka mellett.:) Minden grillezett hús – a csirkemell is – szaftos volt, ízletes és nem volt túlsütve. Csabának olyan érzéke van a főzéshez, ami Isten ajándéka. Az ételek kiválasztása, előkészítése és fűszerezése mind, mind kifogástalan, könnyed, elegáns a részéről. Nem kell mesterszakácsnak lenni ahhoz, hogy valaki ilyen nagyszerűen főzzön, szívből, érzésből és óriási kedvvel, lelkesedéssel.

A húsokhoz grillezett zöldségek is készültek: gomba, cukkíni, padlizsán, paprika, valamint lassan sült szaftos fehérhagyma és koktélparadicsom. Kiemelést érdemel a sült csöves kukorica, melyeknek felét a csuhéban, felét csuhé nélkül sütötte. Egyszer én is kipróbálom a csuhéban sütést, hiszen gyakran készítek sült vagy grillezett kukoricát. Ha jól tudom, két éve nálunk találkoztak a csöves kukorica nyárson grillezésével egy baráti vacsorán, emlékszem, nagyon, de nagyon ízlett nekik. A sóstói összejövetelen pedig nekünk. Az egyik legkelendőbb grillzöldség volt.





Mindössze tízen voltunk, Katika szülei csak érintőlegesen vettek részt a vacsorában, mégis ennyi nagyszerű finomságot tálaltak fel nekünk. Az ételek mellé a legfinomabb pálinkákból kupicáztunk, a legfinomabb fehér, rozé és vörösborokat kortyolgattuk. Még házilag készült sangriát is kínált Katika az édes italokat kedvelő barátnőknek.

Házias sütemények zárták a menüsort, lepények és rétesek egy ismerős cukrászdából.

Nagyszerű volt a hangulat, hajnalig beszélgettünk, csipegettünk.






Most, hogy belegondolok, a szűk baráti körben mindenki nagyon kitesz magáért, ha összejövünk. Mindenki odaadással, lelkesedéssel készül, ha egymást megvendégeljük. Emellett nagyszerű szakácsok és szakácsnők vannak közöttünk, akiknek inkább élmény rákészülni egy vendégségre, mint izzasztó erőfeszítés vagy szükséges rossz.

Nelli barátnőm főztjéről sajnos csak egy bejegyzésben emlékeztem meg, és a legutóbbi szilveszteri baráti összejövetelünkről.







Zsuzsi barátnőmnél elköltött András napi estebédről is írtam már. Sőt, egy későbbi vasárnapi ebédről még meg sem írtam a bejegyzést (hoppá!).





Zsuzsiékkal egy rendhagyó disznótoros, baráti összejövetelen is együtt voltunk a TB Ranchon, ahol két csüngőhasú disznóból kerültek ételek az ebéd és vacsoraasztalra.








Megemlékeztem két baráti összejövetelről is Both Tibi barátunknál. Mindkettőbe érdemes bepillantani, hiszen mindkettő esetében különleges menüsor készült. Az első összejövetelnél én magam is főztem, nem is akármilyen alapanyagból.




A másik esetben pedig nagyszerű kemencés ételek is készültek.






Csabával és Katikával közös – Szatmárcsekei – (gasztro) élményeinket már megemlítettem, de szívesen utalok a nálunk elköltött korábbi grillvacsorára is, melyet három részben írtam meg. Külön írtam az előételről, a főételről és a levezető csemegéről.







Egy későbbi baráti vacsoráról is három részben számoltam be, - újfent külön-külön: az előételről, a főételről és a desszertről – melyre különlegesnek mondható menüsorral készültem.






Szívből ajánlom mindenki figyelmébe mind kedves barátaim, mind saját menüsoraimat baráti összejövetelekre, hiszen ezekre az alkalmakra különleges odafigyeléssel és gondossággal készülünk. Végül pedig jókat eszünk és nagyszerűen érezzük magunkat.