Almás-fokhagymás egészben sült kacsa - kacsalakoma kacsaaprólékos paellával, egészben sült májával

Már egy ideje készülök erre a kacsalakomára. Amikor Julikánál megrendeltem ezt a kacsát, nem volt rá lehetőségem, hogy elkészítsem, így a fagyasztóban landolt.
Nagyon szép, éppen csak tömött kacsát kértem, illetve kaptam. Ez zsírosabb, mint a pecsenyekacsa, így szaftosabbra, porhanyósabbra süthető, de nem kövér, a mája pedig már szép, érett, és világos.
Készíthettem volna az egyben sült kacsát mondjuk piros gyümölccsel és krumplipürével, de egyfolytában a rucás kásán járt az eszem.
Használhattam volna rozmaringot, vagy mézes pácot, az mostanában nagyon trendi, de én a majoránna mellett döntöttem, pontosan azért, mert manapság, méltatlanul mellőzött fűszernek érzem.
Gyermekkoromban a kacsát, vagy a ludaskását mindig majoránnával ízesítette nagymamám, ez a gondolat annyira megigézett, hogy egyértelmű volt a döntésem.

Egy egész fej, áttört fokhagymából, 30 szem zöld, frissen tört borsból, egy evőkanál majoránnával és kevés sóval, krémes fűszerpácot készítettem.
Kívül, belül alaposan bedörzsöltem a kacsát, majd letakarva a hűtőbe tettem pihenni. Az aprólékot kisebb darabokra vágtam, a kacsa lábait és fejét is megtartottam. A májat félretettem.
A kacsa háját és a nyakbőrt apró darabokban kisütöttem, a zsírját leszűrtem. A maroknyi kacsatepertőt azonnal, magában el is ropogtattam. A friss, leszűrt kacsazsírt félretettem.

A kacsaaprólékos paellához egyszerre készítettem elő az aprólékot és az alaplevet. 1 kisebb fej, kockára vágott vöröshagymát, és 2 gerezd átnyomott fokhagymát, három evőkanál kacsazsíron megdinszteltem, majd az aprólékot, a fejét és a lábát a hagymás zsírban megpörköltem. Sóztam, borsoztam, és 3 dl vízzel felöntöttem, és puhára pároltam.

Míg az aprólék puhult, addig elővettem a bepácolt kacsát, durva szemű tengeri sóval alaposan bedörzsöltem kívül, belül, a hasüregébe belegyömöszöltem 2 kisebb vöröshagymát és két közepes almát, majd betettem egy mélyebb, kacsazsírral kikent tepsiben a 170 fokra előmelegített sütőbe.

1 nagyobb sárga és fehérrépát megtisztítva kis kockára vágtam. Hozzáadtam a megpuhult aprólékhoz, felöntöttem újra 3 dl vízzel, utána ízesítettem és tovább pároltam körülbelül 10 percig.
Ezután leszűrtem, a hagymás, zöldséges aprólékot a fej és a lábak nélkül félretettem. 4 dl arborio rizst szántam a paellához, így a leszűrt alaplevet kiegészítettem 9 dl-re, és utána ízesítettem.

Közben, 1 óra elteltével a kacsát a mellére fordítottam, és így sütöttem tovább. Kezdettől fogva szorgosan locsolgattam a saját zsírjával.

A paellához egy kisebb fej fehérhagymát és egy paradicsomot kockára vágtam, egy piroshúsú kápia paprikát felcsíkoztam, és két gerezd fokhagymát átnyomtam. Előkészítettem 20 dkg zöldborsót.
Három evőkanál kacsazsíron megdinszteltem a hagymát, hozzá adtam a fokhagymát és a paprikát, és néhány percig együtt sütöttem. Ezután adtam hozzá a paradicsomot, majd rá pár percre a rizst, és alaposan átforgattam.

Felöntöttem a kacsa alaplével, utána ízesítettem, hozzá adtam három csipet sáfrányos szeklicét és a hagymás kacsaaprólékot. Nem a spórolás vezérelt, hogy sáfrányos szeklicét használjak, egyszerűen csak most, e mellett döntöttem.
Addig pároltam kis lángon a paellát, amíg majdnem az összes levet felszívta, de még tocsogós volt.
Közben a kacsát körülbelül háromnegyed órája sütöttem a mellén, újra visszafordítottam a hátára. Így, körülbelül még félórát sütöttem, majd kivettem, és tálra fektettem, alufóliával nem túl szorosan letakartam, hogy pihenjen.

A kacsát körülbelül 20 percet pihentettem, közben a máj és a paella is elkészült. Már csak tálalnom kellett.
A paellát egy mélyebb aljú, karimás tálba szedtem, melyet előre átmelegítettem.
A kacsát darabjaira szedtem, és a paellára rendeztem. A frissen sült, egész kacsamájjal pedig a tálat szó szerint megkoronáztam.

A kacsa egészben sült máját az asztalnál szeleteltem fel.

A fúziós, rucás kása/paella, a kis túlzással franciásan sütött kacsamáj és a mondhatni hagyományosan sütött kacsa, fantasztikusan jól harmonizált egymással, mind ízben, mind küllemben, mind állagban. A kacsa gyomrában sült almákat pedig nyolc részre vágtam, a magházától megfosztottam és az étel mellé feltálaltam.

Nem pusztán az ízek és színek harmóniája volt nagyszerű számomra, hanem az, hogy amit fejben összeraktam, képzeletemben megálmodtam, az a valóságban várakozáson felül teljesített. Álszerénységet mellőzve, a kacsalakoma igazi, teljes siker volt, méltó a vasárnapi családi ebédhez.