Ami a címbe már „nem fért bele”, mindez fűszeres sült sütőtökös és szárított paradicsomos - kovászos - svájci gyökérkenyereimmel tálalva!
Ennek a vacsorának is története van. Ugyanis a zakuszkát nem én készítettem, hanem kaptam. Gabojsza messze földön híres zakuszkájához nem fért kétség, hogy a legfinomabb kovászos kenyereimet fogom megsütni. A kenyerek (is) fantasztikusan sikerültek!
Ha krémek, pástétomok kerülnek a vacsoraasztalra, mindig többfélét készítek. A zakuszka mellé zsályás borjúmájpástétomot, friss aiolit, az aiolival padlizsánkrémet készítettem. Legyen választék, valamint legyen mindenkinek fogára való az asztalon. A maradékok másnap is jól hasznosíthatóak, arról nem is beszélve, hogy milyen finom uzsonnára valók másnap a gyerekeknek.
Zsályás borjúmájpástétom
40 dkg borjúmáj tisztítva
2 fej lilahagyma
3 dkg + 10 dkg vaj
5-6 friss zsálya levél
1 csapott evőkanál morzsolt majoránna
só, frissen őrölt bors
kevés tejszínnel lehet lazítani rajta, ha krémesebben szeretjük
A vajban megdinszteltem a szálára vágott hagymát a zsályával. Meghintettem a majoránnával, sóztam, borsoztam és együtt dinszteltem a hagymás alapot két-három percig. Hozzáadtam a kisebb kockára vágott májat és először magas hőfokon pirítottam 1-2 percig, majd amikor kivilágosodott, csökkentettem a hőt és néhány percig alacsony hőfokon pároltam. Csak addig, míg láthatóan nem maradt véres. Ekkor azonnal lehúztam a tűzhelyről és félretettem egy hideg edényben hűlni.
A hideg májas alapot turmixoltam, majd elkevertem a puha vajjal és behűtöttem tálalás előtt.
Egyszerű, de nagyon finom pástétom verzió.
Hagymás-zsályás csirkemájpástétomom, valamint korábbi borjúmáj pástétomaim itt , itt és itt olvashatóak. Libamáj pástétomom/terrine receptem pedig itt található.
Aioli
Már kaptam autentikus aioli verzió házi receptet Spanyolországból, de most még az egyszerű, modern módszerrel készítettem. Hogy ne degradáljam a „modern” verziót, kiemelném, hogy a Szakácsok könyvében is készítik. Tulajdonképpen fokhagymás majonézt készítek.
Hozzávalók kb.
2 nagyon friss tojássárgája
3-4 nagy gerezd fokhagyma
1 evőkanál dijoni mustár
1 evőkanál fehér borecet
2 evőkanál friss citromlé
só, frissen őrölt bors
A tojássárgáját, mustárt, borecetet, zúzott fokhagymát elkeverem, enyhén sózom, borsozom. Az olajat először szinte cseppenként, majd vékony sugárban hozzáadom, és közben szorgosan kevergetem habverővel, hogy az olaj ki ne csapódjon a krémben. Tálalás előtt érdemes pár órára behűteni. Két-három napig is felhasználható, de nem tovább!
Spanyol füstös paprikával (Pimenton de la Vera, dulce) kínáltam, ezzel megszórva még élménydúsabb a kóstolása!
Padlizsánkrém aiolival
1 nagyobb padlizsán
1 evőkanál olívaolaj
2 evőkanál citromlé
2 evőkanál aioli
só, frissen őrölt bors
A padlizsánt megmostam, megszurkáltam,
Spanyol füstös paprikát kínáltam hozzá, ezzel megszórva még élménydúsabb a fogyasztása!
Korábbi padlizsánkrém receptjeim itt és itt olvashatóak.
nagyon jók. főleg a májas :)
VálaszTörlésCsatlakozom, egyik jobb, mint a másik!
VálaszTörlésZakuszka forever :-)
Kedves NeVaMeSza !
VálaszTörlésAzt írod: "fakanállal, műanyag tálban...". Gabojsza pontosít: "Az aprítást szigorúan fa vagy műanyag késsel végeztük, mert a fémtől a padlizsán húsa megfeketedett, de amióta vannak kíváló rozsdamentes kések és darálók, lényegesen lerövidűl ez a munkafázis, mert a lecsurgatott padlizsánt egyszerűen ledaráljuk egy rozsdamentes húsdarálón:-)"
Én meg úgy hallottam a "vinété" készítüktől, hogy rossz ízt kap a fémtől...
Akárhogy is, a fa- műanyag- kerámiakés használatából nem lehet baj :-)
Jó lenne egy töltött padlizsán is :-)
Mormogi Papa: Nem szívesen vitatkozom Gabojszával, de kb. fél perc alatt kikeverem a padlizsán húsát fakanállal, igazából nem értem, hogy mihez kell a daráló ...:))
VálaszTörlésEgyszerűbb padlizsánkrémet készíteni még az aiolitól is! :)
Kriszta, egy-két padlizsánhoz én sem veszem elő a darálót, de 100-110 kg padlizsánt nem késsel szoktam aprítani, ilyenkor jól jön a daráló:-)
VálaszTörlésFémes ízt pedig a nem rozsdamentes darálóktól valóban kaphat, de a rozsdamentes edénytől, eszköztől tapasztalatom szerint nem feketedik és nem is kap fémes ízt.
Gabojsza: Dupla szmájlival írtam, amit írtam, itt a jelen receptről folyt a szó, én egy-két padlizsántól többől nem készítek krémet egyszerre.
VálaszTörlésPersze tudom, hogy Erdélyben és az elszármazottak hihetetlen mennyiségben dolgoznak fel padlizsánt, mert mindennapi szinten fogyasztanak padlizsánkrémet.
Tényleg csak humor volt, bocsánat, ha úgy tűnt, hogy bármit kétségbe vontam azzal kapcsolatban, amit Mormogi Papa idézett Tőled! De nem! Egyszerűen mókás volt, ahogyan elképzeltem a maroknyi padlizsánt, amit készíteni szoktam, a darálóban. :)
Pontosan nem tudtam, hogy miért kell műanyagot, fát használni, de ifjú asszony koromban én is így tanultam Erdélyben. Azt is, hogy ki kell csorgatni a levét ... vannak, akik ezt például kétségbe vonják. Én szeretek biztosra menni.:)
Spongyát rá!:-)))
VálaszTörlésCsurgatni tényleg érdemes, van, hogy keserű lesz, ha nincs rendesen lecsurgatva.
Gabojsza: Még egy szóra ... nem akartam a posztban "túlmagasztalni" a zakuszkát, de itt a kommentek között szeretném megtenni!
VálaszTörlésA lányom és a férjem úgy rá vetették magukat, hogy én éppen csak kóstolni tudtam belőle ... isteni finom volt, azt hiszem nem fogom megúszni a zakuszka készítést ...:))
Köszönjük szépen a kóstolót!
Bocsánat, hogy belezavartam - viszont így minden világosabb lett. Legalábbis remélem.
VálaszTörlésA padlizsán pirítását személy szerint úgy néztem végig, hogy egy "flekkensütő" rácson csinálták, szabad tűzön. Fával, nem szénnel. Ennek tulajdonítottam a számomra igen kedves füstös ízt is :-)
A héját, ami elszenesedett, már fakéssel "kopogtatták le", és azzal is aprították.
(Hasonló meghatározó erdélyi élményem még a friss juhsajt az esztenán némi kenyérrel, sóval és helyi, borsos mustárral.)
:-))) Üdv. a klubban!...és köszönöm! Idén (is) tényleg jól sikerült. Jó a recept.
VálaszTörlés