A világhálón közzétett konyhanaplóm mindössze 8 hónapos fennállása alatt számtalan bundázási lehetőséget tettem közzé. Legutóbbi, kukoricapehelyben (cornflakes) bundázott csirke variációm hihetetlen népszerűségre tett szert, azóta látom, hogy sokan vették elő ezt az egyébként klsszikusnak számító panírozási lehetőséget. A ropogós bunda nagyon népszerű, az egyik olvasóm, blogger-társam a japán morzsában történő bundázáshoz, a panko bundához hasonlította nem véletlenül a kukoricapehellyel történő bundázást, hiszen megfelelő technikával egészen hasonló a végeredmény, mind küllemben, mind minőségében.
Én magam minden alapanyaghoz a hozzáillő bundázási technikát és panírt igyekszem hozzáilleszteni. Bundáztam már zöldséget parmezános-szezámmagos házimorzsában, kifli vagy zsemlemorzsában göngyölt csirkevariációkat, házi rántott húsos szendvicsekhez "betétet" valamint kovászos kenyérmorzsa bundában borjúkarajt, májat, csirkét és zöldségeket, hogy csak néhányat emeljek ki kínálatomból.
A paprikás lisztben történő bundázás igen elterjedt a magyar konyhában, azonban paprikás kukoricalisztben bundázva mondjuk az egész pisztrángot, fantasztikusan ropogós aranybarna bunda páncélt kapunk, viszont a hal belül szaftos marad, magában tartja a friss, ízletes halhús minden ízét, zamatát.
Ahogyan a nyárádremetei farsangi élménybeszámolóimban említettem, mielőtt hazaindultunk Vármezőről elmentünk a pisztrángos tónál lévő halászcsárdába és vásároltam néhány friss vármezői pisztrángot. Egyébként nincs itt értékesítés, de Kálmán barátunknak köszönhetően én kaptam néhányat.
Természetesen másnap már alig vártam, hogy kisüthessek néhány darabot, ideális méretű, 25 dkg körüli pisztrángokat kaptam.
Mindenképpen hagyományosan akartam elkészíteni az első alkalommal a pisztrángot.
A szépen megtisztított pisztrángokat sóztam, borsoztam és pirospaprikával elkevert kukoricalisztben alaposan megforgattam. Forró növényi olajban sütöttem ki aranybarnára, ropogósra.
Természetesen másnap már alig vártam, hogy kisüthessek néhány darabot, ideális méretű, 25 dkg körüli pisztrángokat kaptam.
Mindenképpen hagyományosan akartam elkészíteni az első alkalommal a pisztrángot.
A szépen megtisztított pisztrángokat sóztam, borsoztam és pirospaprikával elkevert kukoricalisztben alaposan megforgattam. Forró növényi olajban sütöttem ki aranybarnára, ropogósra.
Muzsdéjt készítettem hozzá, ezt szántam kizárólagos köretként a halhoz. 4 dundi gerezd fokhagymát átnyomtam, sóztam, borsoztam és hagytam állni, míg kicsit meg nem taknyosodott a sótól. Ezt követően elkevertem fűszerpaprikával és adtam hozzá egy kis vizet, olyan 0,5 dl-t. Nem magamtól készítettem így, egyszerűen rákérdeztem a vármezői halászcsárdában, hogy ott hogyan készítik.
Természetesen bárhonnan származó (Lillafüred, Szilvásvárad, Vármező) friss, magyar pisztrángból ugyanilyen fantasztikus, egyszerű, hagyományos fogás készíthető. Ehhez a ropogós pisztránghoz nem is kívánkozott köret, nem gondolkodtam rosszul, mert a lányom sem igényelt hozzá a muzsdéjon kívül mást.
Természetesen bárhonnan származó (Lillafüred, Szilvásvárad, Vármező) friss, magyar pisztrángból ugyanilyen fantasztikus, egyszerű, hagyományos fogás készíthető. Ehhez a ropogós pisztránghoz nem is kívánkozott köret, nem gondolkodtam rosszul, mert a lányom sem igényelt hozzá a muzsdéjon kívül mást.
Belül szaftos és ízletes, kívül ropogós volt a pisztráng, a muzsdéj pedig megadta az ízek savát-borsát hozzá. Azért a muzsdéjjal randi és megbeszélés előtt nem árt óvatosan bánni! :)
Ha fele olyan finom mint amilyen szép, akkor nagyon jó lehetett :-)
VálaszTörlésA muzsdéj mitől, azaz mióta piros? Csak tán nem a paprikától?
:-))
Hobbiszakács: Kedves blogger-társam! :))
VálaszTörlésSzilvásváradon is szoktam természetesen pisztrángot enni, de ott nem jár muzsdéj a pisztránghoz, vagy csak én nem kaptam eddig...:)
Nekem a fűszerpaprika nélküli változata a lángossütők hangulatát idézte, ugyanis ott alkalmazzák a sós-fokhagymás kencét, amivel összehasonlíthatatlanul finomabb a lángos is. Csókolózás viszont csak páros muzsdéj fogyasztás után játszik! :)
Pontosan olyan finom volt, mint amilyennek látszik! :)
A maradék pisztrángokat pedig mandulás bundában fogom elkészíteni (a kékre főtt pisztráng nem az esetem :)
Már a muzsdéj sem a régi Vármezőn...Annó, olajjal keverték habosra a sózott, zúzott fokhagymát, majd adtak hozzá pirospaprikát.Ma már csak vizezik...
VálaszTörlésGabojsza: Nyilvánvalóan utána olvastam a muzsdéjnak, mielőtt elkészítettem, és olvastam az olajjal habosra kevert változatot. Azért választottam mégis a csárdában hallott verziót, mert nem kívántam fokhagymás olajat a pisztránghoz. A sóval taknyosított fokhagyma egy kis vízzel kikeverve néhány óra múlva emulzióvá "kenőcsösödött", nekem sokkal jobban passzolt, frissebb és könnyebb is volt, mintha még az olajban sült pisztrángot olajos kencével locsoltam volna meg.
VálaszTörlésÚgyhogy én inkább reformként értékeltem ezt a verziót, mint a "muzsdéj sem a régi" üzenetként, mert a ropogós pisztráng nagyon is a régi volt (helyben is) a kemencés kenyerekkel a reszelt pirított krumplival, a házi juhtúróval töltött paprikával és még sorolhanám, ami hűen őrzi a korábbi értékeket...