Parmezános, friss oregánós tócsni, lisztmentesen

Nem önálló ételként készítettem ezt a tócsnit, köretként szolgált a tegnapi vacsoránkhoz. Mégis külön szeretném bemutatni, hiszen reggelire, vacsorára, uzsonnára vagy feltétként gyakrabban készítünk tócsnit, mint köretnek. A másik fontos szempont, hogy – bár szerencsére körülöttem nincs étel vagy alapanyag érzékenység – akik lisztérzékenyek, azok is bátran fogyaszthatják. Az alapreceptet korábban olvastam valahol, természetesen átírtam a saját elképzelésemre.

Csak néhány hozzávalót igényel az étel, de azok jó, ha megfelelőek. Például a krumpli legyen jó minőségű sütnivaló fajta, én szinte mindenhez sárga krumplit használok, Anthony Bordain már jó régen meggyőzött róla, hogy így tegyek. A másik a jó tojás, melyből a tanyasi egyértelműen a legjobb. Ha megszorulok, akkor a boltban mélyalmos tojással szoktam kiváltani, de csak addig, amíg muszáj. Nálam nem nagyon van olyan, hogy a kevésbé jó tojás „jó lesz panírozni” ugyanis az egyik olyan ételféle, mely jó tojás nélkül sohasem lehet tökéletes. Panírozáshoz (is) a legjobb, legfrissebb tojást használom.
Visszatérve konkrétan a tócsnira, meglepő lesz az egyszerűsége, a végeredmény pedig önmagáért beszél.
Hámozott állapotában 50 dkg sárga krumplit durvára lereszeltem, annyi hideg vízzel öntöttem fel, hogy bőven ellepje. Most hagytam a hideg vízben vagy másfél órát, mert korábban volt időm előkészíteni, fél óra áztatás is bőven elég. Leszűrtem, konyharuhán alaposan megszárítottam.
4 tanyasi tojást szétválasztottam, 6 dkg parmezán sajtot lereszeltem, egy csokor friss oregánót (lehet petrezselyem, snidling, koriander, bazsalikom is) összeaprítottam.
A tojássárgáját kevés sóval, frissen őrölt borssal kikevertem, majd egy dundi gerezd fokhagymát reszeltem hozzá. Hozzáadtam a parmezánt és az összevágott oregánót, jól kikevertem.

Határozott, de nem kőkemény habbá vertem a tojásfehérjét és nagyon óvatosan a krémhez kevertem. Ha széttörjük a habot, akkor el fog folyni. Ebbe a masszába óvatos belekevertem a reszelt, leitatott krumplit, és azonnal neki kezdtem a sütésnek. Jó egy ujjnyi olajat forrósítottam fel a serpenyőben, de a sütéshez közepes láng szükséges.

Most nagy tócsnikat szerettem volna, így ebből a mennyiségből 12 db-ot sütöttem ki, de feltétnek, uzsonnára fele nagyságban is elég sütni. Egy –egy kanál masszát kör alakúra egyengettem az edényben, majd egy perc múlva megráztam, hogy biztosan elváljon az edény aljától, ne ragadjon le. Közepes pirulásig sütöttem, lapáttal fordítottam meg. Papírtörlőre szedtem, majd melegen tartottam, amíg a többi tócsni is ki nem sült.

Érdemes igyekezni, hogy minél frissebb állapotában szolgáljuk fel. Ugyanakkor megkóstoltam ma reggel a maradékot, hidegen is hozza a formáját, nagyon finom.
Ha külön ételként szolgáltam volna fel, akkor raitát, tzatzikit vagy egyszerűen snidlinggel dúsított tejfölt készítettem volna hozzá. A parmezán karakteres íze miatt, további sajtot szerintem nem igényel.
Tegnap egy nagy-, és újszerű ételsort egészített ki ez a tócsni, ha érkezek rá, akkor még ma bemutatom, mert összességében is nagyszerűen sikerült.