Sokkal több és többféle marhahúsból készült ételt kellene fogyasztanunk. Egyrészt, mert a marhahús nagyon finom, másrészt, mert egészséges, harmadrészt pedig azért, mert a csirke és sertésételek hétköznapi egyhangúságát érdemes néha megtörnünk hal, birka/bárány és borjú/marha ételekkel.
Ugyanakkor a marhahús nagyságrendekkel drágább húsféle, mint
a csirke vagy a sertés, illetve lényegesen hosszabb időráfordítással
elkészíthető, mégis azt kell, hogy mondjam, hogy mindenféleképpen sort kell rá
keríteni, ha nem is minden nap borjú vagy marhaételt készítünk.
Ez az omlós marha stefánia 7, azaz hét órán keresztül
készült, igen, ennyi idő kellett ahhoz, hogy a hús puha, omlós és ízletes
legyen. Mindent el lehet készíteni gyorsabban is, de éppúgy, ahogyan az igazi békebeli kenyérhez természetes kovász és 7-8 órányi idő szükséges, úgy az omlós
marhasült sem villámháború, ha a legjobbat akarjuk egy szép darab marhahúsból
kihozni.
Nem bonyolítottam túl, zöldségeket vágtam össze és
fűszercsokrot készítettem: új sárgarépát és fehérrépát, paradicsomot, paprikát,
új főzőhagymát és fokhagymát valamint két rozmaring ágat, kis csokor
petrezselyem zöldet és egy babérlevelet készítettem össze.
A két darab marha stefániát sütés előtt alaposan sóztam,
borsoztam (frissen őrölt sóval, borssal) és vastagaljú, forró serpenyőben fokhagymás
olívaolajon elősütöttem minden oldalán. Csak kérget sütöttem rá, hogy a nemes
ízek és szaftok belül maradjanak a hosszadalmas sütés folyamán.
A zöldségágyra helyeztem, 2 dl fehérbort öntöttem alá és
cserépben, lefedve 4 órán át sütöttem 95 C fokra előmelegített sütőben. Ekkor
kihalásztam belőle a sárgarépa karikákat, mert ezeket már a körethez szántam,
illetve nem akartam, hogy a mártásában hagyva vadas marha feelingje legyen.
További 3 órán át sütöttem a pecsenyét 160 C fokon, lefedve.
Deszkára emeltem a húsdarabokat, fóliával lazán letakarva
pihentettem majdnem fél órán át.
A visszamaradt zöldséges szaftból a fűszercsokrot
eltávolítottam, majd egyszerűen turmixoltam és mártásos tálba öntöttem, melegen
tartottam.
Francia krumplipüré is készült a fejlődő szervezetek
részére, a szelektív étkezést követő családtagoknak pedig különböző zöldségek.
Gőzben párolt brokkoli, vajas zöldborsó és csemegekukorica készült a már
korábban félretett pecsenyével sült sárgarépa mellé.
Igazából zöldbabbal lett volna az igazi, de az előző
napokban főztem több, zöldbabos ételt, így most egyéb zöldségvariációkra esett a választásom. A Wellington bélszínhez is rendszerint zöldbab köretet készítek.
Lehet pfújjogni az amerikai konyhát, de tény, nem hiába
tálalják ők is a marhasülteket zöldbabbal, kukoricával, borsóval és
természetesen krumplipürével, mert szerintem is zseniális ez a párosítás.
Egyszerű, hétköznapi konyhát vezetek, ahol nem törekszem
arra, hogy fából vaskarikát főzzek és azt magazinfotózásra való tálalásban
körítsem. Csakis finoman és egyszerűen. Mert ez mindig osztatlan sikert arat a
családban, ahogyan ez az omlós marha stefánia pecsenye is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése