Aki gyakori vendég nálam a blogon az tudja, hogy preferálom
a parmezánnal „megbolondított” ételeket. Néhány dekagramm parmezán egy más
dimenzióba repítheti a legegyszerűbb fogást is. Az egyik legzseniálisabb
sajtféle, szerintem. Például:
Retro kedvencek
kicsit másképp: sertésborda parmezános párizsi bundában –ropogós
kockaburgonyával
Ehhez a fogáshoz nem kell a legdrágább parmezánt megszegni,
azt tartalékoljuk asztali fogyasztásra. Átlagosan érett grana pradano-t használok
akkor, ha a sajtot főzésre ítélem. Ha forgácsokat teszek pizzára vagy
szendvicsre, vagy egyszerűen feltálalom a vacsoraasztalra, akkor érett
parmigiano reggiano-t használok szívesebben, ha van itthon. A lényeg az, hogy mindig tömbben vásárolom,
nem őrölve.
Ennek a rántott húsnak a szíve a parmezán, a lelke a
szilánkos házi morzsa. A teste pedig néhány szelet nagyon friss sertésborda.
Akkor a legfinomabb a rántott hús, ha alacsony víztartalmú, tehát nagyon friss
karajból készítjük.
Sokkal jobban járunk, ha egy darab friss, csontos karajt
vásárolunk. Ez esetben sokkal kisebb felületen kell leöblítenünk. Ha szeletben
vásárolunk karajt, akkor majdnem képtelenség teljes mértékben leitatni. A
csontból orja levest készítsünk, mondjuk így, ahogyan én készítem:
A karaj filét pedig ujjnyi vastagságra vágjuk és két fólia
alatt nagyon óvatosan klopfoljuk meg, hogy ne zúzzuk össze a rostokat. 3 mm
vastagra éppen jó.
Csak panírozás előtt közvetlenül sózzuk és borsozzuk az
immár konyhakész sertésbordát és azonnal panírozzuk.
A másik fontos alapanyag a házi morzsa, ami legyen szikkadt
és szilánkos. Mindegy, hogy kifli, zsemle, vagy kenyérmorzsa, a lényeg, hogy
megfelelően készítsük el. Friss, vagy enyhén szikkadt alapanyagból őröljük,
csak addig, amíg szilánkos marad. Nagy tálba tegyük a szilánkos, friss morzsát
fedetlenül, és félóránként, óránként keverjük át. Amikor kiszáradt, akkor
fedeles tartóba tegyük és legkésőbb egy héten belül használjuk fel.
Visszatérve a parmezános rántott szeletre, én a parmezánt
nem a morzsához keverem. Sokkal intenzívebb lesz a parmezán íze az ételben, ha
a tojáshoz adjuk.
Hozzávalók 4-6 adaghoz:
12 szelet ujjnyi vastag karajfilé
Maldon só
frissen őrölt bors
3 kisebb tanyasi tojás + 1 fehérje (ami a majonéz készítése
során felszabadult)
parmezán frissen reszelve (annyi, amennyit a tojás felvesz)
liszt és házi morzsa (amennyit felvesz)
Először a tojásokat ütöm fel és elhabarom, majd annyi
frissen reszelt parmezánt adok hozzá, hogy palacsinta tészta sűrűségű masszát
kapjak. Egy kevés sót adok hozzá, hogy kellemesen harmonikus íze legyen.
Érdemes
adagolás közben 10-15 perc szünetet tartani, hogy a tojás rendesen felvegye a
parmezánt.
Ez után a fűszerezett karaj szeleteket liszt, tojás, morzsa
sorrendben precízen panírozzuk.
Bő forró (190 C fokos) olajban oldalanként úgy 2 -3 perc
alatt arany barnára süssük. Még finomabb volna, ha tisztított vajban sütnénk,
de a friss napraforgó vagy mogyoróolaj is kiváló.
Ha marad ki egy kis parmezános tojás, akkor kevés tejjel meghígítom,
és félbevágott kiflivel felitatom. Bundás kifli lesz belőle, nagyon finom. Trisztán
mindig lecsap rá a rántott hús mellé.
Ropogós sült krumplival és mézes-mustáros majonézzel tálaltam,
mert ezzel a legfinomabb. A tökéletes burgonya chips nagyon kevés olajat szív
magába, úgyhogy nem kell megijedni tőle:
Tökéletes
fűszeres-ropogós burgonya chips
Nálunk nem hiányozhat a rántott hús mellől a tartármártás
vagy a mézes-mustáros majonéz (szósz):
Házi majonéz és
társai: tartármártás, aioli, mézes-mustáros szósz
Kéthetente biztosan terítékre kerül nálunk a parmezános rántott borda, vagy a párizsi változat, természetesen csirkéből vagy borjúból is egy az egyben elkészíthető.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése