Most mindenki, aki fogyókúrázik és szelektíven étkezik, nézzen félre, mert ez a rakott krumpli se nem fogyókúrás, se nem felel meg a szelektív étkezés szabályainak.
A jó hírem viszont az, hogy mérhetetlenül finom, mi több, ha
megkóstoljuk, az evését egyszerűen nem lehet abbahagyni.
Kimondhatatlanul örülök annak, hogy olvasóimmal maximálisan
egyezik az ízlésünk, ugyanis az egyik legtöbb elégedett visszajelzést rendhagyó
rakott krumpli receptjeim kapcsán kapom.
Ahogyan már elmondtam korábban, nem vagyok a „klasszikus”,
zárt rétegekben összeállt, nyögvenyelős rakott krumpli híve. Még akkor sem, ha
azt mondjuk rá, hogy az a hagyományos. Egészen biztos vagyok abban, hogy sokan
éppen ezért nem sorolják kedvenc ételeik közé.
Szívesen készítem kolbásszal, de nem riadok vissza semmilyen
más ízletes töltelék alapanyagtól sem, mint ahogyan jelen esetben
sonkás-baconos tojáskrémmel töltöttem, amit medvehagymás alappal ízesítettem. Nem
vagyok kényszeres felhasználó a divatos alapanyagok tekintetében, sokkal inkább
a szezonalitás, mint az extrém elképzelések szerinti felhasználás vezérel.
A
medvehagyma egy nagyszerű, és hagyományos alapanyag, mely feledésbe merült a csiriz
főzelékes, vegeta korszakban és mostanában méltán reflektorfénybe került. De ez
nem jelenti azt, hogy most a medvehagymát is medvehagymával kell enni, inkább
szépen, természetesen visszaépíteni az étkezésünkbe.
Ennek a medvehagymának pedig története is van. Történt
ugyanis, hogy egy kedves gasztroblogger fiatalember felajánlotta nekem, hogy szed egy
nagy öl medvehagymát a mecseki erdőkben és elküldi nekem.
Egy napon csengetett a postás és nagy csomagot hozott nekem,
egy nagy csomó harmatosan illatozó medvehagymával a doboz gyomrában.
Köszönöm szépen Krisztián! Amikor ilyen mérhetetlenül kedves
gesztus, meglepetés ér, bevallom, nem találok szavakat!
Krisztián a Tejbegríz blog szerzője és igazán ígéretesen tehetséges
és tüneményes fiatalember, üdítő a tudat, hogy még vannak ilyen fiatal Grál-lovagok.
Annál is inkább, hiszen lassan eladósorba kerülő lányom van, így ez a tudat
megnyugtat.
Úgyhogy biztosítok a felől mindenkit, hogy nem ez az utolsó
medvehagymás ételem mostanában.
No, mindent elmeséltem, már csak a recepttel maradtam adós,
de máris rátérek.
Hozzávalók egy közepes méretű cseréptálnyi rakott krumplihoz (kb. 6 adag):
5 db nagyobb, sárga húsú burgonya (ezt az eresztést most
anyósomék saját terméséből kaptam)
8 db keményre főzött tojás
2 db nyers tojás szétválasztva
20 dkg vékonyra szelt bacon
20 dkg főtt sonka
1 közepes fej vöröshagyma
20-25 szép nagy medvehagyma levél
8 dkg vaj
Só, frissen őrölt bors
A krumplit héjában megfőztem jó sós vízben. Egészen más a
sós vízben főzött héjeas krumpli íze. Még forrón meghámoztam és félretettem.
A vaj felében először az apróra vágott bacon felét sütöttem
meg, majd hozzáadtam az összevágott sonkát is. Nem kell túlsütni, mert
kiszárad.
A vaj másik felében megdinszteltem az összevágott hagymát,
majd hozzáadtam az összevágott medvehagymát és azt is megdinszteltem közepes
tűzön.
A tojásokat finomra reszeltem és elkevertem a hagymával és a
sonkával, baconnal. Sóval, borssal ízesítettem. Végül finoman elkevertem a
felvert tojásfehérjével.
A tejfölt elkevertem a tejszínnel és a tojássárgájákkal, sóval,
borssal ízesítettem.
Kivajaztam a cserepet, majd leraktam vékony karikára szelve a
krumpli egyharmadát. Sóztam, borsoztam. Megkentem a baconos tojáskrém felével,
majd meglocsoltam a krém egyharmadával.
Ismét leraktam egy sor krumplit (sóztam, borsoztam), a krém
másik felét és meglocsoltam krémmel. Ismét egy sor krumpli következett, melyet sóztam,
borsoztam és meglocsoltam a maradék krémmel.
Reszeltem rá pecorino romanot, ami parmezán is lehet.
Megszórtam a vékony csíkokra vágott bacon másik felével.
Hirtelen ötlettől vezérelve készült éppen eképpen ez a
rakott krumpli, de, hogy nagyon ízletesre sikeredett, az egyszer biztos.
Szívből ajánlom kipróbálásra, de minimum ekkora adagban! :)