Olasz ízek, egyszerű olasz ételek a konyhámból. Egy bolognai ragu, két étel: bolognai spagetti, és lasagne II.

A bolognai ragu, és a spagetti elkészítését az Olasz ízek, egyszerű olasz ételek a konyhámból. Egy bolognai ragu, két étel: bolognai spagetti, és lasagne bejegyzésemben írtam le. A lasagne a kisfiam kedvence, azt a verziót, amit leggyakrabban készítek az Expressz lasagne bejegyzésemben már közzétettem. Pusztán azért expressz ez a lasagne, mert kivételesen nem előző nap készítettem össze. Szeretem előző nap összekészíteni, hiszen így nagyszerűen összeérnek az ízek, másnap viszont úri dolgom van, mert csak az előmelegített sütőbe kell betennem.
Most viszont azt készültem tesztelni, hogy amennyiben klasszikus lasangnét készítek, a kosztosaimnak melyik ízlik majd jobban, az általam kissé átdolgozott verzió, vagy a hagyományos, klasszikus verzió.
Giorgio Locatelli receptje alapján dolgoztam nagy vonalakban, a bolognai ragu mellett, most besamelt használtam, nem pedig a saját fejlesztésű lasagne krémemet. Igyekeztem kevés tölteléket használni, „úgy kenni, mintha lekvárt kennék a kenyérre”, az előírt adag besamel nekem kicsit szűkösnek tűnt, sőt, már eleve több tejjel készítettem, valamint még egy dl tejszínnel felöntöttem a tésztát mielőtt eltettem pihenni éjszakára.

Besamel:
(250) 350 ml tej
20 g vaj
20 g liszt
Csipetnyi szerecsendió

A teszt körülményeire is odafigyeltem, legutóbb is a család és a barátnőm a kisfiával együtt ebédeltünk, most is éppen egy ilyen ebédre terveztem be a lasagne tesztet.

Tényleg nagyszerűen sikerült a ragu, illatos, ízletes, ugyanakkor semmi ordító körülmény, szelíd, zamatos lett.
A jó minőségű, száraz tésztalapokat forró vízben pusztán „áthúztam”, a kivajazott cseréptálba leraktam az első adag tésztát, ragu, besamel, tészta ragu, besamel tészta besamel rétegekben használtam el a hozzávalókat. A középső réteget még egy kis frissen reszelt parmezánnal szórtam meg, a pecorino jobban illett volna, de most parmezán volt készleten. Sok parmezánnal megszórtam a tetejét, és egy éjszakán át pihentettem hideg helyen.
Sütés előtt néhány kis darab vajat szórtam a tetejére, még egy kis friss parmezánt, és ment a 170 fokra előmelegített sütőbe, úgy 40 percre. Ha nagyon pirul a tészta teteje, akkor fóliával nyugodtan fedjük be, de ne túl szorosan.

Most is csodaszép tésztát kaptam, amikor szeleteltem már egyértelmű volt, hogy kevésbé szaftos, mint ahogyan én általában készítem. A kevesebb paradicsomtól, és a kevesebb krémtől alacsonyabb rakott tésztát kaptam, egyértelműen.

Azt mondhatom, hogy az ízhatás kiváló volt, talán egy kicsit ízletesebb volt, mint a krémesebb, paradicsomosabb változatom, viszont kevésbé lett összességében szaftos, zamatos. Mindenki szóvá tette, hogy szárazabb, mint amilyet készíteni szoktam, a krémesebb, paradicsomosabb verzió maradéktalanul mindenkinek jobban ízlett.

Sokat elmélkedek azon, hogy tradicionális ételeknél hol a határ, amennyiben eltérhetünk, az eredetileg ajánlott verziótól, talán egy olasz étel esetében dupla adag paradicsom megbocsájtható, a krém, pedig csak követi a töltelék selymesítését.

Legközelebb bemutatom az általam készített verziót teljes mivoltában, azt, amellyel a szeretteimet babonázom meg időről, időre.