Pita

Az ok, hogy eddig nem sütöttem pitát, az, hogy a kisfiam a gyros tálat kedveli, így ropogós házi rósejbnivel, hol görög salátával, hol tzatzikivel körítve tálalom fel a családnak az általam kevert gyros fűszerben pácolt és hirtelen sütött hússzeleteket. Újabban viszont felfedezte, hogy mégis kedveli a kézből fogyasztható „zsebes” változatot, nem olyan régen közölte velem, hogy most már a gyros pitában lett az egyik kedvenc étele.
Egyébként is régen szemeztem Dan Leppard mester pita receptjével, végre alkalmam nyílt arra, hogy egy újabb nemzetközi kenyérféleséget megsüthessek.
A hamburger zsömle, a „Subway” szendvicskenyér, a tortilla és a naan kenyér már mind hétköznapi családi kedvencek itthon, biztos voltam abban, hogy a házilag sütött pita is nyerő lesz.
Az alaprecepttől végül kénytelen voltam eltérni, hiszen már a konkrét előkészületnél tartottam, amikor kiderült, hogy még sincsen itthon réteslisztem, de utólag mondhatom, hogy hátrány nem keletkezett. Egyszer biztosan ki fogom próbálni az eredeti receptet is, és be is fogok róla számolni.

8 pitát készültem sütni, kétszeri étkezéshez a családnak. Spongyakovászt készítettem.

4 g friss élesztő
1,2 dl langyos víz
10 dkg kenyérliszt (BL 80)

A langyos vízben elkevertem oldódásig az élesztőt, majd a liszttel sűrű palacsinta tészta állagú kovászt kevertem ki. Lefedve betettem a „hideg” sütőbe, és hagytam egy jó óráig állni. Szeretem a sütőt használni a kelesztéshez, ennek legfőbb oka az, hogy itt állandó a hőmérséklet és nincs huzat.

Kimértem a többi hozzávalót:

20 dkg finomliszt (BL 55)
25 dkg kenyérliszt (BL 80)
2,2 dl hideg víz
8 g tengeri só (púpozott teáskanál)
8 g porcukor (két teáskanál)

A liszteket átszitáltam, a sóval és a cukorral elvegyítettem, majd hozzáadtam a vizet és a kovászt és összedolgoztam. 10 percig pihentettem, majd olajos felületen (ahogyan a kenyeret és a pizzát is szoktam) megdagasztottam. Úgy 15-20 könnyed mozdulattal. A tészta határozott, mégsem kell vele durván bánni. Az olajos dagasztásnál a könnyed, türelmes mozdulatok végül selymes engedelmes tésztát eredményeznek.
Fél óra múlva ugyanígy átdagasztottam, majd ment vissza újabb fél órára letakarva a sütőbe pihenni. Vékonyan lisztezett felületre borítottam és 8 részre osztottam a tésztát. Kb. 10 dkg-os darabokat kaptam. Kis cipókat formáztam a tészta darabokból, a lisztezetlen felület felé „becsipkedtem” középre a tészta széleit, miközben körbe forgattam a tésztát, míg teljesen körbeértem. Majd megfordítottam és az immár kis gömböket többször megforgattam a lisztes deszkán, amitől szépen kisimul a cipók felülete. Letakartam és el kezdtem bemelegíteni a sütőt 230 C fokra. Elővettem a dagasztás nélküli kenyér sütésénél felfedezett öntöttvas wokomat, betettem a sütőbe, hogy együtt forrósodjon fel. Valószínű, hogy átforrósított tepsi is megfelelő a sütéshez, de kőlap vagy öntöttvas lap a legmegfelelőbb.
Közben a tészta pihent 15-20 percet. Egyenként kinyújtottam olyan fél centisre és el kezdtem – először egyet, majd – kettessével kisütni őket.

Lapáttal a forró öntöttvas edénybe csúsztattam a tészta korongokat és érdeklődve vártam, hogy szépen felpuffadjanak, mint a lufi. Kb. 8-10 percig sütöttem a pitákat, enyhe pirulásig, megfordítani nem kell. Ez idő alatt a belseje is szépen átsül, a külseje pedig enyhe színt kap.

Nem csak szépek, de nagyon ízletesek is lettek a piták. Végül jómagam lemondtam a pitáról a kisfiam javára, mert annyira ízlett neki, hogy két napig csak ezt evett. A férjem első körben két adagot evett meg. Nem hittem a szememnek. Azt hiszem, hamarosan újra napirendre kell tűznöm a pita sütést. Fedeles dobozban tároltam másnapig és forró levegőn melegítettem át, mielőtt megtöltöttem. Most nem sikerült megtapasztalni, de egészen biztosan eltárolható büntetlenül 2-3 napig, ha nagyobb adagot sütünk ki.