Nagyon szeretem a tepertőt. Különösen a bőrös kacsa-, és libahájból és a hasaalja szalonnából készültet. A libatepertőről már itt írtam.
Az egyik kedvenc csipegetni valóm is a ropogósra sütött húsos tepertő. Megsütök egy jó adagot és egy-két nap alatt elcsipegetem gyakran csak úgy kenyér és sózás nélkül, akár magában is, de inkább friss zöldségekkel. Főleg zöld-, vagy lilahagymával, paradicsommal, zöld vagy piros húsú paprikával. Természetesen egy „rendes” étkezés során ropogós héjú, foszlós belű kenyérrel az igazi, és a zöldségek kötelezőek.
Van a tepertősütésnek is néhány fortélya, hogy a zsír rendesen kisüljön, de ne égjen meg, ne süljön túl a tepertő. No, és az az igazi, ha a tepertő héja maradéktalanul elropogtatható.
Én így sütöm:
A nagyon húsos hasaalja szalonnát olyan 2x2-es kockákra vágom. Mélyebb lábasban, magas hőmérsékleten indítok. Gyakran megkeverem. Amikor el kezd a zsír kiolvadni, vagyis, amikor már van, mondjuk egy ujjnyi a tepertő alatt, akkor kissé mérséklem a hőt és így sütöm tovább. Gyakran megkeverem. Amikor már a húsos része nagyjából megsült, akkor tovább csendesítem a hőt, hogy ne égjen meg, de a zsír olvadjon ki a szalonnás rétegből.
Végül néhány marék hideg vízzel meglocsolom, hogy a tepertő héja kissé felbuborékosodjon, és biztosan elropogtathatóvá váljon.
Szűrő kanállal kiszedem a tepertőt a zsírjából és hagyom langyosra hűlni. Perszem nem mindet, mert muszáj forrón is befalatoznom néhányat.
Amikor a zsír langyosra hűlt, akkor leszűröm és később más ételekhez felhasználom. Már jó ideje nem is sózom a tepertőt, mert a frissen sült tepertő ízét még sóval sem „nyomom” el.
Nincs több bűntudatom azzal, hogy friss, ropogós, húsos tepertőt eszem időnként, mintha naponta mindenféle süteményt vagy fagylaltot nassolnék. Sőt.
Én is nagyon szeretem, de ritkán szoktam enni, akkor is keveset, mert nálam tiltólistás és nem lehet kultúráltan enni :( Ha nekifogok, nem tudom abbahagyni, annyira finom!
VálaszTörlésNagyon finom ám!!!!
VálaszTörlésJaj, ne is mondjátok, Lányok ... nekem is vissza kell fogni magamat, hogy azért tartsak mértéket! :))
VálaszTörlésBár, most azt tervezem, hogy újra sütök és tepertőkrémet is készítek belőle! Jöhet?! :))
Nálunk Anyósom a nagy fogyasztó :-) A piacon egy helyen veszi mindig, ott krumplival együtt sütik, azt állítja. Képes "szabad kézzel, gallér mellé" hatalmas adagot megenni belőle :-)
VálaszTörlésNekem viszont gyermekkoromból ugrik be a zsírosbödönt télre feltöltő akció, mikor előkerült a "vájdling" méretű lapos edény (amit csak erre használt nagyanyám) és a konyhát betöltötte a zsír szaga, ami igen nehezen oszlott a gang és a ház udvarának érintésével az egek felé...
Vettünk többször igen olcsó, aprócska "kétágú" villácskákat (jóval kisebb a háromágú vágóéles sütemény villánál) amiket igen sok célra használunk: szemes gyümölcs (málna...), olajbogyó, stb. - és tepertőhőz is megfelel! Akkor a kéz tiszta marad :-) Ha az ember a kenyeret is töri hozzá (és nem szórja szét a morzsát :-) akkor elég "kulturált" az étkezés - még ha kiszórt sóba mártogatjuk is.
Mormogi Papa: ... én sem késsel-villával eszem, az biztos! Számomra tipikusan otthoni étel, és kézzel esik jól "elcsipegetni". Igaz, én ezt a formát kedvelem, mely méretében is alkalmas arra, hogy úgy egyem, mint mondjuk az apró szendvicseket.
VálaszTörlésA kézzel és eszközzel való evésnek vannak írott és íratlan szabályai, azért nem egészen úgy kell ezt érteni, hogy "ahogyan jól esik".
A pörkölt ne essen jól kanállal enni, példának okáért.
Azt viszont bűnnek tartom, ha valaki a báránybordát nem veszi a kezébe és nem rágja le az utolsó kis húsfecniket is a csontról. Persze a nagyját késse-villával illendő és nekem ez a része így is esik jól.
Az Államokban volt a legtöbb "gondom" abból, hogy állandóan kést kellett kérnem. Talán túl korán szoktattak az evőeszköz használatára, de nekem többnyire létkérdés a kés! :))
De nem a tepertőnél. Kivéve, ha a héja nem alkalmas arra, hogy elropogtassam, ez esetben késsel nyesem le a finom falatokat a héjáról. Viszont, ha lenyestem, akkor villának nincs helye ... kézzel csipegetem el, villával jól sem esne ... :))