Csirkés saltimbocca hagymás- zöldfűszeres tagliatellével

A saltimbocca szerintem olyan jó kis könnyű és egyszerű vasárnapi étel. Mert szerintem nem hétköznapi. Nekem van benne egy kis szolid elegancia, szelíden sugárzó különlegesség, úgyhogy én nem sorolnám a hétköznapi étkek közé, hanem kiemelném.

Egyértelmű, hogy borjúból fejedelmi kategória, de én mondom, hogy még csirkéből is a felsőházba tartozik. Néhány hete mutattam be borjúból a saltimboccát (saltimbocca alla romana), igen jól sikerült, érdemes bepillantani.

Amikor hozzákészültem az ételhez, egyértelmű volt, hogy tésztát adok mellé. Érdekes, a borjúból készült változathoz mindenképpen ragaszkodnék a krémes burgonyához.

Nem gondolkodtam rosszul, hiszen a csirke göngyölegek élményét a hagymás-friss bazsalikomos és oregánós tészta csak fokozta.

Borjúból természetesen nem tekertem fel a saltimboccát, a csirke viszont nekem így volt „kerek”.

Hozzávalók 4 adaghoz:

4 szelet ujjnyi vastagra igazított csirkemell filé (egyenként úgy 15 dkg-osak)

4 szelet érlelt sonka, lehetőleg pármai (most Serranot használtam, mert frissen szelt Serranohoz jutottam éppen)

4 hatalmas zsályalevél

8 dkg vaj

1,5 dl jóféle száraz fehérbor

só, bors

1 fej fehérhagyma

2 gerezd fokhagyma

5-6 nagyobb friss bazsalikomlevél összevágva

1-2 ág friss oregánó levelei összevágva

3-4 dkg vaj

32 dkg tagliatelle

4 liter víz

1 evőkanál só

A csirkemell filét kicsit nyújtottam, nem érdemes rostromboló klopfolással előkészíteni. Sima talpú klopfolót vagy sodrófát érdemes használni, és két fólia közé a húst. Ha szétbarmoljuk a hús rostjait, akkor elfolynak a fontos és ízletes nedvek és kiszárad a hús. Főleg a csirkemell.

Sóztam, borsoztam, mindegyiket egy-egy sonka szelettel beborítottam, ráhelyeztem egy-egy zsálya levelet és feltekertem egyszerűen. Fogvájóval megtűztem.

A vajat közepesen felhevítettem. Vigyázat, sem a vajnak, sem a húsnak nem tesz jót a túl magas hő. Most türelmesen és jól szabályozott hővel kell dolgoznunk. Először a rakott felével tesszük a tűzött hússzeleteket a serpenyőbe és 2-3 percig pároljuk a húst. Ne kapja meg túlságosan, mert nem marad a hús puha, szaftos. Ha nem használunk viszont elég magas hőt, akkor pedig csak pároljuk a húst, viszont kérget kell sütnünk rá.

1-2 percenként fordítunk rajta, és szépen körbesütjük.

1 dl fehérbor hozzáadásával lassú tűzön még néhány percig pároljuk a serpenyőben a tekercseket, hogy belül is átpárolódjanak. A kész tekercseket előmelegített tányérra tesszük.

A visszamaradt zsiradékba beleöntjük a maradék fehérbort és nagy lángon felére besűrítjük. Lehúzzuk a tűzről és néhány kocka hideg vajat hagyunk elolvadni benne. A serpenyőt mozgatva egyenletes mártást kapunk belőle. A hússzeleteket visszatesszük a mártásba, és csak összemelegítjük.

Közben szükségszerű, hogy a tésztát kifőzzük és elkészítsük a hagymás-zöldfűszeres vajat, hogy mindent frissen, melegen, egyszerre tálalhassunk.

A vajon megdinszteljük a hagymát, hozzáadjuk a zúzott fokhagymát, majd a zöldfűszereket. Elkeverjük, és már húzzuk is le a tűzről.

A frissen leszűrt gőzölgő tésztával elkeverjük, és cseréptálba tesszük, de csak a feeling kedvéért, mert már sem sütni, sem főzni nem szükséges az ételt.

A hústekercseket elrendezzük a tészta tetején és meglocsoljuk a pecsenyelé felével. A maradék pecsenyelevet külön tálaljuk, hogy ne tűnjön el a tésztában, hanem közvetlenül a húsra kanalazhassuk.

Egyszerű, de nagyszerű alapanyagokból és eljárással készült étel a jutalmunk, az élményről nem is beszélve. Az ízek és az illatok felejthetetlenek. Ismétlésre sarkallnak!