Szenvedélyesen szeretek enni, főzni és utazni. Egy ideje itt írok ezekről a szenvedélyekről ...

2013. szeptember 10., kedd

Amerikai pizza tészta serpenyős pizzához





A kelt tésztának lelke van, simogatásra, gondoskodásra van szüksége. Nekem az a véleményem, hogy jó kelt tésztát csak szívből lehet készíteni.

Jó példa rá, hogy alig két hónap telt el, hogy elhagytam a Kiskiflit, máris elér hozzám a panaszáradat, hogy semmi sem olyan már, mint amikor én felügyeltem a kelt tészták minőségét, miután betanítottam rá a személyzetet. A betanítás sem volt könnyű, hiszen legalább annyi pedagógiára volt szükség, mint technológiára. 
Már látom, hogy a pékségek többségében kapható silány kenyér és pékáru minőségének oka a spóroláson kívül a szívtelenség és az érdektelenség. 
Visszatérve még egy gondolat erejéig a Kiskiflihez, hirtelen távozásom egyik oka az volt, hogy megkértek, hogy keressek olcsóbb (és egyben silányabb) alapanyagokat a termékekhez, némi minőségcsökkenést észre sem fognak venni a vevők. 
Jelentem észre veszik, hiszen nap, mint nap megállít valaki az utcán, vagy ír egy üzenetet, hogy mikor és hol juthatnának újra hozzá azokhoz a termékekhez, melyeknek minősége és választéka megcsappant távozásom óta a Kiskifliben. 
Jó hírem az érdeklődőknek, hogy hamarosan!

Az olasz pizza tésztánál talán egy kicsit még több törődést igényel az amerikai változat, de lehet, hogy csak azért érzem így, mert ez még nincs úgy a kisujjamban, mint a jól bevált pizza tésztám, melyet akár álmomban is bedagasztok és megsütök. Úgy látom másoknál is beválik olasz pizza tésztám receptje, hiszen eddig ötvenezerszer töltötték le! :)

Ez az amerikai pizza sorozat az első próbálkozásom a műfajban, de mondhatom igazán jól sikerült.


Hozzávalók 3 nagy pizzához:

15 dkg finomliszt BL 55
45 dkg kenyérliszt BL 80
4 evőkanál tejpor
1 evőkanál porcukor
2 dkg friss élesztő vagy 7 g instant élesztő
3 ½ dl meleg víz
1/2 teáskanál só
2 evőkanál olaj a tésztába

Olaj a dagasztáshoz és a serpenyő kenéséhez
Olvasztott vaj a kenéshez

A vízben elkevertem az élesztőt a cukorral és megfuttattam. A lisztet átszitáltam és az összes hozzávalóval összeállítottam a tésztát. 5 perc pihentetés után csorgattam egy kevés olajat a tésztára és könnyedén, röviden megdagasztottam, addig, amíg egyre bársonyosabb lesz, és ragadni nem kezd a munkalaphoz. 10 perc múlva újra megdagasztottam, majd 20 perc pihentetés után 3 részre osztottam és kíméletesen kinyújtottam a pizza serpenyő méretére.

A serpenyőt szilikon ecsettel alaposan kikentem olajjal, majd belefektettem a tésztát és kis peremet nyújtottam a szélére, majd vékonyan megkentem olvasztott vajjal.  Betettem az üzemen kívüli sütőbe és 1 órán át kelesztettem. Csodásan megemelkedett a tészta a serpenyőben, és teljesen betöltötte. 



Ezt követően úgy jártam el, mint máskor, megkentem paradicsom szósszal és megraktam a feltétekkel. Addig, amíg a feltétekkel foglalatoskodtam, éppen felforrósodott a sütő.
240 C fokon 10-12 percig sültek a pizzák. A második, harmadik eresztés mindig gyorsabban megsül, érdemes odafigyelni rá.

Legközelebb bemutatom feltétekkel a pizzákat, lesz néhány jó tanácsom ezzel kapcsolatban is, hiszen itt is van különbség az olasz pizzához képest.

Házi pizza sütés lépésről lépésre itt

A kölyök pizza:





Az ínyenc pizza:




A magyaros pizza:



16 megjegyzés:

  1. Szia Kriszta! Magam is tapasztaltam az elmúlt hetekben, hogy híres -assz'em - osztrák pékség Magyarországon telepített sütödéjében méltánytalanul gyatra minőségű pékáruhoz jutottam hozzá. Tudod, én mindenhol keresem az IGAZI-t! És persze gyártani is próbálom, házi körülmények közt, ahogy Te is.
    A mennyiség elment a minőség rovására. Hiába vitte el előttem valaki a fél boltot - a magam által vásárol termékekből akkor is rájöttem arra, hogy gyenge minőségű, futószalagon gyártott "házi" termékekről van szó.
    Igen: a hasznot valamiből elő kell állítani. A sárga csekket nem tudjuk elégedett mosolyokból befizetni. El kell döntenünk: vagy megalkuszunk vagy valami mesebeli csodából próbálunk építkezni.
    Én hajlanék az utóbbi felé, csak ne kapnék mégis annyi pofont...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Zsuzsa! Ha azt mondom, hogy a továbbértékesített termékeknél többszörösen magasabb árrést lehet realizálni a saját gyártású termékekkel úgy, hogy a legjobb minőségű alapanyagokat alkalmaztuk, akkor jogos a véleményem, hogy a kapzsiság, a szívtelenség és érdektelenség az, ami ellen felléptem.
      Még inkább hiszem a Kiskifli tükrében, hogy szívvel, odaadással és elkötelezettséggel lehet nagyszerű dolgokat felépíteni, amin továbbra is rajta vagyok ... :)

      Törlés
    2. Köszönöm, hogy megerősítettél a hitemben:)) Már csak azt kellene elérnem, hogy a saját gyártású termékeim minél szélesebb körben elérhetőek legyenek, de ez egy másik szakma, én is sokat agyalok rajta, de hát ettől szép az élet, neeem?

      Törlés
    3. Láttam ám a szép elismerést! Kell ennél jobb visszajelzés Neked? :)

      Törlés
    4. A'sszem, nekem sem ártana egy mentor...:))

      Törlés
  2. Az idejét sem tudom, mikor vettünk utoljára boltban kenyeret, péksüteményt... Illetve dehogynem, hiszen a közös bevásárlások alkalmával mindig elcsábulok, megveszek a gyermeknek valamit, amit nagyon megkíván, és ami rendre a csirkékhez kerül, mert "Anya, amit te sütsz, az sokkal finomabb".

    Éppen a napokban beszéltünk arról, milyen régen sütöttünk pizzát. Nos, most már biztos, hogy legkésőbb a hétvégén amerikai serpenyős pizzát eszünk.:-)

    VálaszTörlés
  3. Ez a bejegyzés már megint, és úgy általában ez a blog.... nem találok szavakat! Én új olvasód vagyok, pár hete fedeztelek csak fel, de azóta már több recepted is kipróbáltam, mindegyikkel sikert arattam, és jópár vár még kipróbálásra a könyvjelzőim között :-) Nagyon tetszik az élethez-evéshez való hozzáállásod, ahogy értékeled a jó alapanyagokat, és ahogy variálod a hozzávalókat, ahogy egy szimpla csirkemellet a mennyekbe emelsz egy s.k. páccal vagy panírral. Csodásak a fotók, szuperek a leírások, nagyon nagy dícséret a munkádért! Remélem, még sokáig folytatod! Üdv: Edit

    VálaszTörlés
  4. Kedves Kriszta!

    Az, hogy újra recepteket teszel közzé a több szabadidődnek köszönhető. Gondolom Neked "sajnos", nekünk pedig nagy-nagy öröm... :)
    Én csak az iránt érdeklődök, hogy sokat hangsúlyozod a liszt minőségét, Neked van e bevált-kedvelt márkád, vagy forrásod amit tudnál ajánlani?

    Üdv: Gábor

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Gábor!

      Nagyon jól esik, hogy milyen sokan örültök a "visszatérésemnek" ... :) Igazából a Kiskifli projektépítés alatt éjjel nappal dolgoztam, így itthon nem főztem. A terv az volt, hogy onnan tudósítok majd a konyháról, de sajnos még ezelőtt el kellett, hogy hagyjam a fedélzetet.
      A kilépéssel felszabadult időt a családra fordítottam, aminek egyértelmű hozadéka volt, hogy újra főzök rájuk... :)
      Viszont előre elterveztem, hogy szeptembertől az "az új Kiskiflin" dolgozom, úgyhogy megszerkesztem azokat a posztokat, melyeket az elmúlt 2 hónapban főztem és utána remélem, hogy újra másról - is - tudósítok, mielőbb!
      Sajnos még nem találtunk megfelelő üzlethelyiséget, ezért nem tudok még konkrétabban nyilatkozni.

      Itthon szinte mindig nagyi titka lisztet használok, nekem például a tótkomlósi liszt nagyon nem jött be.
      A Kiskifliben szerettem volna olasz és francia minőségi liszteket forgalmazni, de eddig nem jutottam el, de továbbra is tervben van, hiszen a forrás adott.

      Üdv,
      Kriszta

      Törlés
  5. Az én tapasztalataim is hasonlók - az éttermek terén.
    Amint valamelyik divatossá, felkapottá válik; s ennek okán előbb-utóbb bővítik, azonnal megváltozik minden.
    Az adagok tán nem lesznek érezhetően kisebbek, de a belevalók minősége, mennyisége… meg természetesen az ár (együtt: ár/minőség arány) és a kiszolgálás megváltozik.
    Amit a "T. Fogyasztó" számára egyáltalán nem pótol az, hogy több asztalnál több vendég eszik.
    Volt olyan étterem (ha már pizza), ahonnan jóformán az egész város jobb pizzázóit ellátták jóféle tésztával - mindaddig… amíg ki nem bővítették az étkezdét. Először duplájára, aztán (a fölötte lévő lakást is kivásárolva-hozzácsapva) annak is bő duplájára.
    A hatás nem maradt el :-(
    Korábban hetente egyszer-kétszer is betértem - a legutolsó kísérlet több éve volt, hosszú kihagyás után. Hááát… volt még lejjebb is.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Van a világban számtalan, és kis országunkban is néhány példa az ellenkezőjére. Úgyhogy nem veszett fejsze nyele. A magyar mentalitás az, ami sokat ront a helyzeten: nem kell itt a jó senkinek, úgysem fizetik meg, ha már valami "megy", akkor hozzunk ki több hasznot belőle ...
      Nekem meggyőződésem, hogy mindenhol megvan az a vásárlóréteg, aki vevő a jóra, én erre alapozom továbbra is. Az Aldi háziasszonyok meg fókuszáljanak a többiekre ... :)

      Törlés
    2. Ez az utolsó mondat nagyon tetszett:)))

      Törlés
    3. Tudom, nem ez a megfelelő hely… de ha mondjuk itt is havi 1 446 euró lenne a minimálbér, mint Hollandiában (2012 óta), tán más lenne az alapállás :-(
      Mikor annak idején a boldogult emlékű "Matzkow" blogban olvastam, hogy mennyiért nem tart drágának egy ebédet a szerző, hát… nagyokat nyeltem.
      Eszembe is jutott, mikor egykori francia tanárom elmesélte: édesanyja meglátogatta őt Párizsban, mikor ott tanult. Gondolták, egszer az életben elmennek egy jóhírű vendéglőbe, és megkóstolják, milyen a főztjük. Bementek, a pincér kihozta az étlapot. A legolcsóbb tétel az asztal megterítése volt - akkor (circa 1930-as évek) 50 (persze régi) Frankba került.
      Kifizették és elmentek…

      Törlés
  6. Szia!

    Nagyon tetszik ez a pizza tészta változat!
    Viszont az lenne a kérdésem, hogy a tejfölt nem lehet valamivel helyettesíteni?

    Szuperek a receptjeid!!!😆
    Brigi

    VálaszTörlés

Related Posts with Thumbnails