Sült velős csont fokhagymás pirítóssal – nem mindennapi csemege

Már jó régen készülök sült velős csontot készíteni.

A történet az, hogy nagy steakrajongó vagyok, így gyakran bújok különleges steakekkel kapcsolatos olvasmányokat. Így találkoztam a sült velős csonttal, ugyanis a fine dining konyhákban gyakran tálalják libamáj, tigrisrák és egyéb ínyencségek mellett a steaket például sült velős csonttal.

Kép forrás: boston.com

Másrészt velős csontot nem célszerű nagy mennyiségben a marhahúslevesben főzni, ugyanis zavarosítja és zsírosítja a húslét. A sült velős csonttal így két legyet üthetünk egy csapásra J

Hozzávalók 1 adaghoz:

1 egész velős csont (csontvégek nélkül) keresztben kettévágva (ezt tovább is szeleteltethetjük a hentessel így még könnyebb lesz hozzá férni a csontvelőhöz és még mutatósabban lehet tálalni)

1 liter víz, 1 evőkanál só (áztatáshoz)

Tálaláshoz:

Maldon sóvirág

fűszerpaprika

frissen őrölt bors

metélő vagy zöldhagyma finomra vágva

házi kenyérből pirítós

1 gerezd fokhagyma

A velős csontot alaposan lemostam majd a sós vízben több órán át áztattam (minimum 2 óra, maximum egy éjszakán át).

180 C fokra előmelegítettem a sütőt és 30 percre betoltam a tepsire állított velős csontokat.

Azonnal, frissen őrölt borssal, Maldon sóvirággal és fűszerpaprikával valamint finomra vágott zöldhagymával megszórva tálaltam. 

Mellé pirított házi kenyeret kínáltam, amit alaposan megdörzsöltem friss fokhagymával.

Csak ajánlani tudom, steak nélkül is! J

Vasárnapi ebéd csontos marhalábszárból: marhahúsleves, velős pirítós, tejszínes-kakukkfüves marhapecsenye vajas galuskával

Ebből a két szép darab csontos marhalábszárból bizony osso bucco kívánkozott volna, de a családom nem kedveli ezt fenséges olasz ételt. Néha belefáradok a hadakozásba, hogy olyan ételeket szerettessek meg velük, melyeket valami miatt rendszeresen visszautasítanak. Így marad számomra az osso bucco élménye akkorra, amikor Olaszországban járok. Egyébként is inkább húsételeket, crostinit, hideg falusi ízelítőket, dinnyét érlelt sonkával, és tengergyümölcseit eszem Olaszországban, a legritkábban pizzát vagy tésztát. Úgyhogy áldozok én az olasz konyha oltárán, amikor a helyszínen van rá lehetőségem.
A szokásosnál is többet delejeztem a csodálatos húsdarabokat, másfél kilót nyomtak. Végül klasszikus menüsor mellett döntöttem.
Már többször is írtam róla, hogy én szívesen hasznosítom a levesben főtt húsokat, a tanyasi tyúk levesben főve és utána ropogósra sütve különb, mint egy-két hirtelen sütött, vagy göngyölt húsféle. Úgyhogy csöppet sem voltam bizonytalan, a levesben puhára főtt húst a főfogáshoz használom fel.
A levest még egy marha velős csonttal is megtoldottam. A csontot előtte felfőztem, a levét leöntöttem, majd együtt a hússal hideg vízben tettem fel főni. Enyhén sóztam, fedő nélkül éppen gyöngyözve 2 órán át főztem. Először természetesen felforraltam és leszedtem a habját. Az összesen 2 kg húst és csontot 3 liter vízben tettem fel.
Két óra múlva bezöldségeltem. Kevés zöldséget adtam hozzá, egy nagy répát, egy közepes gyökeret, egy póréhagymát, egy nagy vöröshagymát és egy rendes darab zellert. Fűszerekből sem mértem hosszúra a listát, 3 db szegfűszeggel, zöld és feketeborssal, babérlevéllel fűszereztem. Az erős marha húslé ízére vágytam, nem a fűszerkavalkádra. Még két órát főztem.

A hús szaftossága kedvéért egy órán át hagytam pihenni a levest, majd leszűrtem.
A hús egy részét a leveshez tálaltam fel, a nagyobb részét pedig szépen rózsákra szedve sóztam, borsoztam és fóliával nem szorosan letakarva hagytam hűlni.

A csontvelőt pirított, fokhagymával bedörzsölt házi kovászkenyeremen tálaltam fel, sóval, fűszerpaprikával, frissen őrölt borssal fűszerezve.

(Korábbi kép)

(Korábbi kép)

A főételhez készítettem vajon, kolozsvári szalonnából, lilahagymából friss kakukkfűvel, frissen őrölt borssal fűszerezett alapot, melyet alaposan megpároltam. Húslével felöntöttem és felforraltam, majd turmixoltam. A húsrózsákat egy külön serpenyőben, vaj-olaj keverékén minden oldalán megpirítottam, majd a krémes alapban alacsony fokozaton körülbelül 15 percig pároltam. Egyszer pótoltam húslével az elpárolgást. 1 dl tejföl és 2 dl tejszín keverékével habartam be. Felforraltam, majd alacsony fokozaton még pár percig pároltam.

Közben kikevertem a galuskát. 4 tojást elhabartam, hozzáadtam 10 evőkanál tejet, 10 evőkanál forró vizet, egy teáskanál sót, két késhegynyi őrölt szerecsendiót, és elkevertem 40 dkg rétesliszttel. Alaposan kikevertem és hagytam fél órát pihenni. Forró, sós vízbe szaggattam, amikor megfőtt leszűrtem. Forró serpenyőben, 5 dkg vajon enyhén megpirítottam.

Közben elkészült a marhapecsenye is, azonnal, forrón a vajas galuskával tálaltam.

A hús nagyon ízletes volt, omlós, szaftos maradt. Ezt a tejszínes kakukkfüves mártást hirtelen sütött szűzpecsenyével is szoktam készíteni. Csak ajánlani tudom, mert végtelenül egyszerű és rettentően finom.

A húsleves erőteljes volt, és pont annyira zöldséges, fűszeres, ahogyan én szeretem.

A velős pirítós...nos, az olyan mint a pacal! Vagy imádja valaki, vagy rá sem bír nézni. Én most, hogy a bejegyzést szerkesztettem is elcsorgattam a nyálamat!...:)
A pazar marhalakomához a csontos marhalábszárat 1500 Ft-ért vásároltam. Három fogás lett bőven négy fő részére belőle.