18. születésnap és családi ebéd a Pálmában

Igazán még fel sem fogtam, hogy holnapután már felnőtt nő lesz az én kicsi lányom. Persze nekem örökre gyermek marad, az egyik szemem sír, a másik nevet. Van, hogy szeretném, hogy az elmúlt 6569 nap mindegyikén lévő mivoltából is maradjon nekem egy-egy, máskor látnokként tekintek előre és a boldog felnőttkori életét képzelem el. Az idő szalad, de egy-egy ilyen jelentős állomáson elgondolkodunk múlton és jövőn. Nem csoda hát, hogy most nem csak egy nap ünneplünk. Igaz, a nagy nap holnap lesz, de mi már ma is ünnepeltünk. Ma is csak szűk családi körben, holnap pedig csak négyesben, és az ünneplés napokig folytatódik a családon kívül is. Gondolom, máshol is így van ez.

Most sem volt véletlen a helyszínválasztás a családi ebédhez, hiszen nyáron a Pálma fagyizójában van diákmunkán a gyermekem. Bár júniusban egy nagyon komoly nyelvi megmérettetésen esett át sikerrel és már múlt évben 38 órás tanhetei voltak a gimnáziumban, mégis ragaszkodott hozzá, hogy idén nyáron dolgozni is szeretne. Nem véletlenül választotta munkára a Pálma fagyizóját, hiszen a Pálmában törzsvendégek vagyunk, tudjuk, hogy a munkalégkör páratlan, az állandó feszített munka ellenére itt mindenki mosolyog, jókedvű, és csak úgy pörög a munka mindenki keze alatt. Jól is érzi magát, sajnálja, hogy hamarosan vége a nyári munkának.

A „kollégák” különös figyelmet szenteltek ma Rebekának, így még ez is hozzátett az egyébként csendes és meghitt családi ebédhez. Az étlap bármely ételét is választjuk, nulla a mellényúlás lehetősége, úgyhogy nem kellett specialitásokra gyúrnunk, mert a kínálat minden eleme friss, szemrevaló és ízletes pedig igencsak hosszú az étlap. Nem olyan régen újra volt étlapváltozás, volt köztünk, aki az új ételekből, volt, aki az étlapon maradt régi kedvencek közül választott.

A „legkisebbik” persze csirkeszárnyat evett, nem hiába kerül az oldalamra is ennyi csirkeszárny recept. Anyósom és apósom a kímélő ételeket kedvelik, mozzarellás csirkemellet kértek rukkolás paradicsomsalátával. A férjem megrögzött enchillada rajongó a Pálmában, ritka, ha nem ezt kér ebédre vagy vacsorára. Maradt is a megszokásnál.

Rebeka egy grappás-gyümölcsös mártásban tálalt csirkemellet, én hízott kacsamájjal, grillezett paradicsommal és mozzarellával együtt sütött csirkemellet rendeltem. A köretem gombás tejszínes penne volt, bár nem vagyok nagy penne rajongó, ennél az ételnél zseniális ez a köret, semmiképpen nem cseréltem volna le. Már nem először kértem én sem ezt a kacsamájas csirkemellet.

Mindenképpen említésre méltó a limonádé a Pálmában, már van epres és dinnyés ízesítésben is. Tele gyümölccsel, friss ízekkel.

A marcipános születésnapi torta zárta az ebédet, igazi kis hercegnői torta volt, illett az ünnepelthez.

Anyósom kiválóan főz, rám sem szokott panasz lenni, így még inkább kijön szóba, ha étteremben valóban kiváló ételeket tesznek elénk. Úgyhogy szívesen dicsértünk. Nem siettünk, jól elücsörögtünk a kellemes teraszon és csak úgy pörgettük gondolatban a filmkockákat az elmúlt 18 évről. Olyan csodaszép volt ez a délután, mindig emlékezni fogunk rá.