Vasárnapi ebéd csontos marhalábszárból: marhahúsleves, velős pirítós, tejszínes-kakukkfüves marhapecsenye vajas galuskával

Ebből a két szép darab csontos marhalábszárból bizony osso bucco kívánkozott volna, de a családom nem kedveli ezt fenséges olasz ételt. Néha belefáradok a hadakozásba, hogy olyan ételeket szerettessek meg velük, melyeket valami miatt rendszeresen visszautasítanak. Így marad számomra az osso bucco élménye akkorra, amikor Olaszországban járok. Egyébként is inkább húsételeket, crostinit, hideg falusi ízelítőket, dinnyét érlelt sonkával, és tengergyümölcseit eszem Olaszországban, a legritkábban pizzát vagy tésztát. Úgyhogy áldozok én az olasz konyha oltárán, amikor a helyszínen van rá lehetőségem.
A szokásosnál is többet delejeztem a csodálatos húsdarabokat, másfél kilót nyomtak. Végül klasszikus menüsor mellett döntöttem.
Már többször is írtam róla, hogy én szívesen hasznosítom a levesben főtt húsokat, a tanyasi tyúk levesben főve és utána ropogósra sütve különb, mint egy-két hirtelen sütött, vagy göngyölt húsféle. Úgyhogy csöppet sem voltam bizonytalan, a levesben puhára főtt húst a főfogáshoz használom fel.
A levest még egy marha velős csonttal is megtoldottam. A csontot előtte felfőztem, a levét leöntöttem, majd együtt a hússal hideg vízben tettem fel főni. Enyhén sóztam, fedő nélkül éppen gyöngyözve 2 órán át főztem. Először természetesen felforraltam és leszedtem a habját. Az összesen 2 kg húst és csontot 3 liter vízben tettem fel.
Két óra múlva bezöldségeltem. Kevés zöldséget adtam hozzá, egy nagy répát, egy közepes gyökeret, egy póréhagymát, egy nagy vöröshagymát és egy rendes darab zellert. Fűszerekből sem mértem hosszúra a listát, 3 db szegfűszeggel, zöld és feketeborssal, babérlevéllel fűszereztem. Az erős marha húslé ízére vágytam, nem a fűszerkavalkádra. Még két órát főztem.

A hús szaftossága kedvéért egy órán át hagytam pihenni a levest, majd leszűrtem.
A hús egy részét a leveshez tálaltam fel, a nagyobb részét pedig szépen rózsákra szedve sóztam, borsoztam és fóliával nem szorosan letakarva hagytam hűlni.

A csontvelőt pirított, fokhagymával bedörzsölt házi kovászkenyeremen tálaltam fel, sóval, fűszerpaprikával, frissen őrölt borssal fűszerezve.

(Korábbi kép)

(Korábbi kép)

A főételhez készítettem vajon, kolozsvári szalonnából, lilahagymából friss kakukkfűvel, frissen őrölt borssal fűszerezett alapot, melyet alaposan megpároltam. Húslével felöntöttem és felforraltam, majd turmixoltam. A húsrózsákat egy külön serpenyőben, vaj-olaj keverékén minden oldalán megpirítottam, majd a krémes alapban alacsony fokozaton körülbelül 15 percig pároltam. Egyszer pótoltam húslével az elpárolgást. 1 dl tejföl és 2 dl tejszín keverékével habartam be. Felforraltam, majd alacsony fokozaton még pár percig pároltam.

Közben kikevertem a galuskát. 4 tojást elhabartam, hozzáadtam 10 evőkanál tejet, 10 evőkanál forró vizet, egy teáskanál sót, két késhegynyi őrölt szerecsendiót, és elkevertem 40 dkg rétesliszttel. Alaposan kikevertem és hagytam fél órát pihenni. Forró, sós vízbe szaggattam, amikor megfőtt leszűrtem. Forró serpenyőben, 5 dkg vajon enyhén megpirítottam.

Közben elkészült a marhapecsenye is, azonnal, forrón a vajas galuskával tálaltam.

A hús nagyon ízletes volt, omlós, szaftos maradt. Ezt a tejszínes kakukkfüves mártást hirtelen sütött szűzpecsenyével is szoktam készíteni. Csak ajánlani tudom, mert végtelenül egyszerű és rettentően finom.

A húsleves erőteljes volt, és pont annyira zöldséges, fűszeres, ahogyan én szeretem.

A velős pirítós...nos, az olyan mint a pacal! Vagy imádja valaki, vagy rá sem bír nézni. Én most, hogy a bejegyzést szerkesztettem is elcsorgattam a nyálamat!...:)
A pazar marhalakomához a csontos marhalábszárat 1500 Ft-ért vásároltam. Három fogás lett bőven négy fő részére belőle.

Farsangi - szalagos - fánk

Ez egy hétköznapi fánk, ugyanis hétfőn sütöttem. Már készülöm napok óta megsütni, hiszen most van itt az ideje, de valahogyan hétfő délután jött össze.
Egyszerű fánk tésztát állítottam össze. 50 dkg átszitált langyos liszt, 6 dkg olvasztott vaj, 10 dkg porcukor, 3 dkg élesztő, 2,5 dl langyos tej, 3 tojássárgája, 2 csomag vaníliás cukor, csipet só, fél deci fehér rum, egy evőkanál baracklekvár, egy citrom reszelt héja.
A langyos tejben az élesztőt egy teáskanál porcukorral megfuttattam, összeállítottam a ragacsos, lágy tésztát, majd huzatmentes, meleg közegben nagyon, de nagyon megdagasztottam. Csak úgy hólyagosodott a tészta. Letakarva, 30 C fokra előmelegített sütőben 50 percig hagytam kelni. Másfélszeresére kelt.
Enyhén lisztes deszkán finoman kinyújtottam és kiszaggattam. Még 30 percig hagytam kelni letakarva a langyos sütőben. A közepét a hüvelyujjammal benyomkodtam.
Mogyoróolajban sütöttem ki, közepes főfokon, az első két eresztés kicsit sültebb lett, de a harmadikra eltaláltam a hőfokot. Nem mértem pontosan meddig sütöttem, de egy perc körüli időszakok voltak, először a benyomkodott oldalát sütöttem fedő alatt, majd amikor kellőképpen megbarnult és megfordítottam, akkor már fedő nélkül.

Néhányat porcukorral megszórtam, de a férjem nem szereti cukrozva. Anyósom aranysárga, folyós, édes-zamatos baracklekvárjával tálaltam. 20 db fánkot sütöttem, egy-kettőt sikerült másnapra átmenteni.
Finom lett, tetszetős és gyorsan elfogyott.

Amikor csak egy kis finomságra vágyom…

Amikor éppen csak egy kis finomságot kívánok meg, azonnal ez a formáció jut az eszembe. Ha nem tudok ellenállni a kísértésnek, akkor nincs mit tenni, belefogok. Semmilyen extra körítést nem alkalmazok ilyenkor, annyira finom, hogy önmagában is kellőképpen élvezetes.

Természetesen magas hústartalmú, jó minőségű sertés virsliből készítem. Most volt éppen egy szelet vörös cheddar sajtom a hamburger és a csibeburger hagyatékául, szeletelt prémium bacon pedig mindig van a hűtőben. A virslibe mély vágást ejtettem, a sajtot formára vágva belegyömöszöltem a nyílásba és két csík baconba becsomagoltam.
Grill programon szaftosra, de kellőképpen átsütöttem, amíg a bacon elég zsírját kiengedte, enyhén megpirult, a sajt gyönyörűségesen megfolyt, az összhatás szemgyönyörködtetővé vált, az íz ínycsiklandóvá.

Magában a legfinomabb. Nincs rajta semmi különös extra, de szeretek időről-időre elcsámcsogni rajta.