Szenvedélyesen szeretek enni, főzni és utazni. Egy ideje itt írok ezekről a szenvedélyekről ...

2010. október 27., szerda

Szendvics vagy nem szendvics? Ez itt a kérdés!


Nem olyan régen komoly késztetést éreztem arra, hogy elkészítsek és bemutassak néhány olyan szendvicsformációt, melyet mi itthon szívesen fogyasztunk. Ez adta az ötletet a Szendvicsvarázs nevű rovatom elindításához.
Olvasói felvetésre elmélkedtünk is egy kicsit, hogy népszerűek-e manapság a szendvicsek? Majdnem egyedül maradtam azzal a véleménnyel, hogy nagyon is. Végül nem közöltem le minden elkészült részt (nem a fenti okból), ugyanakkor a megtekintések száma kiugróan magas érdeklődést mutatott a téma iránt.
Újabb szendvicsféleség bemutatására készülök, és ennek kapcsán újra motoszkálni kezdett bennem a „szendvicskérdés”. Amennyiben a szélsőségeket vesszük alapul, akkor - szerintem - vannak, akik szinte csak szendvicsen élnek; vannak, akiket pedig az egészséges táplálkozás kenyeret likvidáló politikája teljesen elriaszt attól, hogy egyáltalán szóba jöjjön egy szendvics elfogyasztása.
Tulajonképpen mi is a klasszikus értelemben vett szendvics?

„A szendvics jellemzően két szelet kenyeret, vagy kettévágott péksüteményt jelent, ami közé húst, sajtot, zöldségfélét, vagy lekvárt töltenek. A szeleteket ízlés szerint vajjal, szendvicskrémmel, vagy olívaolajjal kenik meg.1769-ben találták fel.
A szendvicset jellemzően tízóraira vagy uzsonnára fogyasztják, de főétkezésként is megállja a helyét. Könnyen szállítható, ezért tipikus étel piknikeken és kirándulásokon.Az első szendvics megalkotását a zsidó bölcsnek, Hillélnek, a nagy öregnek tulajdonítják, aki állítólag bárányhússal és fűszernövényekkel töltött maceszt készített a zsidó húsvét idején.
A középkorban vastag kenyérszeletek szolgáltak tányérként. Az étkezés végén az étellel átitatott kenyérszeleteket a kutyák vagy a koldusok kapták.
A szendvics szó angol megfelelője, a „sandwich” a XVIII. században jelent meg először írásban, Edward Gibbon történész és parlamenti képviselő naplójában. Az angol John Montaguról, Sandwich negyedik grófjáról nevezték el.


A gróf, bár a szendvics feltalálásához semmi köze nem volt, állítólag igen kedvelte ezt az ételt. Az egyik feltételezés szerint azért, mert így nem kellett félbehagynia egy kártyapartit sem, mert a keze nem lett zsíros az ételtől. A másik teória szerint az íróasztalánál töltött hosszú órákat nem szerette volna megszakítani.” (Forrás: Wikipédia)
A szendvics fogalmát, sajnos pejoratívvá teszik a multinacionális szendvicsgyárak által kínált, túlfogyasztásra késztető, tartósítószerekkel agyonpumpált, méregdrága készítményei. Viszont szinte minden nemzetnek megvan a maga sajátos szendvicsfélesége.
Túlzott mértékű kutatómunkát nem végeztem ez ügyben, de e nélkül is számtalan, népszerű szendvicsfélét fel tudok sorolni a zsíros kenyértől a crostiniig. Az édes fehérkenyérrel és fantasztikus krémekkel rétegzett svéd szendvicstorta, a pitába töltött gyros, a töltött pide, a bruschetta, a kanapé szendvicsek, a hamburger, de még a fokhagymás-petrezselymes vajjal elkészített csigát is szívesen szervírozzák croutonon, mint egy crostinit. A franciák a libamájhoz mákos kalácsot kínálnak, joggal, hiszen szinte felülmúlhatatlan gasztronómiai élményt nyújt, én magam is kedvelem a kalácson kínált szendvicsformációkat.
A melegszendvicsek számtalan fajtája is a népszerűségre utal, a klasszikus nyitott melegszendvicseken túl a franciapirítós is az egyik legnépszerűbb szendvicsféleség.
Ha tágabban értelmezzük a fogalmat, akkor maga a pizza is egyfajta szendvics, speciális tésztával, nagyszerű feltétekkel. A különböző kenyérlepények is szendvicsfélék, hiszen ugyanazon az elven működnek: kenyérféleség, valamilyen feltéttel.
Számtalan kenyérféle és péksütemény létezik, és a feltétek lehetőségének sora határtalan.
Tulajdonképpen akkor miért is van néhány embernek averziója a szendviccsel szemben?

Húsvétkor kalácsot eszünk, édességtől roskadoznak a cukrászdák, a szakácskönyvek rengeteg tortareceptet ismertetnek, a spájzok tele vannak csokoládéval. Szerintem ezzel nincsen semmi baj, ha a mértékletesség és a minőség vezérfonalát nem engedjük el.
Úgy gondolom, a szendviccsel is pont ez a helyzet. Friss, minőségi alapanyagok, ízletes, és színes formációk - ennyi a titka. Ha házilag készítjük el, akkor garantáltan megóvjuk mind magunkat, mind gyermekeinket attól, hogy „szemetet” együnk.
Boldog, kiegyensúlyozott életvitellel, mértékletes fogyasztással, megfelelő mennyiségű és minőségű mozgással pedig könnyedén kiegyensúlyozhatjuk azt, hogy nem eszünk minden nap csirkemellet salátával, ami amúgy egy idő után meglehetősen unalmassá tudna válni. Pont, mintha mindennap szendvicset ennénk.

Önnek van véleménye?

14 megjegyzés:

  1. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  2. …főétkezésként, talán mégsem kérnék szendvicset!...
    Persze, lehetnek különleges kivételek, mikor örömmel!...

    VálaszTörlés
  3. Ahogy Nevamesz(a) írta, nem mindig és nem minden alkalomra, de a szendvicsnek helye van az étrendünkben.
    Mióta nemcsak helyzet-, hanem helyváltoztató mozgást is végzek, mindig viszek magammal szenyót. Igaz, nem olyan remekeket, amiket Nevamesz(a) alkot, sajnos. A képen lévőt például akár most is elfogadnám :)

    Spájzcetli, a különleges kivételekre Te is remekművekkel készülsz vagy csak olyan "szaladósakkal"?

    VálaszTörlés
  4. Spájzcetli: Neked paprikás csirkét főztem, nem is akármilyet:-) valamelyik nap feltálalom. Megkóstolod, és véleményezed:-)
    Ma, pedig még egy egyszerű, de figyelemre méltó ételt a szándékos "maradékból".

    Mi szoktunk főételnek szendvicset enni, igaz eléggé ritkán. Hamburgert, amihez a salátán kívül mindent én készítek, főként grill szezonban, a fentebb bemutatott szendvicset például szombaton ebédre készítettem.

    Szándékosan előzte meg a dilemma a szendvics bemutatását, utólag egyetérthetsz vele, vagy fenntarthatod, hogy no, ezt már nem!!!
    :-D

    Tiszteletben fogom tartani a véleményedet, és másféle ételekkel engesztellek ki:-)

    Beus: Neked nagyon be fog jönni a szóbanforgó szendvics:-) annyira finom lett, hogy szó szerint öltük egymást érte:-DDD

    Valamelyik nap újra elkészítem, mert nem tudunk elszakadni az élménytől.
    Ez volt az oka, hogy beszélgetni akartam a szendvicskérédésről!
    :-))

    Természetesen én sütöttem a szendvicskenyeret, saját kísérlet eredménye, a fő "feltétet" is én készítettem, és az öntetet.
    A többi sajt, és zöldség volt főként.

    VálaszTörlés
  5. Nevamesz(a), az látszik, hogy saját anyag mind :)
    Másként nem is fájna rá a fogam :)

    VálaszTörlés
  6. Beus: most a kedvedért, de tényleg a Te kedvedért (!), készítettem fázisfotókat a bagett formázásáról:-) ugyanis hamarosan eljő a nap, amikor távkapcsolatban, de együtt sütjük meg:-))
    Szombaton reggel találtam ki, hogy "összerakom" ezt a szendvicskenyeret, utána elkészítettem mindent. Fél kettőkor már az asztalon volt, és ettük a tűzforró péksüteményekből a szendvicset:-)))

    (Most fejeztem be a palacsinta sütést, mire elkészítem a csokoládékrémet, addig lekvárral megeszik az összeset:-))

    Ma is jó napod volt?

    VálaszTörlés
  7. Bea: .... nem sajátom a "szaladós" élettempó sem szendvicskészítésben, sem tűzhely mellett a konyhában, sem a lakás egyeb kitüntetett helyiségében... :))
    ...én a komótosságot favorizálom az étkezőasztalnál ülve, a konyhában fakanállal a kezemben és ágyban, párnák közt... :))

    VálaszTörlés
  8. Nevamesza: ... óóóóóó! Paprikáááás csirrrrkeee!... Már kerítem is elő az asztalkendőt és tűröm gallérom mögé!...

    VálaszTörlés
  9. Spájzcetli: (ugyan nem nekem címezted, de) minden pontjában szimpatikus életfelfogás, valahogyan így is képzeltem Rólad.......ezért tálalom Neked a paprikás csirkét.
    Nincs benne semmi extra, csak olyan, amilyennek lennie illik.....komótosan pörkölődött, nagy gonddal készült, mindenből csak az, és annyi került bele, hogy ne a szenzáció, hanem a harmónia tegye emlékezetessé.....

    VálaszTörlés
  10. Kedves NeVaMeSz(a) !

    Elnézést, ez csak egy "mikrofonpróba, egy kettő, hár..."
    Hogy átmegy-e. Igazából itt még alig olvastam (ráfoghatnám most az időhiányra, de igaztalan lene), és inkább a "fogyasztói" oldalon vagyok. Ennek az is oka, hogy korábbi ételkészítési kísérleteimet a család meglehetősen ridegen fogadta. A hagyományokat jobban tisztelik :-D
    (Bár akad kivétel: egyszer olyan lazaclevest ettünk... bár csak ketten. Pedig nem is vagyok halas. Igaz, szállodában esett - úgy könnyű.)

    VálaszTörlés
  11. Spájzcetli, Bika jegy szülötte vagyok, tehát tőlem is távol áll a rohanás, itt is-ott is. Az élet kényszerít arra, hogy néha lobogjon a hajam - magamhoz képest. Már a gömbölyded formáim sem engedik meg a nagy futásokat, de ennek azért nem nagyon örülök. Remélem, némi bébiháj lemegy rólam. Igaziból a szülés után maradt rajtam. Amikor érdeklődnek, hány hónapos a baba, nemtom mér' csodálkoznak a válaszon: kétszázhetvenkettő...

    Mormogi: Ave!
    Azért élményed van bőven, érdeklődve várom :)

    VálaszTörlés
  12. Nevamesz, köszönöm a kedvességedet :) Várom a fázisokat :)

    VálaszTörlés
  13. Kedves Mormogi Papa!

    Isten hozott szerény bloghajlékomban:-) elmondhatatlanul örülök látogatásodnak, mellyel kapcsolatban csak bíztatni tudlak, hiszen, ahogyan a Mesternél is írtam, a testi táplálék a vonal fölött, a lelki-szellemi a vonal alatt van:-))
    Ma csupa csodálatosa meglepetés ért, tagadhatatlanul ez a mai, az én napom!

    Visszavárlak!

    VálaszTörlés
  14. Drága Beus!

    Publikálom a fázisokat, de mi majd együtt sütünk:-))
    Jó éjszakát (bár én még dolgozgatok, nézlődök:-), de holnap találkozunk!

    Csodaszép álmokat!

    VálaszTörlés

Related Posts with Thumbnails