Pizza csónakok – kétféle mexikói és fügés-kecskesajtos baconnal

Szinte minden bejegyzésemben megemlítem, hogy igyekszem változatosan főzni, nem pusztán azért, hogy a család ne unjon rá, hanem még inkább azért, hogy kiélhessem a kreativitásomat, ne süllyedjek el a hétköznapi rutinban, mert az hosszútávon unalmassá válik és fásulttá tesz.

Minden hónapban terítékre kerül nálunk a pizza, bár mindig variálom a feltéteket, most még több változásra vágytam.

A török töltött pide adta az ötletet, hogy ez esetben ne csak a feltéteken változtassak, de a pizza alakján is.

Volt már több próbálkozásom a pizza alakjának megváltoztatására, sajttal töltött szélű pizzákból többfélét is készítettem már, nagy sikerrel. Gondoltam, hogy most akkor következzenek a pizza csónakok.

Két pizza csónakot vacsorára, egyet másnap ebédre sütöttem ki, a szokásos mennyiségű jól bevált pizza tésztámból. A jól bevált pizza tésztám alapreceptjén semmi pénzért nem változtatnék. Már sok-sok olvasóm és bloggertársam kipróbálta és mindenfelől csak nagyon jókat hallottam felőle:

Bevált pizza tészta alaprecept

Nem volt véletlen, hogy mexikói – vagy tex-mex – ihletésű pizzák készültek túlnyomórészt, hiszen a lányom születésnapjára nachost készítettem és fagyasztottam le kész marharagut, mert túl sok lett. Gondoltam felhasználom a maradékot egy jó kis mexikói - tex-mex pizzára, ilyet ritkábban készítek, de azért van a repertoáromban.:)

A marharagut éppen úgy készítettem, mint a marharagut a lasagnéhoz, mindössze a fűszerezésben változtattam, ez úttal taco fűszerkeverék ment bele. A taco fűszert most készen vettem:

Lasagne gazdagon: rozmaringos marharaguval, bazsalikomos paradicsomszósszal, parmezános tejszínkrémmel

A jól bevált paradicsomszószomat készítettem ez esetben is, de itt is tex-mexre hangoltam a fűszerezést, ami csak annyit jelentett, hogy oregánóval és korianderrel ízesítettem. A krémes salsát egyébként is szinte csak a fűszerezés választja el az olaszos paradicsomszósztól (szerintem):

Egyszerű téli paradicsomszósz alaprecept. Pizzára, tésztára, lasagnéhoz.

Már csak a csónakok kialakításán volt a sor.

Taco pizza csónak:

A pizza tészta egyharmadát kézzel, oválisan kinyújtottam az olívaolajjal megspriccelt és kukoricaliszttel megszórt tepsin. 3-4 cm-re a szélét kihagyva megkentem a paradicsomszósszal, majd vékonyan marharaguval beterítettem. Néhány mini mozarella golyót elszórva elhelyeztem, csemegekukoricával és vékony fél karikára vágott lilahagymával végül morzsolt oregánóval megszórtam. Enyhén sós fokhagymás tejfölt kanalaztam rá kis tócsákban, majd vékony csíkokra vágott vörös cheddar sajttal megszórtam. A pizza szélét csónakszerűen felhajtottam és kissé megnyomkodtam. Nem peremet akartam kialakítani, hanem csónakot.

Mexikói pizza csónak füstölt tarjával:

Ugyanúgy készítettem elő a tésztát, majd megkentem paradicsomszósszal. Megszórtam vékonyra csíkozott füstölt tarjával, majd leraktam a mini mozzarella golyókat. Megszórtam néhány zöld jalapeno paprikával, csemegekukoricával, vékony csíkokra vágott lilahagymával és piros kaliforniai paprikával. Erre kis fokhagymás tejföl tócsák, majd morzsolt oregánó és vékony cheddar csíkok kerültek.

Fügés-érett kecskesajtos pizza csónak aioli alappal:

Ehhez a pizzához bizony nem illett volna a paradicsomszósz, az ilyen pizzák alapjához aiolit szoktam készíteni. Jelen esetben még volt a tojásmentes, spanyol verzióból.

Ugyanúgy készítettem elő a tésztát, mint föntebb, majd aiolival megkentem. Egy gombóc mozzarellát felszeltem, ez került az aiolira, majd a füge szeletek és a jó érett francia kecskesajt.

A jó érett sajtok „előállításában” nagy vagyok, úgy tudok spórolni vele, hogy végül már „muszáj” a végét elhasználnom. Hadd jegyezzem meg itt, hogy a nemes sajtok nem penészednek meg, „öregszenek”, érnek, kicsit sötétebbek lesznek, de az olcsó sajtokról ismert kék vagy zöld penész kizárt, még hetek múlva is.

Néhány csík vékonyra szelt bacon csíkot keresztben elhelyeztem a pizzán, és ment a sütőbe.

240 C fokra előmelegített sütőben, legalsó bordamagasságon 15-15 percig sültek a pizzák. 

Mit mondjak? Ismét alakítottam! :)

Színes, ízletes, látványos pizzák sültek újfent. Sok-sok dicséretet zsebeltem be érte a családtól! 

A mexikói

Ez igen! Ilyen rövid cím nem is tudom, hogy szerepel-e már nálam. Bár nem tudom, hogy a nagyszerű recepteknek mennyire záloga a rövid cím, vannak, akik folyamatosan presszionálnak, hogy ne szeressem a hosszú címeket. Hiába közlékeny típus vagyok.

Ellenben ennek köszönhetően nálam nincsenek 3 soros receptek sem, mivel nem vagyok mesterszakács így nem villantani akarok az ételeimmel, hanem részletről, részletre bemutatni őket, hogy aki tőlem vagy velem szeretne együtt főzni, az akár kisebb gyakorlattal is megtehesse. Az én blogomnak ugyanis ez a tematikája.

Két fejlődő szervezetet és egy válogatós férjet etetek, én magam pedig megrögzött mindenevő és mondhatni hétköznapi ínyenc vagyok. Így nálunk nagyon sokféle étel előfordul, illetve az ételeket testre szabom, hogy igyekezzek a családi elvárásoknak eleget tenni.

Megint eltelt néhány hét a legutóbbi pizza sorozat óta, így újra terítékre került. Most nem az újítási kényszer vezetett ahhoz, hogy színesítsek az eddigi feltét kínálaton, hanem a kisfiam egyszerűen bejelentette, hogy neki kukoricát feltétlenül tegyek a pizzájára.

Fő motívumként lépett hát elő a morzsolt főtt csemegekukorica, nagy meglepetésemre a férjem is becsatlakozott.

A mexikói a férjem pizzája volt, színes, csípős, egyszerű és húsmentes.

A pizza tésztát és a paradicsomszószt a szokásos módon készítettem el.

Megkentem a formába igazított pizza tésztát paradicsomszósszal, és 10 dkg vékonyra szelt mozzarellát raktam le alapnak. 1-1 kisebb zöld és piros kaliforniai paprikát (kápia paprikával helyettesíthető) vékony karikára vágtam, majd szépen elrendeztem a sajton. Megszórtam durvára darált szárított chilivel, majd bőven kukoricával. Megszórtam morzsolt oregánóval és végül durvára reszelt parmigiano reggianoval.

230 C fokon 15 percig sütöttem.

Jól nézett ki, és ízletes is volt, az biztos! Korábbi pizza receptjeimbe itt lehet betekinteni.