![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgtDVJeQWLCyFnwfiEXImI9R30VfbO_oTOOpLsgNu2K2kYSsdIDXvXZ_S-5ysPr0yP7vvl1lz2GIFcRKJ6PFEfMNw6wv_gz3safSZCzOeZXNqAsoC0eoTMAw9zr7OkS9luTY7uC_KPyBtaT/s400/%25C3%2589telek+december+2.+158.jpg)
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiOZp33qerV1MpPSAYoPPkcDcrvvNZdv8RVHWgNCZ9NK5Ey6KPYKXj-cJpoSkQHhOzkeZfKYyQwWfATL9yCeumdq44MBtONqUV_LNYJv13CelXXVAAR3gYv7oNhz4ZdkDwAK7lPl86KTZzs/s400/%25C3%2589telek+december+2.+161.jpg)
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiJN9nkSg3xbhPOq_U9ux07N50W0zhSazKs6VoAMDES519Xshg-JcHDqf_hYVrCX3DkTVnFbuOUzXvvELnSu2_H_dpVakJKAagETlSUULQGl2f0ATMjgW8QDTKlZmRAL1Z_GOdYUuPaOXsI/s400/%25C3%2589telek+december+2.+166.jpg)
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgF1vq2tcSzaKpsZXGm4ADbabHlUHrhN8ETTXhjDegXyW-y_ZHYUXRXr-9dt2nnJwRfFyA4OfgOk5cQc1vku5V2d-O6EU39ya6bXtG1S9_EAXsjRjtFMLtW6vZghQb2lSpd_aHgud4eNBrT/s400/%25C3%2589telek+december+2.+196.jpg)
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhEL8VNvqyP-KvtRhw2fhdKTb9Lkve9aHY7nelmD-kqSfxHUT_YWd7oID9BdgTYOesrXJYIg5vaPXhPI0PJtzNPSvkVzkW4odBXuC6aURtCG7C8pv_hyodEwtG97DPVCTQF2ukD6cPVYWUQ/s400/%25C3%2589telek+december+2.+190.jpg)
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjxe1TT3H36d9bXapqWSZ8EcRKIsX1YXXduNgnLaxkCz24cYueUZhl2hGc0jHtzRiUjdPlNp_V-68qGq-qtjbeY-CNDJ4ywy17XIr3YVaGV2ypg0i3rR3CY9XpAW_P14enW4O0LyRQJRUvF/s400/%25C3%2589telek+december+2.+186.jpg)
Ha azt mondom, hogy életemben nem készítettem még töltött sertésdagadót, akkor ez azt is jelenti. Anyósom egyik specialitása, valahogyan ez az étel maradt is a családban kizárólag a nála felkínált fogások között. Klasszikusan, darabolt főtt tojással, és sok vágott petrezselyemmel tölti a dagadót és házi franciasalátát készít hozzá.
Mostanában foglalkoztatott ez a dagadó kérdés, nem olyan régen „saját levében” tálalta fel Nagy Ő-ként, ezt a nagyszerű ételt.
Abban a szerencsében lett részem, hogy egy kedves barátom meglepett egy gyönyörűséges, csinos darab dagadóval, melyet ajándékba kaptam tőle - vágyálmom megvalósítása végett - így a kocka végleg el lett vetve.
Mostanában foglalkoztatott ez a dagadó kérdés, nem olyan régen „saját levében” tálalta fel Nagy Ő-ként, ezt a nagyszerű ételt.
Abban a szerencsében lett részem, hogy egy kedves barátom meglepett egy gyönyörűséges, csinos darab dagadóval, melyet ajándékba kaptam tőle - vágyálmom megvalósítása végett - így a kocka végleg el lett vetve.
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgaoYa_nZDQxiyFXu2vyP344uPD-27pQVSzjDhdabWLF5jveYY3-DBi80wdw0TWzXxlDLLVzdCmLwEHKEYfjuY-Br8muyNHx84telruo5yQ8Yw7Z4LJJtulJzZL2-RT5SYGtAE8LHuhNEs6/s400/%25C3%2589telek+december+2.+123.jpg)
Még az utolsó percben sem tudtam egészen biztosan, hogy milyen töltelékkel töltsem meg. Annyi biztos volt, hogy jó részét melegen ebédre kínálom fel, a maradékot pedig majonézes hidegsalátákkal aznap, vagy másnap vacsorára.
Végül a következő töltelékkel pakoltam meg az én „nagyőm” bendőjét. Nem is értem, hogyan tudtam így kicentizni, hogy pontosan annyi tölteléket készítettem, ami a mindössze egy kilogrammos dagadóban elfért.
1 db császárzsömlét kis kockákra vágtam, és két evőkanál vajon megpirítottam. 1 dl tejszínt és fél dl tejet késhegynyi kurkumával és szerecsendióval, valamint sóval fűszereztem és felforraltam, majd a pirított zsemlekockákra öntöttem. Hagytam, hogy alaposan magába szívja a krémet, többször megkevertem és hagytam kihűlni.
Két főtt tojás sárgáját lereszeltem, a fehérjét csinos kis kockákra vágtam. Két nyers tojást szétválasztottam, a fehérjét csipet sóval közepesen kemény habbá felvertem. Egy kisebb fehérhagymát nagyon apró kockára vágtam, vajon megdinszteltem, amikor már levettem a tűzről két gerezd fokhagymát nyomtam hozzá, és összességében körülbelül egy evőkanálnyi vágott zöldfűszerrel kevertem el: egy kis csokor petrezselyem, 2-3 ág kakukkfű, és néhány rozmaring levélkéivel. Semmiképpen nem akartam, hogy nagyon fűszeres legyen a töltelék, sokkal inkább a csendes összhang vezérelt. 20 db hántolt mandulát szárazon megpirítottam és összevágtam. Összekevertem az összes hozzávalót a töltelékhez, a két tojássárgáját is, és csak egy kis sóval ízesítettem.
Végül a következő töltelékkel pakoltam meg az én „nagyőm” bendőjét. Nem is értem, hogyan tudtam így kicentizni, hogy pontosan annyi tölteléket készítettem, ami a mindössze egy kilogrammos dagadóban elfért.
1 db császárzsömlét kis kockákra vágtam, és két evőkanál vajon megpirítottam. 1 dl tejszínt és fél dl tejet késhegynyi kurkumával és szerecsendióval, valamint sóval fűszereztem és felforraltam, majd a pirított zsemlekockákra öntöttem. Hagytam, hogy alaposan magába szívja a krémet, többször megkevertem és hagytam kihűlni.
Két főtt tojás sárgáját lereszeltem, a fehérjét csinos kis kockákra vágtam. Két nyers tojást szétválasztottam, a fehérjét csipet sóval közepesen kemény habbá felvertem. Egy kisebb fehérhagymát nagyon apró kockára vágtam, vajon megdinszteltem, amikor már levettem a tűzről két gerezd fokhagymát nyomtam hozzá, és összességében körülbelül egy evőkanálnyi vágott zöldfűszerrel kevertem el: egy kis csokor petrezselyem, 2-3 ág kakukkfű, és néhány rozmaring levélkéivel. Semmiképpen nem akartam, hogy nagyon fűszeres legyen a töltelék, sokkal inkább a csendes összhang vezérelt. 20 db hántolt mandulát szárazon megpirítottam és összevágtam. Összekevertem az összes hozzávalót a töltelékhez, a két tojássárgáját is, és csak egy kis sóval ízesítettem.
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhGXkkHbbUlGXjJ43QchOlOafNZnPTQjqWLt-o83bCN35nJGlnMoA5xnr0BlE_VWuyvu0dI8o3mOHsorCdobXQCWggDK2g8McXJW_rHI6HaAsA4eFt5MVxzw_1Lurt1-H11tWaRcchRFzaR/s400/%25C3%2589telek+december+2.+113.jpg)
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiCt2Wv5ymC1p9y8WkNAzCjMxbpiL-lpm8F099RFJ1x3IbsKRFsKEQmMvcLyWugH4SxALKmU0QV-5X5mYE2LlUP18UrmIv9pY-e-DCEcpD7ctfiAFv3vjr6fM1mdAUfJSs2nFVyvOEB1ufA/s400/%25C3%2589telek+december+2.+114.jpg)
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiqdEZj0lrnMG4ePZ6Hh1eSrZqBS93a0YqsbZe3NVb57eqDuGB7EpP1ZKyxZk5rgzkrmSiYfd6ZWEzRDRyJgZoAr6Avt9uQ2wcWLgIENGSr3b4_1GKeSu7kHI3Sxb05EhXHeCuyTuWL4jpj/s400/%25C3%2589telek+december+2.+120.jpg)
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEijb-ve4Zgflz3JCZTCD8Y-950seGBaGivtGjwQmcT4ZIGcReSCzrpWzzmABMkAdJeMTdZkTwot8MSe_Jrer2uVbw5VpIsuXYiZ9zebmE4kr2_QmeREO6CnxlmgFbjpmTRRHQpphyphenhyphensafXXx/s400/%25C3%2589telek+december+2.+121.jpg)
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjjhVqmb8Cq1exyHdT9J-htVEQBUP-dIzq4Ows-Obivo1kWr1yff33VmNlas3zdTI8KZrAGkaGLStQ-QH2XAIALNUx1y-95C2zc4wfnBm2gkRFy0c-9pTMrePG36uPXiQfzlrrsv4h-B_lL/s400/%25C3%2589telek+december+2.+134.jpg)
A dagadót sóval, borssal alaposan kívül, belül bedörzsöltem, a töltelékkel megtöltöttem és duplán is bevarrtam a nyílását.
Libazsírral kikent tepsibe tettem, és 25 percig magas hőfokon, 220 fokon sütöttem.
Hozzáadtam egy negyedelt fehérhagymát, 5 gerezd fokhagymát, egy kis fűszercsokrot (a petrezselyem szárával, néhány kakukkfű és egy rozmaring ággal) és fehérbor helyett, nyakon öntöttem a cserépben sült citromos csirkém maradék pecsenyelevével.
Libazsírral kikent tepsibe tettem, és 25 percig magas hőfokon, 220 fokon sütöttem.
Hozzáadtam egy negyedelt fehérhagymát, 5 gerezd fokhagymát, egy kis fűszercsokrot (a petrezselyem szárával, néhány kakukkfű és egy rozmaring ággal) és fehérbor helyett, nyakon öntöttem a cserépben sült citromos csirkém maradék pecsenyelevével.
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjWYjC8d01tcZN2vhazfZtiOJ-vZajkstSL4Ixv6THFgIHGTY_5lqKEhYHIWAqolvd6xFk5rU7cYR6eyKEKUxCD8yVrYbFDq2-tYJWFwiHG1GcHX9CyTJHW1ivUcUUWvXSjhHQVJTtAnjQD/s400/%25C3%2589telek+december+2.+136.jpg)
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgRxgknl21jvL_jyKwcqC1KnxQKIMUAhviHePnGaWA9wssJAR50AG2Gxs2YzAJHuKyMV5DwQ74DWWF7JB8k_20gAECkMBDmfu86QbicLL4UJYlctEBZswPXnaIfK-aDqykIkwisWK2WKvMD/s400/%25C3%2589telek+december+2.+137.jpg)
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiLUWjxuF6hHRplpw1BSoaZ8BOnzgOBIuvmZ83LDp7v3bQIHw-MQ8-FlEu4MhdDXSbFh3eQy2yPmdM4QcGLClruqkMRFuVRQRTl4Ergi890VlgTwXjctt6xhmiGMdiuI9JSUE64sVqBXn7G/s400/%25C3%2589telek+december+2.+140.jpg)
A tepsit lefedtem, és 160 fokon 50 percig pároltam az egyre csodásabb látványt nyújtó dagadómat. Ez után fedő nélkül mindkét oldalát, gyakran locsolgatva pirosra sütöttem.
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgVeygPXjWxY7DK7MHgl6rHEIjzmm3mVPdnY5penfXZGoe0x8EOKjrsX4Pe8_u7E6rW3OMIDVRAmIFSkqTTC6EOf-3BLeMpoHhwZJrE6eISjvfMqq0fELQWW883oAV2YAS1Xh1SA-VLuJ7C/s400/%25C3%2589telek+december+2.+145.jpg)
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh04U4YyBEtoy3wMPoA_2Ys7K8t9B1nvZrYP35D3CSM2UaFDoMs05xswfRqGWSr5GtVm-VZHmVkQ_P3QyDxz0GPfLAFKNfpuVV91JugYtk_FVn__SasOK9-f_xfSRAfbIP7FPUytZRDoghQ/s400/%25C3%2589telek+december+2.+147.jpg)
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgGO-dbAqhzVVbJxKLh3h46eqJyQ4-7MWo7wYy4aH586dP4DOBGo_x5RbgeZlQYNDP8Xt1UT8E86NvhFbbNfNhebEyxXhwoHpPCiWfz-gbZtoxOFYKYIbYx2yiDe1AmBauBB_X7RiAEbt4d/s400/%25C3%2589telek+december+2.+149.jpg)
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgs22BJY5HZ_5U8AnCul5zNVvtiP5dto56h0u_7C1QWtqCo6nZw3cdtsjtlfkfMeQVlZy5xfSzKKjamHqHSMZsTADvqkO7ia0goKpV_byhCf8NssQNnQwiMRmxJJwk6c_CQdoN_hmbs9mGY/s400/%25C3%2589telek+december+2.+151.jpg)
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEib_vqsX1cWBmR66yUqYc1woDgEZVy63OCPGKdY8ltCQJhdrT1CLdyGX_y2oWgoh7bSqWavSmquvvXjaF_LibuZB1ye9nfDao10NR8G4pDRU6Kr6GkTOG2uZ4lX8X8deRaW_CoCP34UrNEg/s400/%25C3%2589telek+december+2.+152.jpg)
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi0Xb8xpUhkBmh8x2jX7yCASYjrrYnm99UWXi_uL5-m8FDHXUr2EwPy3R6_RDCGWmup7R4fvMrPC2sBc0wFujniv3bzHbmmD1lmcnkoOPNx-sexXkA1HWHc2cmT3N2VQ-C9u2R8r94amHwO/s400/%25C3%2589telek+december+2.+154.jpg)
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhkbk4IgoEQ__TQuY3njvnOfSwE148R1mDPQ7r97ND2Fn8ND-_4tFNwpWQqudp9oXIy3gZErEhfPKqomGycZGMjCawGPR9F2SIY2xElJX3DnWYXYGTWNog5i9h1m_Nf4WikJQl61pFVbehQ/s400/%25C3%2589telek+december+2.+156.jpg)
A dagadót deszkára tettem és fóliával betakartam. A pecsenyelevet leszűrtem és ebben csemegekukoricát pároltam meg. Közben sárgaburgonyát apró kockára vágtam és bő, forró olajban aranybarnára, ropogósra sütöttem. Addig pontosan pihent annyit a dagadó, hogy szépen, nem túl vékonyra felszeletelhessem, és mindent egyszerre, frissen, melegen feltálaljak.
Az én ízlésemnek álom finomra sikerült a dagadó, kiérzett az ételből, hogy jó hentestől való alapanyagból dolgozhattam. A töltelék krémes, könnyű, mégis nagyszerű állagú lett, a mandula kicsit megbontotta a töltelék krémességét, ezzel még izgalmasabb lett. Jól sikerült a fűszerezésben megtartanom a vajas, hagymás, fűszeres egységet, nem dominált egyetlen fűszer sem, inkább nagyszerű egységbe léptek.
Nagyon jól nézett ki a mézsárga szín egysége a tálalásban, és a tányérokon is.
Az én ízlésemnek álom finomra sikerült a dagadó, kiérzett az ételből, hogy jó hentestől való alapanyagból dolgozhattam. A töltelék krémes, könnyű, mégis nagyszerű állagú lett, a mandula kicsit megbontotta a töltelék krémességét, ezzel még izgalmasabb lett. Jól sikerült a fűszerezésben megtartanom a vajas, hagymás, fűszeres egységet, nem dominált egyetlen fűszer sem, inkább nagyszerű egységbe léptek.
Nagyon jól nézett ki a mézsárga szín egysége a tálalásban, és a tányérokon is.
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiezOIHkEpViQa5DH03AAyAjODLqxl3fW_i-1CEDkfdFEjvG6SUFrOb4Pkxev2p6p2LLmf9CvlEQ3pNGaI9RSe1KDw9pdGOONJ_P2Zj46BotJDURLE34LLYtNwVbGexv-yHT0iFgueKCqwp/s400/%25C3%2589telek+december+2.+191.jpg)
Ez aztán a remek remek! :)
VálaszTörlésEzt még alaposan át kell nézegetnem. Az sem riaszt vissza, ha kémek nyüzsögnek a dagadóban :)))
Ha óhajtod, a pogácsáról és a gulyáslevesről is írok bővebben.
Spájzcetli megjegyzése azért nem hagy nyugodni: tényleg szívesen írok étkekről (a magam módján), egyre szívesebben... :)
Látod, Nevamesz, milyen sok területre kiterjed a hatásod?!
Beus:...köszi, kijavítottam...
VálaszTörlésIgen! Nagyon szeretném, ha írnál a gulyáslevesről és a pogácsáról is!
Remélem Spájzcetli mostmár benéz valamikor...teljesen elhanyagol minket...a társaságot, az oldalt és engem...:)
Hátha az írásodra előkerül...:)))
Akkor Spájzcetlinek ajánlom -
VálaszTörlésSokáig azért nem mertem azokról az ételekről írni amiket én főztem, mert semmi különös nincs bennük. Édesanyám hagyományos konyhát vitt úgy, hogy inkább kötelesség volt neki a főzés munka mellett, nem hőn szeretett szabadidős tevékenység. Tehát egyrészt letudandó dologként rögzült bennem, másrészt nem tanultam meg tőle főzni-sütni, ugyanis roppant türelmetlen volt az istápolásomhoz. Az ételek csinosításához sem volt sok kedve, mire kisült egy sütemény addigra elszállt a maradék ihlete és az utolsó fázisokat már csak összecsapta. Azért bátorkodtam ennyi "rosszat" írni Édesanyámról, mert ezek eltörpülnek amellett, hogy a húsleveseinek nincs párja, sosem sikerül rekonstruálnom az úszó zsírszigetecskéket, a roppanós zöldségeket, a nem szétfőtt húsokat. Az ő töltött káposztája királyi volt és a rántott húsok zamatát itt érzem a számban. Öcsém évekig figyelte, mit hogyan csinál, mire valamelyest sikerült icipicit hasonló halászlevet főznie. Nemcsak a főtt marhahús remegett a tányéron, hanem Édesapám is (bár ő nem a tányéron), amikor meglátta kedvenc levesét és a belevalókat. A kocsonyájáról nem is tudok mit mondani: igazi téli finomság, dermedt gyönyör, mégis tele tűzzel, hívogató méz színnel és olykor buja sertésfarokfanszőrszálakkal... :)
Édes sütit nem nagyon készített, talán a Szilvia volt a legkrémesebb. Imádtuk az almás pitéjét és a zserbóját. De pogácsában volt a legnagyobb. Tejfölöset gyakran sütött, néhány pillanat kellett csak, hogy hűlt helyét nézze elmélázva. Talán ez az egyetlen kreációja, amit sikerül hasonlóképp jól elkészítenem. A töpörtyűs pogácsájára sóhajtva gondol mindenki. Legalább egy évtizede nem ettem, mert az élete vége felé nem készített olyat, nekik már nagyon megterhelte a gyomrukat.
Januárban lesz négy éve, hogy életében először és utoljára megdicsérte a krumplilevesemet:
- Fiam, ilyen jó krumplilevest még nem ettem.
Akkor már két hónapja én főztem rájuk. A betegség kivette Anyu kezéből a fakanalat.
Aput még három évig megörvendeztethettem kedvenc ételeivel. Soha nem bántott, amikor azt mondta:
- Azért anyád ezt jobban tudta.
Örülök, hogy Anyu ebből a szempontból is pótolhatatlan. Csak remélem, hogy a lányomnak én is az leszek picit, mondjuk a kedvenc fehérboros-tejszínes csirkemellével vagy az összes húslevesemmel, mert igaz, hogy nem olyan, mint a Mamáé, de:
- Ez egyszerűen gyógyszer, Anya!
Nagyanyám (az egyik) Hajdúszoboszlói volt. Az Ő repertoárjában is megtalálható volt ez a tojásos töltött dagadó. Anyukám tőle tanulta, én meg tőle.
VálaszTörlésNálunk ez klasszikusan kizárólag hideg sültként volt tálalva mindig, a húsvéti hidegtálon. Megtalálod nálam is a blogon, itt:
http://szellemafazekban.blogspot.com/2008/03/hsvti-nnepi-telek.html
Az egyik legfinomabb töltött hús, sőt - az egyik legnagyobb kedvenc húsételem. És nálunk tényleg abszolút a húsvéthoz kötődik - persze ez csak nálunk családi hagyomány így.
Kedves Bea!
VálaszTörlés…Nagyon köszönöm a Nevameszánál jegyzett, és nekem ajánlott kommentedet! Meghatódtam…
Bocsáss meg, hogy korábban nem „reagáltam”, de mindenféle lelki és testi nyavalyáim elvették a figyelmemet a blogokról. Mára rendeződni látszanak „soraim”… :))
„Sokáig azért nem mertem azokról az ételekről írni amiket én főztem, mert semmi különös nincs bennük” Ejjj, ejjj!, Bea! Mi ez a pesszimizmusba hajló kishitűség?! Én látatlan, pontosabban „kóstolatlan” merem határozottan állítani, minden általad készített ételed „különleges”, még a fokhagymás pirítósod is!... Hiszen azt TE készíted, valakinek, valakiknek, figyelemmel, rájuk gondolva… Ettől máris különleges!...
… Sok-sok szeretet és humor van a múltad (édesanyád, édesapád) konyháját idéző kommentedben… Jó volna többet olvasni ilyeneket is Tőled, persze nem nekem „ajánlva”, hanem mindenkinek…
Elérzékenyülve, most én is felidéznék egy „jelenetsort” a gyermekkoromból:
(A 60-as évek vasárnap délelőttjeit idéző emléktöredékek)…
kismiséről hazaérve nagyapám a kamrapolcról leemelte a tekerős húsdarálót, szétszedte és a négyágú kés éleit finoman átdörzsölte egy korábban odakészített és vízbemártott, csorba fenőkő darabbal…… a cementlapos gangra kihozta a konyhából a viaszosvászonnal fedett hokedlit és rásrófolta a már összeszerelt szerkezetet, majd egy -a konyha kredencből elővett- vahankát tolt a tárcsa alá…… indigókék gangát akasztott a nyakába, maga elé kötötte és elindult a kertbe……menetközben a nyitott fészer egyik gerendájáról leakasztotta a filkót, a kovácsoltvas, csavart nyelű kocér bőrszíjon lógó fafityegőjét a farzsebébe tűzte és az ásót is magához vette…… a kert végében lévő tormásban a legdúsabb levelűeket kezdte kiásni……miután a 3-4 (nem több!) dundi torma belekerült a filkóba, az ásót a kocér segítségével akkurátusan megtisztogatta…… az udvari kerekes kútnál vizet húzott, a tormák zöldjét lecsavarta, a még kicsit földes gyökereket pedig megtisztogatta egy bekennyel, majd a vízben átsikálta azokat a gyükerkefével…… már a gangon a megtörölgetett tormahengereket meghámozta a dikicsével –ami egy öreg oltóbicska volt…… és elkezdődött a darálás…(Vasárnap nem múlhatott el húsleves és leveshús nélkül, no meg leveshús sem kerülhetett az asztalra frissen darált torma nélkül! Nagyapám nem figurázott vele, csak így, a maga önvalójában szerette, talán ha egyszer-egyszer néhány csepp ecettel ízesítette. A maradékot -az akkor járatos, műanyagtetős, vastag falú- mustáros pohárba zárta…
Az öcsém manapság is hasonlóan adja fel nekünk a tormát -mikor ott vagyunk náluk ebédelős vendégségben-, előttünk reszeli a főtthúsos tányérunkra!...)
...olyan jó, hogy itt vagytok, velem vagytok...nagyon jó olvasni Titeket...
VálaszTörlésIlyenkor annyira örülök, hogy belekezdtem ebbe az oldalba....