Sertéspörkölt karfiolrózsákkal– karcsúsítás élvezettel, szelektíven!

Ez az étel hűen tükrözi, hogy mindössze leleményesség kérdése, hogy úgy étkezzünk szelektíven, hogy ne csak a csirkemell-saláta kombináció, hanem a hagyományos ételeink is előforduljanak benne.

Az ötlet nem sajátom, hanem Édesanyámtól koppintottam, ugyanis mi gyermekkoromban gyakran ettünk paprikás csirkét vele párolt karfiolrózsákkal körítve. Karfiolos csirkének hívtuk. A paprikás csirkéhez egy paraszthajszállal jobban passzol a vele párolt karfiolrózsa, de mondhatom, hogy sertéspörkölttel is fejedelmi.

Ha lett volna itthon tejföl, akkor azzal is nyakon öntöttem volna, de most ezt készlet hiányában kihagytam.

A sertéspörköltet érdemes komótosan elkészíteni, úgy, mint ebben a bejegyzésemben leírtam:

Komótosan készült fokhagymás-köményes sertéspörkölt

Ettől még komótosabban is készülhet, ha egészen kicsi lángon, akár 4-5 órán át pötyögtetjük a pörköltet. Így fantasztikusan omlós lesz a hús a pörköltben, valamint nagyságrendekkel jobb ízű is lesz. Most úgy 3,5 órán át készült, amit az alap összeállításától számolok mindig.

Többféle ételt is készítettem az alap pörköltből, így a karfiolhoz szánt mennyiséget egy lábasba átszedtem és kevés vízzel megszaporítottam, és felforrósítottam. Ekkor egészen alacsonyra kapcsoltam a hőt a fazék alatt és beletettem a konyhakész karfiolrózsákat.

Addig pároltam csendesen, fedő nélkül, amíg a karfiolrózsák roppanósra nem párolódtak. Egyszer érdemes átforgatni őket, hogy a nehezebben puhuló szára is kellőképpen megpuhuljon. Nem kell túlpárolni a karfiolt és óvatosan kell megforgatni, hogy össze ne törjenek. Ezért is érdemes lassú tűzön párolni, ahogyan a pörköltet.

Ez alatt az idő alatt a karfiol fejecskék teljesen magukba szippantják a pörköltszaftot, amitől rendkívül ízletesek lesznek.

Most igazán szezonja van a karfiolnak is és a karcsúsításnak is. Ezzel a fogással mindenképpen élvezettel!

Pirított magvakkal, és parmezánnal dúsított házi morzsával bundázott zöldségek, friss tartármártással

Ez az étel, még a húsmentes napok alatt készült, időnként a férjem kérésére beiktatunk néhányat. Zöldség tempurát akartam készíteni, végül mégis a klasszikus bundázás győzött, azért megbolondítottam egy kicsit, hogy feldobjam.

A zöldség és az olajos magvak jól passzolnak egymáshoz, a parmezán már csak hab volt a tortán. Nem terveztem a bundázott zöldségek mellé köretet, hiszen ebben a formában már így is éppen elég laktatónak ígérkeztek, inkább készítettem hozzá egy jó adag tartármártást frissen.

3 dl majonézt kevertem (1 tojássárgája, 1 teáskanál dijoni mustár, 1 teáskanál fehér borecet, só, bors, 2,5 dl olaj, 2 teáskanál citromlé), amit 1 dl tejföllel, 1 evőkanál dijoni mustárral, 1 evőkanál porcukorral, 1 evőkanál friss citromlével, egy csipet sóval, és cayenne borssal elkevertem. Hűtőben hagytam összeérni az ízeket.

Karfiolt, brokkolit, és kelbimbót megtisztítottam, a karfiolt és a brokkolit rózsáira szedtem, forró, sós vízben először megpároltam őket.
Egyszerre tettem őket a fazékba, a brokkolit és a karfiolt, újraforrástól számolva körülbelül 3 perc múlva kivettem. A kelbimbónak adtam még 2-3 percet, majd azt is leszűrtem.
Hagytam hűlni őket.

Közben elkészítettem a kenyérmorzsát, most enyhén pirított kovászos kenyeret őröltem frissen. 3-3 dkg hántolt mandulát és dióbelet szárazon enyhén megpirítottam, majd durvára vágtam. Hozzáadtam a morzsához 1 teáskanál frissen őrölt borssal, 2 evőkanál szezámaggal, és 3 dkg parmezánnal együtt, és alaposan összekevertem.

A kihűlt zöldségeket egy zacskóban a liszttel összeráztam, majd felvert, 1 evőkanál libazsírral elkevert, és sóval ízesített tojásban megforgattam, majd a morzsakeverékkel bundáztam.
Mindig hagyom a bundát egy kicsit szilárdulni, körülbelül félóráig.

A bundázott zöldségeket forró olajban aranybarnára sütöttem, majd papírtörlőre szedtem.
Leitattam, tálra rendeztem és frissen, melegen feltálaltam.

Ízletes, ropogós volt a bundázott zöldség, belül pedig puha, mégis formatartó.
Maradt néhány darab belőlük, ezeket hidegen nassoltuk be, és mondhatom, hogy így is nagyon finomak voltak. A kisfiam annyira nem lelkesedett érte, de evett belőle, a lányomnak ezzel szemben nagyon, de nagyon ízlett.

Kicsit féltem, hogy a kelbimbó hogyan viselkedik bundázva, de nem volt rá panasz. Egy kicsit több ügyességet kívánt, hogy a bundát szívesen viselje, de a végeredmény kiváló íz, és állag lett.

Rendszerint tiltakozom a húsmentes napok ellen, végül pedig belátom, hogy pontosan olyan finom ételeket készíthetek csak zöldségekből is, csak egy jó ötlet szükséges hozzá.

Párolt színes zöldségek hagymás-szalonnás-sütőtökös raguval, kecskesajttal

Nos, ez egy olyan étel, melyet izgalmas, elegáns, és bonyolultnak tűnő címe ellenére egyszerű elkészíteni, és a végső ízhatás pontosan olyan izgalmas és elegáns, mint a címe.
A parajdi töltött káposzta fesztivál után a férjem kérte, hogy húsmentes ételeket főzzek, ez az étel is így indult.
Valahogyan nem jött össze bennem, hogy mitől lesz ízes és pikáns, a kecskesajtot önmagában kevésnek ítéltem. Úgy éreztem, hogy egy kis hagyományos füstölésű kolozsvári szalonna nem árthat meg senkinek, a végső ízhatást viszont pontosan oda kormányozza, ahová el szeretnék jutni.
Úgy voltam vele, hogy amennyiben rájön a csalafintaságra, színt vallok és mosolygok, ha nem említi meg, akkor pedig még inkább igazolást nyerek az elhatározásomhoz.

Egyébiránt ez az étel két funkciót is be kellett, hogy töltsön, hiszen mi, a család többi tagja köretként fogyasztottuk.

Külön-külön, lobogó, forró, sós vízben egészen roppanósra pároltam a zöldbabot, a brokkolit, és a karfiolt. A karfiolt és brokkolit akár együtt is főzhettem volna, 2-3 perc alatt roppanósra párolódnak. A zöldhüvelyű babnak körülbelül 5 perc szükséges. Fedő nélkül, forró, sós vízben.

Apró kockára vágott kolozsvári szalonnát arany barnára sütöttem, egy nagy fej kockára vágott sonkahagymát addig sütöttem, míg karamellizálódott.
Hozzáadtam a kockákra vágott sütőtököt, az áttört fokhagymát, sóztam, borsoztam és két késhegynyi őrölt gyömbérrel és szerecsendióval fűszereztem.
Amikor kicsit átpuhult a sütőtök is, akkor félretettem.

Alaposan kivajazott cserépedénybe először a zöldbabot rétegeztem, majd vegyesen a brokkoli és a karfiol rózsákat rendeztem el.

Rákanalaztam a ragut, rámorzsoltam 10 dkg lágy kecskesajtot, 2-3 dkg vajat, és meglocsoltam 2 dl zsíros tejszín, és 2 dl zsíros tejföl keverékével, melyet enyhén sóztam.

Nem akartam agyon áztatni a zöldségeket a krémmel, ezért nem úsztattam el többel.
180 fokra előmelegített sütőbe tettem, és 30-40 perc alatt sütöttem meg.
Nem hagytam, hogy megpiruljon a teteje, könnyű, selymes csőben sült zöldségkompozíciót céloztam meg.

Miközben készítettem az ételt, lehet, hogy lelkiismeret furdalásból a csalafintaság miatt, illetve, mert van néhány szívemnek nagyon kedves vegetáriánus olvasóm, egyfolytában azon járt az eszem, hogy a húsos szalonnát mivel váltanám ki, ha ez lenne a feladat.
A válasz egyértelmű, lecsöpögtetett, sós-füstölt ajókával kitűnő vegetáriánus étel, ugyanazzal az ízhatással, mintha füstölt szalonnával készült volna.

A férjemnek burgonya chipszel tálaltam. A család többi tagjának pedig különlegesnek mondható rakott húsféle mellé szolgált köretként.

A rakott hús nem volt kevésbé színes, ízes, és különleges, úgyhogy erről a következő részben számolok be.

Kevésbé zöldségfüggők is próbálják ki ezt a receptet, mert könnyű, színes, és nagyon ízletes!