Még mindig relatíve fiatalnak számító gasztroblogom életében nem a számoknak szántam a főszerepet, hanem az ételeknek, és az ételekhez kapcsolódó elmélkedéseknek, történeteknek.
Most először érzékelem mérföldkőnek a számokat, hiszen azt gondolom, hogy van jelentősége rövid, de velős blog-munkásságom eddigi „értékelésében”.
A napokban letölti valaki az egy milliomodik oldalt - talán egy kulcsszó alapján, talán már kifejezetten a recepttáram vagy konkrétan egy receptem iránti érdeklődés kapcsán.
Isten ments, hogy most pátoszosan nyilatkozzam a blogba fektetett munkáról, a sok-sok kedves olvasóról és barátról, akikkel az elmúlt kevesebb, mint két év alatt kapcsolatba kerültem, hiszen a blog írás és a kapcsán szerzett emberi kapcsolatok is az életem – ünnepnapjaim és hétköznapjaim – szerves részévé váltak. Immár hozzá tartoznak az életemhez.
A
Czifray versenykurzus amatőr forduló vonzott be a gasztroblogok világába, ezért külön köszönet
Molnár B. Tamásnak,
Mautner Zsófiának,
Flat-Cat Gabinak és
á la carte Krisztinek.
Jelent már meg receptem, ráadásul a megújulás első évében a
Magyar Konyha magazinban.
A múlt évi
Andalúz receptverseny nyereményeként együtt főzhettem
Gabojszával és
Hadarik Ritával, a verseny dobogósaival, mely tovább mélyítette a hús-vér személyes kapcsolatok építését a gasztrobloggerek világában.
Gabojszával együtt drukkoltuk végig a
Bocuse d’Or hazai döntőjét a rendezvényen, mint tudjuk, azóta Széll Tamás a nemzetközi döntőben is győzelemre vitte a magyar csapatot, hiszen bejutott a 12-es nemzetközi döntőbe, mellyel történelmet ír a magyar gasztronómia jelenkori történetében.
Borival együtt főztünk a Kétker-Étkemben, vagyis Bori főzött a receptjeim alapján egy hétig a vendégeinek.
Bemutattam Molnár B. Tamásnak a békebeli kovászos fehér kenyeremet, mely többéves fejlesztés eredménye. Erre – mind a fejlesztése, mind a bemutatásra – különösen büszke vagyok.
Jó néhány receptem és ételfotóm megjelent már internetes portálokon – többé-kevésbé az engedélyemmel:) – illetve a
3D utazás Erdélyben, könyvben, de igazából eddig nem törekedtem arra, hogy valahol „gyökeret” is verjek.
Ugyanakkor várok arra a lehetőségre, hogy különösebb önmenedzselés nélkül rátaláljak vagy rám találjon az a lehetőség, ahol az eddig generált szép érdeklődés még szélesebb rétegekhez is eljuttatja gondolataimat és receptjeimet.
Én a családi konyhában érzem jól magam, nem törekszem mesterszakács babérokra, ez mind az ételeim technológiáiban, alapanyagaiban, tálalásában és hétköznapi élvezhetőségében is megnyilvánul. Én itt vagyok otthon. Hiszen nem vagyok mesterszakács. :)
Nem vagyok notórius nevező a receptversenyeken, hiszen én az idővel futok állandó versenyt és itthon a családban és a blogon szeretnék elsősorban helytállni e téren.
Most mégis akadt egy, mely nagyon is közel áll a szívemhez, hiszen nagyszerű alapanyagokból sarkallt egyszerű, mégis különleges, ugyanakkor hétköznapi ételek megalkotására. Hiszem, hogy nem kell fából vaskarikát kifőznünk ahhoz, hogy a hétköznapjaink egyszerű ételeit ünnepivé varázsoljuk napról, napra.
A Szega Foods receptversenye három ilyen étellel neveztem, van lehetőség arra, hogy szavazzatok a receptjeimre, természetesen, ha van hozzá kedvetek, hogy voksoljatok, itt:
Mediterrán csirkemell steak grillezett koktélparadicsommal, burgonya krémpürével
Komótosan rozéra sült borjúbélszín érmék grillezett kecskesajttal, színes paprikarőzsével, vargányás burgonya krémpürével
Omlós borjúbélszín és grillezett kecskesajt falatok mediterrán salátaágyon
Ért még egy kellemes meglepetés, megtiszteltetés a napokban, mégpedig, hogy a
Vidék íze receptújság júliusi számában két oldalon bemutatkozom. A bemutatkozóhoz - szokásomhoz híven - egyszerű, jól bevált receptjeimet mutatom be.
Végül, de nem utolsó sorban, feltett szándékom, hogy a mindenkori személyes körülményeim figyelembevételével az eddigihez hasonló intenzitással legyek jelen a blogon, hiszen mind ez a fajta elfoglaltság, mind kedves és odaadó érdeklődésetek boldoggá és egyben hasznossá tesz.
Köszönöm érdeklődéseteket, örömmel tölt el, hogy olvastok, hogy velem főztök napról, napra!
Kép forrás: http://manatale.wordpress.com/tag/1000000/
.jpg)
