Kaviárral töltött tojás

A kaviár is a megosztó ínyencségek közé tartozik. Én gyermekkorom óta nagyon szeretem. Biztosan azért, mert a szüleim minden ínyencséget, különlegességet kipróbáltak, amihez hozzájutottak már a 70-es, 80-as években és olyan természetességgel tették az asztalra, hogy fel sem merült bennünk, gyermekekben, hogy ne lenne finom, ami oda kerül.

Ma már egészen más a helyzet, fogalmam sincsen honnan alakult ki a világban, hogy aminek különleges íze van, amiben csont van, amin zsírréteg van, azt élből tagadni kell.

Ha már a kaviárnál tartunk, muszáj megemlítenem, hogy szerencsém volt néhány napot hivatalos úton, Szentpéterváron eltöltenem, ahol vendéglátóink szinte fürdettek minket kaviárban. Hazaindulás előtt természetesen vásároltunk néhány doboz kaviárt, amikor is szembesültünk azzal, hogy a hazájában sem olcsó egy doboz igazi kaviár, a beluga.

Sós halikrából, amit egyáltalán érdemes megvenni szerintem az a tengeri nyúlhal kaviár és a lazackaviár. Természetesen, ha futja belugára, akkor már csak jégágy és egy kiskanál kell a boldogsághoz, a tojást el kell felejteni.

Visszatérve az én hétköznapi, de annál finomabb és mutatósabb kaviáros tojásomra kétfél kaviárt használtam hozzá. A krémbe nyúlhal kaviár került, díszítésként pedig lazackaviárt használtam.

Hozzávalók 12 darabhoz:

6 db tanyasi tojás keményre főzve

2 evőkanál natúr krémsajt (mondjuk Philadelphia)

1 nagy csokor snidling (metélőhagyma)

frissen őrölt színes bors

1 teáskanál frissen facsart citromlé

1 doboz  nyúlhal kaviár

1 doboz lazackaviár a díszítéshez

Nem bonyolítottam túl, hiszen a kaviár a főszereplő. A főtt tojásokat kettévágtam, kivettem a sárgáját, amiből elkészítettem a krémet.

A tojás sárgáját összetörtem és a sajtkrémmel együtt simára kevertem botmixerrel. Hozzáadtam az összevágott snidlinget, borssal ízesítettem, majd óvatosan elkevertem a citromlével meglocsolt fekete kaviárral.

Nyomózsákba töltöttem és beletöltöttem a fél tojásokba. Tálra rendeztem majd mokkás kanállal lazackaviárt kanalaztam a tetejükre.

Behűtve tálaltam.

Szükségtelen mellé bármilyen köret, például saláta, de még a pirítós vagy péksütemény is. 

Hortobágyi palacsinta - az "igazi"

Ez a bejegyzés a  "Hétvégi menü: borjú és palacsinta" bejegyzésem folytatása.

Az előző részben leírtak szerint készítettem el a borjúpörköltet és a sós palacsintákat a vasárnapi ételekhez.
Többféle sós, töltött palacsintát is bemutattam már, csirkepaprikásból és kakaspörköltből, sőt rókagomba paprikásból is, de most következzék a hagyományos verzió az igazi hortobágyi palacsinta.
Nem tudom, hogy a rántott verzió honnan származik, szerintem a hortobágyi az "csupasz" és szaftos.

A lecsöpögtetett pörköltet késsel összeaprítottam, szerintem nem ildomos sem darálni, sem pépesíteni. A hagyományos eljárással készült borjúpörkölt szaftja minden további egyneműsítés nélkül kellemesen sűrű, lágy, koncentráltan ízes emulzió. Egyszerűen annyi szobahőmérsékletű, előre elkevert tejfellel kevertem ki, amennyit felvett, hogy az íze kedves és harmonikus, az állaga krémes, és tartalmas maradjon, majd röviden felforraltam.
Ez esetben nem a tölteléket kevertem el egy kis mártással, hanem töltéskor csorgattam le egy kevéssel. Megtöltöttem a palacsintákat, és a mártással tálaltam fel.
Érdemes az eredeti, borjúpörkölttel készült hortobágyi palacsintát kipróbálni, mert szerintem ez a legeslegfinomabb.

Nálunk a palacsintából sohasem elég, akár édes, akár sós palacsintáról van szó.
Vacsorára feltálaltam még egy töltött palacsintát, melyre már rég óta készülök. Volt egy nagyszerű étterem Debrecenben, a Dante. Sajnos csak néhány évig üzemelt, de mondhatom mi, akik törzsvendégek voltunk, az idők végezetéig emlegetni fogjuk. Azt gondolom, hogy, ha megérte volna napjainkat, akkor joggal pályázhatna „előkelő csillagokra”. Az étlap kitűnő volt, a francia és a magyar konyha adta a gerincét, az ételek mindig ugyanolyan, páratlan minőségűek voltak. Több ételt is próbáltam a konyhámban megfejteni, de természetesen csak érintőlegesen sikerült. Szóval, itt ettem időnként kaviárral töltött palacsintát, mely nagyon egyszerűen volt elkészítve, no, de az ételek nagyszerűségét legkevésbé sem bonyolultságuk fokozza, egyszerű ételek is lehetnek a legnagyszerűbbek.

Volt itthon egy doboz olcsó, vörös kaviárom, töltött tojást szoktam vele készíteni. Ez esetben egyszerűen mascarpone sajtot olvasztottam gyenge tűzön egy lábasban, majd levettem a tűzről, és annyi kaviárral kevertem el, hogy a mártás hangsúlyosan ízes legyen a kaviártól.  Más ízesítő nem szükséges hozzá.
Kellemes választékbővítés volt. 

Most pedig következzen néhány ételtipp, melyeket még elkészíthettem volna a borjú-palacsinta összefüggésben:

Borjúpörkölt tojásos galuskával, vagy juhtúrós kapros tésztával
Borjúpaprikás „bakonyi” módra, ha adtam volna a pörkölthöz egy kis vajon átpirított barna csiperkét, és tejföllel behabarom
A bakonyi módon elkészített borjúpaprikással sós palacsintát is tölthettem volna, ez esetben nem göngyöltem volna fel, csak levélszerűen meghajtom, még meglocsolom mártással
A borjúpörkölt alapból bakonyi betyárlevest, vagy palóclevest is készíthettem volna a következő napokra

Csak néhány, a borjúpörkölt továbbhasznosítására. :)