Szenvedélyesen szeretek enni, főzni és utazni. Egy ideje itt írok ezekről a szenvedélyekről ...
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: csülök alaplé. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: csülök alaplé. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. január 2., hétfő

Újévi lencseleves – talán az eddigi legfinomabb








A világ attól fejlődik, hogy felfedezünk újdonságokat, illetve újragondolunk hagyományos dolgokat, persze, ha attól valami jobb vagy több lesz.

Én a mértéktartó, óvatos duhaj, de igen lelkes újdonság vágyó vagyok, nem dobok sutba azonnal jól bevált és megszokott eljárásokat, csak mert divatosakká válnak. Viszont szívesen változtatok, ha értelmet és értéket találok benne. Úgy hiszem szélsőségmentes, és elemző alkat vagyok.
Számtalan főzeléket és levest főzök lisztmentesen, sőt még tócsnit is sütöttem már így. Szívesen kihagyom a lisztet és a rántást, amiből lehet. 
Bizonyos ételekben kizárólag sűrítési célt szolgál, nagy mennyiségben pedig kifejezetten rosszat tesz nem csak az étel állagának, hanem az ízeknek is. Én nem találok különbséget a keményítővel való sűrítésnél sem, sőt, ha szükséges, akkor inkább maradok a rántásnál vagy a lisztes habarásnál kis mennyiségben. 

Azonban van néhány olyan étel, melyet nem tudok elképzelni anélkül, hogy rántással készítsem el. Így van összhangban az íz, a az étel milyensége, minősége.
Haha, például a köményes fokhagymás rántott leves az egyik ilyen, a bablevesek egy része, és a töltött káposztát is szívesen rántom be olykor, természetesen visszafogott mértékben.

A lencseleves az, ami viszont számomra anélkül, hogy berántanám elképzelhetetlen. Ugyanakkor készítek hozzá habarást is, de azt már lisztmentesen. Számtalanféle lencselevest kóstoltam már, de a sajátomnál finomabbat nem. Természetesen a magyaros lencselevesről beszélek.
Például az indiai konyhában népszerű alapanyag a lencse, különös tekintettel a vörös lencse, de az ünnepi alkalmakkor én szívesen maradok a magyaros ízeknél, megoldásoknál. Így szilveszterkor, újévkor mindenképpen.

Bemutattam már a lencselevesemet, most annyiban készült másként, hogy kétféle alapléből készült. A füstölt alaplébe füstölt sertésnyelv és sertésfej került, két malaccsülök párolólevéből pedig nem füstölt csülöklé. A nem füstölt csülök levét más levesekhez is szívesen használom, szerintem például a gombalevesek is ezzel az alaplével a legfinomabbak.
Szerintem három tényező adja a lencselevesem gerincét: a megfelelő alaplé, a hagymás-fokhagymás- fűszerpaprikás rántás, és a mustáros-cukros-tejfölös habarás.

Most egészen precízen lemértem az ízesítőket is, hogyha valaki szeretné egészen úgy megkóstolni, ahogyan tökéletesnek tartom a végső ízeket, akkor reprodukálhatja. No, és nyilatkozhat a végeredményről.



Hozzávalók 4-4,5 liter kész leveshez:

Az alaplevekhez:

1 nagyobb füstölt sertésnyelv
1 fél füstölt sertésfej (1 kisebb füstölt csülökkel helyettesíthetőek)
1 vöröshagyma
3-4 gerezd fokhagyma
1 babérlevél
10 szem feketebors
2,5 liter hideg víz


2 malaccsülök
1 vöröshagyma
3-4 gerezd fokhagyma
1 babérlevél
10 szem feketebors
2,5 liter víz
1 evőkanál só

A füstölt húsokat hidegvízben, kuktában tettem fel főni. 1 órán át főztem, a levében hagytam kihűlni.
A csülköket hideg vízben, kuktában tettem fel főni. ½ órán át főztem, a levében hagytam kihűlni.

Mindkét alapléből kiszedtem a húsféléket, a levet pedig leszűrtem. Az egész borsdarabokat megtartottam a sült csülökhöz, a többi zöldséget, fűszert kidobtam.
A füstölt alapléből 6 dl-t félretettem babsalátához, összesen 3 liter vegyes alaplevet használtam a lencseleveshez.










Lencseleves hozzávalók:

50 dkg válogatott, 10 órán át hideg vízben áztatott lencse leszűrve, átöblítve
3 liter vegyes alaplé





1 evőkanál libazsír
2 evőkanál liszt
1 evőkanál fűszerpaprika
1 kis fej reszelt vöröshagyma
2 gerezd zúzott fokhagyma

3 dl zsíros tejföl
4 evőkanál magyar mustár
5 evőkanál porcukor
2 evőkanál fehér borecet (nem ízesített)

Betétként 20 dkg puha, enyhén átpirított mangalica vagy nem mangalica füstölt vagy lángolt kolbász és a füstölt húsfélék kisebb darabokra vágva és enyhén pirítva.


Az alaplében megfőztem a lencsét. Kuktában tettem fel, amikor a túlnyomás kialakult, azonnal elzártam, lehúztam a tűzről, hagytam, hogy a túlnyomás megszűnjön és már kész is.
Libazsírral világos rántást készítettem, majd a tűzről lehúzva elkevertem benne először a fűszerpaprikát, majd a reszelt hagymákat. Fél óra múlva kevés hidegvízzel csomómentesre kevertem és berántottam vele a forrásban lévő levest.
A habarást is jó előre elkészítem, jót tesz a habarásnak, ha nem hideg, még akkor is, ha forró levessel hígítjuk meg, mielőtt a leveshez adjuk. Elkészítettem a mustáros habarást, és végül ezzel habartam be a levest. Néhány percig csendesen forraltam, majd hagytam összeállni az ízeket. 
Aznap is fogyasztható néhány óra elteltével, de másnap még finomabb. Azonnal fogyasztva az ízeket mindössze fél értéken élvezhetjük. Éppen ezért fölösleges a friss levest túlízesíteni, ugyanis az ízek másnapra érnek igazán össze. 








A kétféle levesbetéttel szolgáltam fel.
Bátran ajánlom elkészítésre, többszörösen és sok ismerősünkön, barátunkon is tesztelt leves. Még nem ettem finomabbat.




A két malaccsülök pékné módra készült, hamarosan bemutatom az utolsó fogást is, amit újév első napján a családomnak kínáltam fel. 

2011. március 3., csütörtök

Gyors, tárkonyos bableves fejtett babból, lángolt kolbásszal, nyárádremetei kemencés kenyérrel kínálva





A napokban, Erdélyben jártam, pontosabban a nyárádremetei farsangi bálba voltunk hivatalosak, így egy hétvégére élvezhettem újra a hagyományos erdélyi ízeket. Már készül a bejegyzés az élményekről, azt sem tudom, hol kezdjem, annyi nagyszerű hatás, élmény ért.
Hazaútban Marosvásárhelyen erdélyi csorbát kértem estebédre, a krémes, tárkonyos leves íze annyira áthatott, hogy hétfőn mindenképpen valamilyen tárkonyos levest akartam főzni.
Először krumplilevesre gondoltam, de eszembe jutott, hogy pontosan a napokban vettem fagyasztott fejtett babot, illetve a sült fokhagymából készült fokhagyma krémleveshez főzött csülök alapléből lefagyasztottam másfél litert.
Jó ideje a saját főzésű alapleveimet használom levesekhez, sültekhez, illetve mindig besűrítek egy-egy adagot, melyet jégkocka tartóban fagyasztok le, ezt használom leveskocka gyanánt az ételeimhez. Tudom, hogy még tartozok az alaplevek bemutatásával is, de előbb, vagy utóbb remélem minden elmaradásomat pótolni tudom.
Visszatérve, a csülök alaplé és a fejtett bab elégséges feltétele volt, hogy pillanatok alatt tárkonyos bablevest főzzek.
Az alaplé már ízesítve volt, hiszen vöröshagymával, fokhagymával, szemes borssal, babérlevéllel, sóval főztem együtt a csülköt, így az ízeket már csak frissítenem kellett.
A fejtett babot ez esetben, kuktában főztem meg, 45 dkg fejtett babot 1,5 l csülök alaplében egy közepes vöröshagymával, 3 gerezd fokhagymával és egy nagyobb babérlevéllel kuktában tettem fel főni. Onnan számítva, mikor a túlnyomás miatt a kukta fütyülni kezdett, két perc múlva elzártam a hőt a kukta alatt, hagytam a főzőlapon egészen addig, amíg a kukta abba nem hagyta a szuszogást, amikor megszűnt a túlnyomás, levettem a fedőt. Ezzel az eljárással rendesen megpuhul a bab, de nem fő túl.
Egy magasabb edénybe kihalásztam a az egészben hagyott hagymákat, valamint szedtem még hozzá két evőkanál sűrű, babos levet. Ezt összeturmixoltam, hiszen ezzel sűrítettem a levest. Szeretem előre kikeverni a habarást, nekem az a tapasztalatom, hogy az előre alaposan elkevert, szobahőmérsékletű habarással lehet a legszebben, legkellemesebb végeredménnyel behabarni a levest. 1,5 dl tejfölt alaposan elkevertem 1 dl tejszínnel és felöntöttem a turmixolt babos lével. A levest egy csapott evőkanál morzsolt tárkonnyal ízesítettem, felöntöttem a habarással és adtam hozzá egy karika friss citromot.
Közben egy fél szál lángolt kolbászt karikára vágtam és egy kevés libazsíron a kolbászkarikákat átpirítottam. Csak annyira, hogy el kezdje kiengedni a zsírját. A sült kolbászkarikákat a zsírjával együtt a leveshez adtam és felforraltam a levest. Egy csokor apróra vágott petrezselyemmel díszítettem, ízesítettem a levest, még egy-két percig rotyogtattam a levest.







Nyárádremetei fatüzelésű kemencében sült burgonyás-kovászos kenyérrel tálaltam fel, és nagyon apróra vágott lilahagymát kínáltam mellé. Érdemes megkóstolni a bablevest friss, apróra vágott lilahagymával.
A lányomnak nem volt hétfőn iskola, így hármasban ebédeltünk. A fenti mennyiségű bablevest ebédre, az utolsó szálig megettük. Megegyeztünk, hogy a kisfiamnak nem teszünk említést róla, hogy ma bableves is került az asztalra.
Szerintem a leves látványa is önmagáért beszél. Érdemes a kipróbálásra.

Érdemes bepillantani korábban feltálalt bableveseim receptjeibe:


2011. február 15., kedd

Sült fokhagymakrémleves chorizo chipsszel, ementális pirítóssal




Régen készülök már erre a fokhagymakrémlevesre, már egy ideje összeállt bennem ez a recept. Nem könnyű becsempésznem egy ilyen fogást a családi menübe, ugyanis a férjem nem kedveli azokat az ételeket, melyben intenzív a fokhagyma íze. Éppen ezért meg sem kockáztattam volna a friss fokhagyma alapról indított krémlevest, ezért sült fokhagymát készítettem hozzá, mely édes, illatos, krémes.
Megfejeltem az eljárást azzal, hogy tejben előpároltam a fokhagyma fejeket, ezzel a kedvező íz nem sérül, ugyanakkor a végeredmény édesebb, simább ízt eredményez. A felhasznált fél liter tej sem megy sem kárba, sem pocsékba, hiszen ezt a levest besamellel álmodtam meg. Már a képzeletemben jobban passzolt a tejszínes habarásnál, a sűrítés nélküli, vízszerű leves állag pedig nem vonzott.

4 adag leveshez 2 dkg lisztből, 3 dkg vajból készítettem besamelt. A fél liter tejet egy kisebb fej, két szegfűszeggel megtűzött vöröshagymával és egy kisebb babérlevéllel előfőztem, melyet hűtés után leszűrtem és a vajas rántást ezzel főztem, amíg közepesen híg besamelt kaptam. A kész besamelt egy mokkáskanál szerecsendióval és finomra, frissen őrölt zöldborssal, valamint sóval ízesítettem.

Van itt még egy további fortély a tarsolyomban, ugyanis a krém és gombaleveseket csülök alaplével készítem. A csülköt vöröshagymával, fokhagymával, zöld és feketeborssal, valamint babérral és megfelelően sósan főzöm majdnem puhára. Hideg vízben teszem fel, lehabozom, majd főzés után a csülökkel együtt hagyom kihűlni. A kihűlt léről lemerem a zsírt, majd leszűröm, mint a húslevest. Az ebből nyert alapléből most 1 litert használtam fel a leveshez.

A 10 fej fokhagymából készült sült fokhagyma velőt villával elkevertem és a besamellel fokozatosan, teljesen elkevertem. Felöntöttem az egy liter csülök lével és felforraltam. Csendesen főztem még pár percig, és azonnal feltálaltam.

Még maradt egy kevés az ibériai chorizoból, amit Spanyolországból kaptam, igazi ínyencségként kínálkozott levesbetétnek. Vékony karikákat szeltem a kolbászból és száraz serpenyőben, néhányszor a karikákat megforgatva ropogós chipset sütöttem belőle. Enyhén előpirított kovászos kenyérszeletekre, durvára reszelt ementáli sajtot halmoztam, amit ráolvasztottam. A sült fokhagymakrémleves így került feltálalásra.

Nem pusztán egy finom levest kaptam, hanem egy immunerősítő élménybombát. Ebben az időszakban csak ajánlani tudom, mint természetes megelőzést a betegségek elkerülésére.

Bárcsak minden álmom, minden elképzelésem úgy válna valóra, mint ez a krémleves. Nagyszerű lett. Azt hiszem azért, mert már annyit álmodoztam róla, hogy meg is érdemeltem az élményt.



2011. január 7., péntek

Tökéletes lencseleves?






Ha megkérdezné valaki tőlem, hogy konyhai repertoáromban melyik étel minden idők legnépszerűbb étele, melyért a legtöbb elismerést „zsebeltem be”, akkor gondolkozás nélkül rávághatnám, hogy a lencselevesem.
Igen, a hízott májpástétomok, Wellington bélszín, a leveles pogácsák, a falusi alapanyagokból modern felfogásban készült hagyományos ételek, és még sorolhatnám a legnépszerűbb, általam készített ételeket, a lencselevesem az, amely minden első kóstolót kérdésre sarkall: hogyan készíted el? Ez nagyon finom, ilyet még nem ettem!
A férjem, akit ritkán tudok arra rávenni, hogy másnap is egyen ugyanabból az ételből, ha lencselevest főzök, minden nap, és minden nap másnapján is megkérdezi tőlem: van még belőle? Kérhetek még?
Nem olyan régen főzök lencselevest, alig több mint tíz éve, sem édesanyám, sem anyósom repertoárjában nem gyakori étel. Egyszer eszembe jutott szilveszter környékén, hogy korhely leves helyett legyen lencseleves, és kitanulmányoztam, hogyan készülhet az a lencseleves, mely az én szívemnek és ízlésemnek legkedvesebb, leginkább illő lehet.
Elhatároztam, hogy az én lencselevesem csakis füstölt alapról indulhat, és már fogalmam sincsen hogyan jutottam arra a következtetésre, hogy rántom is, és habarom is, de most már tudom, hogy ez a lelke az ízesítésnek. Mielőtt bárki megijedne attól, hogy főzelék állagú, liszttől dagadó leves a „dupla” sűrítés végeredménye, eloszlatom a kétségeket, összességében 5 liter levesben mindössze egy evőkanál lisztet (10-15 gr) használok a sűrítéshez, azt sem elsősorban a sűrűsége, inkább az íze miatt. Igen! Az íze miatt.
Jelen lencselevesem alapja egy liter koncentrált füstölt alaplé volt, melyet a bigoshoz előfőzött hagyományos füstölésű két sertésnyelv, egy kétkilós csülök, és egy hatalmas disznóköröm főzőlevéből nyertem. Az alaplé már fűszeres volt, hiszen a füstölt húsokat 1 nagy vöröshagyma, 5 fokhagyma, 4 babérlevél, és 20 szem zöldbors kíséretében főztem meg.




Tekintettel arra, hogy a köröm hosszabb főzési időt kívánt a nyelvtől és a csülöktől, valamennyi kellően átpuhult felületi rész eltávolítása után a disznókörmöt a lencse közé raktam, felöntöttem a koncentrált füstölt lével, azt kétszeresére meghígítottam, és így főztem meg a lencsét puhára.
Hasonló leveseimet mindig utólag hígítom a megfelelő sűrűségre, hogy a koncentrált alapban a hozzávalók megfelelően koncentrált ízt nyerjenek. Amikor a lencse megpuhult, akkor kiemeltem belőle a körmöt, mely pontosan kellően átpuhult a főzési idő alatt. A megpuhult körmöt a bigoshoz használtam fel.
Ez természetesen most egy különleges szituáció volt, az egy éjszakára beáztatott, átmosott lencsét egyszerűen a koncentrált füstölt alaplében főzöm meg rendszerint.
Ekkor felhígítom a megfelelő mennyiségre a levet sima vízzel, és felforralom, hogy tökéletesen keveredjenek, kialakuljanak az ízek a végső ízesítéshez.
Amikor a füstölt alaplé készül, akkor a füstölt húsokat mindig hagyom a levében kihűlni. Ez azért fontos, mert így lesznek a füstölt húsok szaftosak, és végső ízük is így lesz tökéletes. Amikor langyosra hűlt kanállal szépen lemerem a felületén keletkező értékes zsiradékot, hiszen a füstöltekből készülő ételekhez értelem szerűen ezt a zsiradékot használom fel.

Közben a füstölt alapléről leszedett zsiradékkal, reszelt vöröshagymával, fűszerpaprikával világos rántást készítek. 70 dekagramm lencséhez, melyet összességében, nagyjából 3,5 liter vegyes (füstölt alaplé, víz) lével öntöttem fel, két evőkanál zsiradékot, egy evőkanál lisztet, egy nagy vöröshagyma felét reszelve, és egy púpozott evőkanál fűszerpaprikát használtam fel.
Az így elkészített rántást akár azonnal felöntöm hideg vízzel, alaposan elkeverem és szűrő segítségével berántom vele a levest úgy, hogy a szűrőn fennakadt hagymát végül egy kis lével a leveshez öblítem. A rántással újraforralom a levest.
A habarást érdemes jó előre elkészíteni, ugyanis nekem az a tapasztalatom, hogy a szobahőmérsékletű habarással érhetjük el tökéletes végeredményt, különösen, hogy ez esetben a habarás ízesíti meg levesünket. Körülbelül 3 dl tejfölhöz két bő evőkanál magyar mustárt, és legalább három púpozott evőkanál porcukrot kevertem, és alaposan összevegyítettem, elkevertem. A habarásnak hangsúlyosan édesnek és mustárosnak kell lennie, viszont érdemes szem előtt tartani az utána ízesítés lehetőségét, hiszen legritkább esetben fordul elő velem is, hogy eltalálom a végső íz harmóniát.
A habarást annyi lével keverem el, amennyit a tálam mérete megenged, és ezzel a hígított habarással habarom végül be a levest.


















A végső íz harmóniában több elem is részt vesz, ettől lesz ennek a lencselevesnek az íze különleges. Maga a lencse megtartja a koncentrált füstös, sós ízét, a lé kellemesen édes lesz, a mustár összefogja, pikáns kapcsolatba hozza a két ellentétes ízt, míg a továbbiakban hozzáadott (jó minőségű) körülbelül egy evőkanál fehér borecet is az édes és a sós ízt szelídíti tovább, illetve adja meg a leves végső lágy, kellemes savasságát.

A lencseleves krémes, ízes, szelíd lesz, és tele titokzatossággal, hiszen érezni fogjuk benne a különböző ízeket, de már csakis egy nagyszerűen összekovácsolt harmóniában.


Szobahőmérsékletű, kikevert tejföl mellett most kétféle feltéttel szolgáltam fel, de nálunk a pirított kolbász a népszerűbb. A füstölt csülök húsos részéből kockáztam fel egy jó adagot, illetve csípős, mikepércsi házikolbász kockákat pirítottam meg kevés libazsíron. A kolbász zsírja is lényeges, hiszen ez további ízt, és dekorációt kölcsönöz a levesnek a kitálalás folyamán.









Ez estben csak a csülökkel kitálalt verziót örökítettem meg, de ennek az oka az, hogy mire a saját adagomhoz jutottam, addigra már csak csülök feltét állt a rendelkezésemre.





Judit barátnőm éppen tegnap volt nálam, a szilveszter másnapján felszolgált ebéden ők is itt voltak. Azt mondta nekem, hogy az óta is a lencselevesem ízét érzi a szájában, még életében nem evett ilyen finomat. Most is jól esett a dicséret.

A lencseleves szezonja még nem járt le, úgyhogy forrón ajánlom mindenki figyelmébe a receptet!

2010. október 21., csütörtök

Csütörtöki menü: Ärtsoppa, azaz svéd sárgaborsó leves gazdagon, és áfonya lekvárral töltött palacsinta











Milyen érdekes, ahogyan beköszöntött az ősz, és egyre zordabbá vált az időjárás, egyre több őszi és téli étel jut az eszembe, kerül terítékre a gondolataimban.
Nem is olyan régen vettem egy fél kilogramm sárgaborsót, hogy főzeléket készítek belőle, valahogyan megkívántam.
A sárgaborsó jól elvolt a spájzban, amikor is Skandikamera oldalán találkoztam egy étvágygerjesztő képpel, melyen egy tányér ellenállhatatlan sárgaborsó leves kínálta magát, természetesen azonnal elkértem a receptet.

Sárgaborsót, babot és lencsét mindig alaplével főzök, de nem mindig csak tiszta füstölt alaplével.
Az a tapasztalatom, hogy vegyesen, csülök, és valamilyen jóféle füstölt hús együtt főzött alapleve, még ízletesebb végeredményhez vezet.
Egy kedves olvasóm kérte, hogy egy jó csülök pékné receptet tegyek már közzé, egyértelmű volt számomra, hogy itt az alkalom, hogy összekössem a sárgaborsó levessel.

Nem említettem a csülök pékné receptem kapcsán, hogy a csülköt, egy szép darab füstölt tarjával együtt főztem meg. Ebből kifolyólag egy kellemes, enyhén füstölt alaplevet kaptam a főzőlével.
A sárgaborsót beáztattam egy éjszakára, majd leszűrtem.
Két, apróra vágott vöröshagymát a csülök főzőlevéről leszedett zsiradékban dinszteltem meg, majd hozzáadtam a leszűrt sárgaborsót, felöntöttem másfél liter csülöklével, 1 teáskanál szárított kakukkfűvel, 1 teáskanál majoránnával, és 3 db szegfűszeggel fűszereztem.
Saját szárítású, ágas kakukkfüvem van, így a kakukkfüvet, a szegfűszeget, és a majoránnát is fűszergömbbe zártam.
Még egy fél szál póréhagymát is hozzáadtam a leveshez.
Egészen puhára főztem a sárgaborsót, hogy a szétfővő sárgaborsó be is sűrítse a levest.
A fűszergömböt és a pórét eltávolítottam belőle. Ezzel a leves készen is volt.

Szerencsém volt, mert pontosan kellően sós, és ízes volt az alaplé, a kész leves íze tökéletes lett.
A füstölt tarját már korábban lehűtöttem, a tálaláshoz felkockáztam, és a csülök zsírjában megpirítottam.






Tekintettel arra, hogy az eredeti svéd szokások szerinti knäckebröd (sajtszeletekkel megrakott vajas keménykenyér) hozzávalói, és édes svéd mustár nem álltak teljes mértékben a rendelkezésemre, így az evőkanálnyi édes magyar mustárra kanalazott levest, pirított füstölt tarja kockákkal koronáztam, és egyszerűen parmezán sajttal szórtam pluszban meg.






Rendkívül finom végeredményhez jutottam, a leves ízletessé, a pirított tarja különlegessé, a parmezán sajt pedig pikánssá tette a formációt, mely megfelelő harmóniát eredményezett az ízek találkozásában.

A gyermekeim is nagy örömmel láttak neki a finom, nemzetközi levesnek, a maradékból pedig egy másik ételt készítettem el két napra rá, melyet máskor mutatok be.

Apró kilengéseim ellenére úgy érzem, hogy ráfoghatom a végeredményre, hogy csaknem autentikus svéd sárgaborsó levest főztem.

Csak ajánlani tudom a téli időszakban ezt a csütörtöki menüt, akár hétfőre is, de szombatra még inkább!
Manapság a csicseriborsó méltánytalanul háttérbe szorítja a nálunk hagyományosan elterjedt sárgaborsót, pedig sem nem kevésbé tápláló, sem nem kevésbé egészséges, sem nem kevésbé ízletes.
Részemről ez egy direkt kampány a sárgaborsó mellett!

Nem esetett túlzottan nehezemre a komplett menü előállítása, a tejszínhabos, áfonya lekváros palacsinta az egész család örömére készült el.
Chantilly krémet készítettem, mely alapvetően ízletes, házi tejszínhab, ehhez 2 dl alaposan lehűtött habtejszínt, 1,5 dkg átszitált porcukorral, jégágyon vertem fel.




Hajszálvékony, ropogós palacsintákat sütöttem, egy részét áfonya lekvárral töltöttem meg. Szárazon pirítottam még egy kis dióbelet, durvára vágtam, és ezzel megszórtam a kompozíciót.



Köszönöm Skandikamerának a nagyszerű receptet, mely nagyon hasonló a magyar ízléshez, amennyiben pedig eltér, az teszi különlegessé!


Eredeti recept:

500 g sárgaborsó (száraz)
300 g pácolt csülök, vagy oldalas, vagy akármi, csak réteges legyen benne a hús és a zsír
1,5 l víz
2 db. vöröshagyma
1 kiskanál kakukkfű (szárított)
1 kiskanál majoránna
Szegfűszeg

A sárgaborsót néhány óráig (éjjelre) hideg vízben áztatják, majd a duzzadt borsót apróra vágott hagymával sós vízben főzik. Félórával a leves elkészülte előtt kockákra vágott pácolt csülköt vagy oldalast adnak hozzá, és kakukkfűvel, majoránnával és szegfűszeggel fűszerezik. Mélytányérban szolgálják fel, a szélére édes svéd mustárt kennek. Sajtszeletekkel megrakott, vajas keménykenyér (knäckebröd) jár mellé.

Jellegzetes csütörtöki menü a nagyobb éttermekben és a menzákon, melyet tejszínhabos, vörösáfonya-dzsemes (lingonsylt) palacsintával „kerekítenek ki”.

(Francia) palacsintatészta 10 db vékony palacsintához:

2 nagy tojás
2 csomag vaníliás cukor
Csipet só
400 g hideg tej
125 g finomliszt
60 g olvasztott vaj

2010. szeptember 22., szerda

Pikáns sütőtök krémleves







Bevallom őszintén, hogy amikor bébipapi íze van egy sütőtökös ételnek, akkor nem kedvelem. A sült sütőtököt például olajos magvakkal, olívaolajjal, és kékpenészes sajttal megszórva szeretem, a krémlevest pedig így, pikánsan.

A bácsinál vettem a szép tököt, akinél a friss tormát, csombort, ilyesmit szoktam vásárolni a piacon, olyan szép volt a tök, mint egy szobor.
Krémlevest a tökből csak alaplével készítek, inkább csülöklével szoktam, de most a császárhús csontjából főzött csontlé került bele.
A tököt konyhakész állapotban felkockáztam, egy nagy fej, apróra vágott fehérhagymával vajon, sóval, borssal elkezdtem párolni. Amikor már nem volt egészen nyers, akkor a fokhagymát is hozzáadtam és felöntöttem annyi alaplével, hogy egy kicsit ellepje. Amikor megpuhult, akkor két késhegynyi őrölt szerecsendióval és gyömbérrel fűszereztem.
Nálam a sós és édes íznek a tökkrém levesben, egyensúlyban kell lennie, mégpedig, úgy, hogyha megkérdezik tőlem, hogy melyik íz dominál, akkor azt mondjam, hogy mindkettő.
A tököt a főzőlevével együtt összeturmixoltam, és egyszerűen egy kis sűrű tejszínnel nyakon öntöttem. Már csak éppen, hogy felforraltam.








Most egy kis szárazon pirított tökmaggal tálaltam, de a non plus ultra levesbetét hozzá, az lapra szeletelt parmezán és rukkola.
Nem minden héten kerül nálunk az asztalra sütőtök krémleves, de amikor már ott van, akkor mondhatom, hogy nagy kedvvel fogyasztjuk, mert így pikánsan, különösen finom!



Related Posts with Thumbnails