Szenvedélyesen szeretek enni, főzni és utazni. Egy ideje itt írok ezekről a szenvedélyekről ...

2011. február 14., hétfő

Sült fokhagyma, ahogyan én készítem





A fokhagyma tipikus skorpió kedvence, ahogyan tréfásan mondani szoktam, még a tejeskávémba is teszek belőle. Eszemben sincsen most kielemezni az átható illatával szemben felhozható erényeit, inkább itt linkelek erre lehetőséget.
A sült fokhagyma nem egészen újdonság az oldalamon, hiszen éppen mostanában mutattam be hasonló, héjában sült fokhagymát a gyümölcsös-tepsis krumplim kapcsán. A tepsis krumpli esetében a héjával sült almával, a sült hagymával és krumplival együtt fogyasztva a héjából kinyomott fokhagyma, páratlan íz élmény.
Ez esetben egy jó adag sült fokhagyma volt a célom, egy teljesen saját elképzelés szerinti sült fokhagymakrémleveshez.
10 fej fokhagymát leöblítettem és annyi tejben, hogy ellepje lábasban tettem fel főni. Először forráspontig hevítettem, majd lassú tűzön 5 percig pároltam a tejben a fokhagyma fejeket. Ezután a fokhagyma fejeket cserépbe tettem, meglocsoltam kb. 1,5 dl olívaolajjal és 180 fokos sütőben lefedve egy órán keresztül sütöttem.








A tejet nem öntöttem ki, mert azt majd a leveshez használom fel.
Amikor megsültek a fokhagymafejek, akkor hagytam teljesen kihűlni, majd egyenként megskalpoltam őket és egy tálkába kinyomtam a szép barnásra sült fokhagyma velőt a fejekből.
Ha krémet készítettem volna belőle, akkor az olívaolajjal kevertem volna össze, amiben sült. Ez esetben viszont elégséges volt számomra annyi az olívaolajból, mely a fejekbe a sütés közben átszivárgott. Nem pépesítettem, csak villával rusztikusra elkevertem, hiszen a levesben is jobban fog így mutatni. Nem annyira kedvelem a csúcskonyhák hangulatát idéző színtelen, egynemű krémleveseket, no, de csak itthon, a saját konyhámban. Amikor annak van helye, akkor azt értékelem, már ha megtehetem.
A sült fokhagymát és a tejet is lehűtöttem, és nekiálltam a fokhagyma krémleves készítéséhez.
A finom fokhagymás olívaolajat leszűrtem, bruschettához, vagy bármi máshoz, amihez illik, használom majd fel.
Legközelebb a fokhagymakrémlevesről fogok írni.

10 megjegyzés:

  1. Mormogi Papa: Ebben a mivoltában is nagyszerű pirírtósra, sültekhez, grill ételekhez. Ez esetben az összes olajat célszerű belekeverni és lehet akár sózni, borsozni.
    A leves roppant finom lett...megér egy misét!...:)
    Mind a 10 fejet felhasználtam végül a leveshez, pedig a feléből fokhagymás sajtszósz akartam készíteni frissen sült mellé. Úgyhogy még ilyesmi is következik majd...:)

    VálaszTörlés
  2. Dió Bisztró: ...még nyersen, magában is...:DDD

    VálaszTörlés
  3. Nevamesza: ...Igen!, még nyersen, magában is! Már tisztítani és törni is imádom... Árad belőle a vágyfokozó illat!... :)) Tudom, most némely finnyák húzzák a szájukat, de "…soha ne barátkozzunk olyan emberrel, aki a fokhagyma illatát nem szereti. Akinek a fokhagyma büdös, annak sáros elméjében másfajta perverziók is megbújhatnak."
    (Mára rendelt gasztro-szentlecke Váncsától való. :))

    VálaszTörlés
  4. Spájzcetli: Számtalan gondolat futott át az agyamon soraiddal kapcsolatban...ha nem ezen az oldalon lennénk, akkor részletesen ki is fejteném!...:DDD

    Annyit minden esetre hozzáteszek, hogy Váncsa biztosan nem légből kapta a megállapítást! :)

    VálaszTörlés
  5. Északra megérkezve sajnálattal kellett tapasztalnom, hogy a fokhagymaszag elviselhetetlen bűzként hat szagtalan környezetben. Apósomnak a társadalmi életnél fontosabb volt az egészsége, ezért naponta megevett egy egész fej fokhagymát, nem csoda, hogy minden pórusából bűzlött. Egy balkáni vándorzenészt kivéve még a degeszre tömött Stockholmi metróban sem ült le mellé senki - - igazolva azt a svéd bölcsességet, mely szerint egy cikk fokhagyma távol tartja az orvost - egy fej fokhagyma pedig mindenkit távol tart.

    (Bezzeg az egykori, torreádorszagú 3-as troliben apósomat észre sem vették volna.)

    VálaszTörlés
  6. Hobbiszakács: :)
    A férjem különösen érzékeny a szagokra. Számomra minden étel, minden ételhez felhasználható alapanyag individuum, pontosan olyannak fogadom el, amilyen.
    A férjem számára egyetlen elviselhetetlenebb bűz létezik a fokhagyma szagtól és az a halszag.
    A hármas trolin lehet, hogy egy haltól bűzlő északi mellé nem ülnének le...:DDD
    A férjem biztosan nem...:)

    VálaszTörlés
  7. HSz, a svédek ezexerint egy színtelen-szagtalan-sárgás színű-büdös közegben élnek, mint az egykori diák fogalmazott vegytan órán? Hát, nem irigylem őket :-)
    Másfelől meg nemtom' micsányának a svédek Budapesten (Bada i Buda :-) mikor a megállóból felszálló ember mintha egy háromnapos teli hamutartó lenne... pedig ugye magam is dohányos valék. A járműveken néha az az érzésem, hogy a foghagymával ellensúlyozzák a hajléktalanszagot.
    Nekem a legrosszabb volt (kettő is, mert semmi se drága :-)
    1) A görögdinnye szagú rágógumi
    2) Egy bizonyos fajta kb. 13 éve nagyon divatos (azóta hál'Istennek eltűnt) kölni. Nem is volna szabad az "Echte Kölnische Wasser No 4711"-ről nevezni :-) Volt, hogy egy megálló után leszálltam és megvártam a következő buszt - mert levegőre volt szükségem. Sohase tudtam meg, mi volt az a kölni, de megismerném. Talán a "Méreg"...

    VálaszTörlés
  8. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés

Related Posts with Thumbnails