Szenvedélyesen szeretek enni, főzni és utazni. Egy ideje itt írok ezekről a szenvedélyekről ...

2010. augusztus 27., péntek

Variációk egy témára: rókagomba és palacsinta háromféleképpen





Az alap rókagomba ragu már félkész állapotban volt, hogy folytassam a „variálást”.

A családom, sok magyar családdal egyetemben palacsintafüggő, én viszont inkább a sós palacsintát kedvelem. Ezért két adag palacsintatésztát keverek ki mindig, a felét kisütöm egy csipet sóval, a maradékot pedig egy kis vanília aromával és cukorral keverem el, és már sülnek is az édes palacsinták.
Már egy ideje amolyan francia palacsinta tésztából dolgozom, kevesebb liszt, több tojás és olvasztott vaj van benne. Konkrétan, kb. 10 db vékony palacsintához 14 dkg liszt (ez egy csésze, az angol/amerikai mértékegységet alapul véve), 3 házi tojás, kb. 3 dl tej, 5 dkg olvasztott vaj. Csak ajánlani tudom ezt a tésztát, nem ragad, nem tapad, hajszálvékony pillekönnyű palacsintát lehet belőle sütni, minden további zsiradék nélkül. Azért az első palacsinta sütésénél vékonyan kivajazom a serpenyőt.



A rókagomba eddig házi vajban dinsztelt mogyoróhagymában pörkölődött, és csipet sóval és zöldborssal lett ízesítve. Újra melegítettem, és egy teáskanál édes spanyol pirospaprikával ízesítettem. Használhatunk magyar fűszerpaprikát is, de ha egyszer elkezdünk spanyol pirospaprikát használni, akkor megérezzük, hogy mely ételekhez illik jobban ez, melyekhez az. Ehhez most én a spanyolt választottam. Felöntöttem egy kevés borjú alaplével, mert megfelelő mennyiségű szaftot akartam kapni.

Kevertem egy újabb adag házi créme fraiche-t, tejfölt és tejszínt kevertem el, de most több tejfölt és kevesebb tejszínt használtam. A rókagomba ragut, ezzel is csak éppen összerottyantottam.



Szűrőbe kanalaztam, és némi keveréssel elértem, hogy a mártás és a ragu különváljon.

Három részre osztottam a ragut.
Az egyik részből négyszögletesre hajtott palacsintát töltöttem, amire mártást öntöttem.






A másik részből klasszikus töltött palacsintát készítettem, ezt frissen őrölt kiflimorzsában, liszt, tojás, morzsa sorrendben paníroztam, majd olajban kisütöttem. A mártás a tálalás során a rántott palacsinta mellé került.





A harmadik rész gombaragut palacsinta metéltre helyeztem, mintha olasz tésztát készítettem volna és mártással öntöztem meg.





Egy előkészítésből négyféle ételt készítettem, és ez után a család a csokis, házi baracklekváros, és túrós palacsintát is nagy kedvvel fogyasztotta el.

Nem csak rókagombából, és nem csak palacsintából készítek ilyen csalafinta fogásokat, variációkat egy témára;-)

5 megjegyzés:

  1. A rántott palacsinta nagyon jól néz ki! Pedig nem vagyok rántott dolgok rajongója. Egy kis zöldség vagy gyümölcs jól megférne a palacsinták mellett ;)

    VálaszTörlés
  2. Beatbull: teljesen igazad van. Kerülni akartam a petrezselymet, hideg zöldség díszítést, és szó, ami szó, szűk időkeretben főztem el a négyféle ételt, így az alapkoncepcióra koncentráltam.
    Amikor készen lettem nekem is volt egy minimális hiányérzetem, de még mindig morfondírozok rajta, hogy milyen ehető díszítést, kelléket alkalmazhattam volna.

    Egyébként ez most egy "koncepciózus ételsorozat" volt, mégis hihetetlen gyorsasággal pusztította el a családom érkezési sorrendben, minden további hiányérzet nélkül:-)

    VálaszTörlés
  3. Abban nem kételkedtem, hogy finom volt ;)

    VálaszTörlés
  4. A panírozás tetszik!
    Palacsinta helyett kínai módra rizspapírba (is) lehetne csomagolni, azt kisütni, majd sok-sok apróra vágott jégsaláta-uborka-rukola és vöröskáposzta keverékkel fogyasztani. (Hagyma és paradicsom nélkül, hogy sokáig roppanós legyen.)

    VálaszTörlés

Related Posts with Thumbnails