Bocuse d’Or Hungary – a döntő. Nem vagyok mesterszakács szemmel

A szakmai sajtóban számtalan hivatalos tudósítás jelenik meg az esemény összegzéséről, így nem posztom, és szándékom sincsen, hogy efféle beszámolóba kezdjek. Ugyanakkor kivételes élményben volt részem, így néhány gondolatot és néhány képet - a jobban sikerültek közül - szívesen közzéteszek.

A helyszín kialakítása rendkívül vendégbarát volt – a fotósok hadát leszámítva, akik persze csak a munkájukat végezték–, így végig szinte testközelből élvezhettük a versengést.

A nyolc versenykonyha mindössze néhány méterre volt tőlünk, a zsűritagok egymás közötti beszélgetéseit akár hallhattuk is volna, ha úgy tetszik.

A házigazdák – Mautner Zsófia és Harmath Csaba – nagyszerűen vezényelték és kommentálták az eseményeket, a verseny dinamikusan és kellemes hangulatban folyt.

A versengő szakácsok szemtelenül fiatalok, de annál magabiztosabbak. Szinte érezhető volt a levegőben, hogy itt már nincsenek levetkőzendő rossz beidegződések, csak friss, előremutató profizmus és határtalan kreativitás, valamint könnyedség, erőltetettség és izzadtságszag nélkül.

Ebben az ágazatban laikusként, az egyik legmeghatározóbb élmény az volt, ahogyan a színes, szemgyönyörködtető tányérok időben, néhány perces kitálalás után végigjárták a termet és egyre gyűltek a bemutató asztalon. Az ételek tartalmi és technológiai elemeiről nem is beszélve.

Egy szarvashiba azért becsúszott, ugyanis a versenyzők "csak" 6 tányért készítettek, így kóstolásra esélyünk sem volt. Igen, ez csak humor volt, minden esetre a tény, hogy nem kóstolhatunk bele az ételekbe volt a nap folyamán a legnehezebben megemészthető.

A zsűritagok – hazai részről – az ország legmeghatározóbb gasztronómiai egyéniségei voltak, nem lengte őket körül semmilyen fölösleges allűr, komolyan és tekintéllyel végezték a dolgukat.

A rendezvény jól szervezett volt, minden pontosan és olajozottan folyt, mi, a vendégszektorban is a csapat részének éreztük magunkat, ami jó jel, hiszen egy hajóban evezünk. Mind, a magyar gasztronómia felemelkedésén szorgoskodunk, csak különböző területeken.

A világ legrangosabb nemzetközi szakácsversenyének hazai győztese Széll Tamás, az Onyx étterem sous-chefje lett, így ő képviselheti hazánkat az európai selejtezőn, Brüsszelben. A versenyhez szükséges alapanyagokat, köztük a doveri nyelvhalat, valamint a szabad tartású csirkét is a METRO Kereskedelmi Kft. biztosította a döntősök számára.

A debreceni „színekben” versengő Elek Richárd ugyan nem lett dobogós, de azt gondolom, hogy a 8 döntős teljesítményét mindössze nüansznyi különbségek választják el egymástól.

A több mint két évtizedes múltra visszatekintő Bocuse d’Or szakácsbajnokság honosította meg először Európában, majd az egész világon azt a fajta versenyzést, ahol az indulók a világ legnagyszerűbb chef-zsűrije előtt készítik el adott időre a versenymunkájukat. Ahogyan a selejtezőkön, a döntőn is 5 óra 35 perc állt a versenyzők rendelkezésére, hogy a legaprólékosabb részletességgel alkossák meg versenyműveiket: egy halételt a doveri nyelvhalból, valamint egy húsételt a szabad tartású csirkéből.

A versenyműveket olyan szaktekintélyek zsűrizték, mint Molnár B. Tamás, a Magyar Gasztronómiai Egyesület elnöke, Vomberg Frigyes oktató, Nyíri Sándor ’Szása’, az Arany Kaviár tulajdonosa, Litauszki Zsolt chef-tanácsadó, valamint a zsűri elnöke, Christian Meyer, aki több mint húsz éven át volt a Michelin-kalauz főállású inspektora.

A magyar Bocuse D’Or döntőt Széll Tamás, a Michelin csillagos Onyx étterem sous-chefje nyerte, őt Rácz Krisztián segítette.

A 29 éves Széll Tamás a két fő alapanyagból a következőket alkotta: ’Nyelvhalfilé langyos garnéla carpaccio-val, rizottó ropogóssal, répapürével’, valamint ’Tanyasi sült csirke kukorica textúrával, fűszer salátával’.

Az Onyx sous-chefje az elmúlt években már többször nyert rangos elismeréseket szakácsművészetével. Elmondása szerint folyamatosan követi és alkalmazza a legkorszerűbb technológiákat, eszközöket, irányzatokat és természetesen sokat kísérletezik. Amikor teheti, szakmai kurzusokon is részt vesz. Pályafutásának egyik legjelentősebb elismerése idén érte, hiszen márciusban az Onyx megkapta első Michelin csillagát, a másik minden bizonnyal a most nyert döntő, melynek köszönhetően ő képviseli majd Magyarországot a Bocuse D’Or európai selejtezőjén.

„A verseny alapítójának, Paul Bocuse-nak, a nouvelle cuisine egyik legnagyobb alakjának célja és hitvallása, hogy a minőségi, friss nyersanyagokból esztétikus és gazdag ízvilágú ételeket készítsen. Ebben a szellemben minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy a versenyzőknek itthon és világszerte is a legfrissebb és legjobb minőségű alapanyagokat biztosítsuk, csak úgy, mint a professzionális partnereinknek áruházainkban nap mint nap” – mondta el a döntőn Haász Ákos, a METRO Kereskedelmi Kft. gasztronómiai vevőcsoport vezetője.

Számomra felejthetetlen élmény, hogy a döntőn – vendégként, tudósítóként – ott lehettem.

Az egyik hivatalos tudósítás - a Bűvös Szakács oldalon - itt olvasható.

Képek: Alexa Christi - Nem vagyok mesterszakács