Ropogós zöldségek diós bundában

Biztos, hogy nem vagyok semmi, mert amikor nekiállok bundázni, végül már alig bírom követni, hogy mennyi mindent készítettem elő, amit panírozni akarok.

Ez esetben mindenféle volt éppen itthon, amikor már nem fértem a konyhapulton, akkor el kezdtem letenni arról, hogy mindent megvalósítsak, amit elterveztem, egy vacsora keretében.

Ehhez a vacsorához kapcsolódóan bemutattam már kétféle göngyölt csirkemellet, a mediterrán töltelékkel és körtés-camembertes töltelékkel készülteket. Van még egy göngyölt mell variáció, amit még nem mutattam be, de majd egyszer az is sorra kerül. El kell, hogy mondjam, mégsem ezek a diós bundában sült zöldségek zárják a sort, mert még ezen kívül is bundáztam – nem is egyféle – ezt-azt. No, de most csak a zöldségekről beszélek.

Készítettem már korábban is hasonló – roppanós – bundázott zöldségeket, esetleg érdemes belenézni ebbe a korábbi receptbe is. Úgyhogy nem újdonság nálam, hogy a zöldségeket is szívesen bundába bújtatom.

Most barna csiperkét, brokkolit és pagoda karfiolt bundáztam. A csiperkével nem volt sok dolgom, csak lemostam és leszárítottam. A brokkolit és a pagoda karfiolt muszáj előpárolni. Szerintem ez a lelke a roppanós, bundázott zöldségeknek, hogy a párolás mértékét eltaláljuk. Most nem pároló edényben, hanem egyszerűen lobogóan forró, sós vízben pároltam elő a zöldségeket. A brokkolit hamarabb kivettem, a pagoda karfiol még maradt pár perccel tovább a sós vízben. Kiemeltem, hagytam lecsepegni, kihűlni a zöldségeket. S zerintem nehéz pontosan meghatározni, hogy meddig kell őket párolni, én feláldozok egy-kettőt, és egyszerűen villára szúrom és megkóstolom. Vigyázat, mert mire a száruk megpuhul, addig a zöldség „koronájának” már annyi! Úgyhogy inkább ezt a részét teszteljük, ne a szárát. Közvetlenül bundázás előtt sóztam borsoztam – immár a gombával együtt – őket.

Frissen őrölt kiflimorzsát használtam most a bundázáshoz, szitán át is szűrtem, hogy elegáns és szó szerint finom morzsás bundát kapjanak az alapanyagok. A gombát sima kiflimorzsával, a brokkolit és a pagoda karfiolt durvára vágott dióbéllel dúsított morzsában bundáztam.

Ahogyan említettem, - többek között - francia krumplipürét is készítettem a „vacsorakölteményhez”, ehhez a fogáshoz pedig kevertem egy kis házi tartármártást is.

Húsimádó létemre meg kell, hogy mondjam, az ilyen és hasonló bundázott zöldségek feledtetni tudják velem, hogy húsfüggő vagyok. Annyira nagyon finomak. Érdemes időről időre zöldségeket is bundázni a rántott húsfélék mellé. Vagy akár nélkülük is.

Ha minden elemét bemutattam a bundás vacsorakölteménynek, azt hiszem, lehozok egy összegzést is. Bár nem a napokban volt ez a vacsora, még most is összefut a nyál a számban! :)