Bazsalikomos paradicsomszósz fűszeres húsgolyókkal.

Ezt az ételt akkor mindig elkészítem, amikor töltött káposztát főzök. Szeretek spórolni az időmmel, ha már a töltelékhez gondosan előkészülök a vegyes húsból készült fűszeres húsmasszával, akkor készüljön belőle a kisfiam kedvence paradicsomszósz, és legyen hozzá húsgolyó.
Ez az ízesítésében olaszos étel másnap könnyít is rajtunk a gazdag töltött káposzta után.
A húsgolyóhoz a massza együtt készül a töltött káposzta töltelékével, mindössze az apróra vágott szalonnát nem adom hozzá, mielőtt kiveszem belőle a golyókhoz szükséges mennyiséget. Jelen esetben 40 dkg masszát vettem ki, apró, csinos kis golyókat formáztam belőlük és egyszerűen sós vízben főztem ki.

A paradicsomszószt 1 liter jó minőségű passzírozott paradicsomból, jelen esetben olasz passataból készítettem. Egy kis fej vöröshagymát, két gerezd fokhagymát lereszeltem, olívaolajban morzsolt bazsalikommal pirítottam meg. Két evőkanál paradicsompürével elkevertem, sóztam, borsoztam, majd felöntöttem a passzírozott paradicsommal. Körülbelül 40 percig főztem csendes tűzön a szószt, majd híg besamelt készítettem, ezzel sűrítettem, valamint 2 dl tejjel lágyítottam. Kellemese édesre ízesítettem, frissen vágott bazsalikommal fűszereztem, de már csak akkor mikor elzártam a hőt alóla.

Rendkívül egyszerű étel, nem csak akkor készítem, amikor töltött káposztát, hanem akkor is, amikor valamilyen rakott ételt. Jelen esetben a marha-sertés vegyes darált húsból három ételhez is előkészültem, a maradékból rakott étel készült, melyet máskor mutatok be.
Azért ma került terítékre nálam a bemutatása, mert egy kevés maradékot lefagyasztottam amikor készítettem belőle. A kisfiamnak nem volt ma rendben a gyomra, paradicsomszószt kívánt. Csak elővettem, a külön eltett húsgolyókat, és a paradicsommártást, és eszembe jutott, hogy ez a kedvencünk még be sem mutatkozott. A lányom is ráhangolódott az olaszos illatokra, ketten a maradékból alaposan kikenekedtek. Én pedig elégedetten és örömmel summáztam, hogy nincsenek véletlenek!

Rendhagyó, nyári vasárnapi ebéd 2. rész A tökéletes rántott csirke és pikáns húsgolyók

A szomszéd hazaváró bőségtálból végül vasárnapi estebéd bőségtál lett.
„Levettem a fordulatból” és ráérősen nekiálltam a tökéletes bunda megalkotásához, a csinos és kívánatos tanyasi csirkémhez.
Nem régen a Bűvös szakács oldalon kaptam néhány tanácsot a tökéletes panír megalkotásához. Bevallom, én szeretek bundázni, akár trendi akár nem. És imádom hidegen is a bundázott ételeket reggelire, éjszaka, nassolni, rájárni, ezért mindig igyekszem sokat készíteni belőle.
Még felbukkant néhány darab barna csiperkegomba is a zöldségtárolóban, ezt is előkészítettem a burkolásra.
Az első fortély, amit alkalmaztam, hogy a bundázáshoz használt tanyasi tojáshoz egy bő fél kanál szobahőmérsékletű, de olvasztott házi kacsazsírt használtam.
A házi kenyeret forró levegőn szikkasztottam egy kicsit, mert nem volt száraz kenyerem. Héja nélkül, frissen őröltem porrá.
A bundát frissen őrölt feketeborssal és enyhén előpirított, héjától megtisztított durvára őrölt mandulával dúsítottam. Hozzá adtam még két evőkanál szezámmagot is.
A hús darabokat és a gombát sóztam és borsoztam, liszt, tojás, morzsa bundába forgattam.
Forró bő olajban sütöttem arany barnára, ropogósra.

Nyilván több részletben sütöm ki a csirke darabokat, még tűzforrón muszáj legalább egyet ebben a formában is „beburkolnom”. Nem baj, hogy ez után a mutatvány után csak az ízek harmadát érzem később, de a természetemet megtagadni nem tudom. A friss forró húslé, amikor elcsorog az arcomon és a kezemen, kicsit várok, mielőtt a papírtörlővel felitatom, mert ez a gyermekkoromra emlékeztet, amikor a nagymamám az első kisült rántott csirke darabot a többi unokától eltitkolva ideadta nekem.
Ez a helyzeti előnyöm valószínűleg abból fakadt, hogy míg a többi unoka szaladgált és játszott, én a szoknyája mellett voltam. Kíváncsi voltam, hogy hogyan készül az a csoda, ami az egész, népes családot arra „kényszeríti”, hogy mindent odahagyva egyszerre leüljön az asztalhoz, közösséggé kovácsolva a korábbi káoszt.
Nos, nekem sem könnyű, amikor estebédet készítek, hiszen bármivel is foglalkozik a családom többi tagja, egyre gyakrabban jönnek a kérdések, hogy „mikor is lesz kaja”?
Míg sültek a csirkedarabok, addig megformáztam az apró, pikáns húsgolyókat is, melyek tulajdonképpen a vendégváráshoz készültek, de tartalmi elemként léptek elő az estebéd bőségtálhoz.
Fogy nálunk a fasírt is rendesen, de a kisfiam focitáborban van, így egy kis csípős, fűszeres változat is belefért.
Olívaolajon, mogyoróhagymával pároltam egy kis fokhagymát és chilit, szobahőmérsékletre hűlve adtam hozzá a pont kellően zsíroskás darált setés combhoz, amit csak egy tanyasi tojással, sóval, borssal és őrölt korianderrel kevertem alaposan ki.

Apró golyócskákat formáztam belőle és hirtelen, a csirke után sütöttem ki.
Az összesen hat darab, frissen kisült magvas bagett cipó még langymeleg volt, már csak tálalnom kellet a rendhagyó, nyári vasárnapi estebédünkhöz, a korábban már említett rusztikus görögsaláta mellé.
Nem volt sült krumpli, és ubisali sem, mégis annyira tökéletes volt ez a rendhagyó vasárnapi ebéd a teraszon.

Sőt, a pikáns húsmassza majdnem felét eltettem másnapra. Most nassoltam be frissen kisütve a bejegyzés mellé:-)