Tökéletes sonkás-sajtos kiflik kelt tésztából, ínyenceknek

A húsvéti sonkamaradék számomra inkább áldás, mint haszontalanság. Direkt két - hagyományos eljárással készült – sonka darabot főztem húsvétkor, az egyiket a cipóban sült sonkához, a másikat a sonkaleveshez betétnek, a tojással sült foszlós kalácshoz szeletelve, valamint számítottam belőle némi maradékra ezen felül is.
Már húsvét hétfőn készítettem melegszendvicset reggelire belőle, a végső sonkamaradékból pedig sonkás-sajtos kifliket tervezetem kedden vacsorára.
15 dkg szín sonkát apróra felkockáztam. A legutóbbi Spanyolországból érkező manchego sajtszállítmányból tartogattam még egy keveset, mely mára kicsit már összeszáradt. A manchego a legfinomabb spanyol juhsajt, pl. a Metroban is lehet kapni, szívből ajánlom mindenkinek. Hasonlóan aromás mint pl. a parmezán vagy a pecorino. 15 dkg manchego sajtot felkockáztam, majd robotgépben morzsává őröltem. Összekevertem a sonkával, ezt szántam tölteléknek.

Elkészítettem a kiflik tésztáját. Nem akartam túlzottan nagy mennyiséget készíteni, így 24 db kiflihez 40 dkg lisztből állítottam össze:

40 dkg átszitált finomliszt
0,8 dl olaj
1,8 dl tej
2,2 dkg élesztő
1 pohár joghurt vagy kefir
2 tk só
1 tk porcukor

1 dl langyos tejben az élesztőt a cukorral felfuttattam, majd az összes hozzávalót összegyúrtam. 10 perc pihentetés után könnyedén, de alaposan megdagasztottam olajos felületen, majd egy órát pihent a tészta huzatmentes helyen, letakarva, szobahőmérsékleten. Körülbelül duplájára kelt ez idő alatt.
Olajos felületen nagyon könnyedén és röviden átdagasztottam, 3 részre vágtam, cipókat formáztam belőle, lisztes deszkán, liszttel megszórva pihentettem 10 percet.
Egyenként kinyújtottam 1-2 mm vastagságúra a cipókat, melyeket 8 cikkre vágtam. Egy-egy evőkanál sonka-sajt keveréket tettem a cikkek széles végére, majd kifliket formáztam belőle (feltekertem), melyeket sütőpapírral bélelt tepsire rendeztem.
Egy tojássárgáját egy teáskanál tejszínnel elkevertem, ezzel a kiflik felületét megkentem. Megszórtam morzsolt oregánóval, majd reszeltem rá egy kevés parmezánt.

A nyújtástól számítva 30 perc múlva bemelegítettem 190 C fokra a sütőt és 18-20 perc alatt szép pirosra, belül puhára, kívül ropogósra sütöttem a kifliket.

Ha bárki neheztelne a tökéletes jelzőért a főcímben, akkor csak rajta, készítse el ugyanígy a kifliket. A hagyományos eljárással készült, házilag főzött sonka íze, zamata összehasonlíthatatlan, az általam használt aromás, kemény juhsajttal nagyszerű párost alkottak. Más juhsajttal, parmezánnal vagy pecorinoval hasonló, különlegesen finom íz hatás érhető el. A húsvéti sonkamaradék nyers, pácolt parasztsonkával egész évben helyettesíthető. Az oregánó-parmezán párosítást szívesen használom például szendvicskenyereim szórásához, hiszen nagyszerű íz összhangban lévő párost alkotnak.
A kiflik egyébként „egyszerűbben” is elkészíthetőek, ez esetben négyzet alakú, nagyon vékonyra szeletelt főtt-sült sonkát és (gouda, ementáli, cheddar stb.) sajtot vágjunk keresztirányban ketté és ezzel göngyöljük fel a kifliket.
A tészta nagyszerűen vizsgázott, a másnapra maradt kiflik állaga nem változott. Szívből ajánlom kipróbálásra, vendégvárónak is kiváló.
Sasszeműek láthatják, hogy valamilyen zöldfűszer is van a kiflik tésztájában. Volt felbontva egy fél pohár joghurtom és két evőkanál maradékom a hamuban sült krumplihoz készült snidlinges krémből. Ez esetben a joghurt mennyiséget ezzel egészítettem ki.

Sonkás-sajtos kiflik, sütőporos helyett, kelt tésztából

Történt is velem, hogy kitaláltam, hogy sonkás-sajtos kifliket akarok sütni. Csak úgy ripsz-ropsz. Volt itthon sült sonka és gouda sajt, mi sem kellett több, megszavaztam magamban.
Lemértem a lisztet, a tejfölt, a tejet, kikészítettem a tojást, majd nyúltam a sütőpor után, amiből csak egy csipet volt, egyetlen zacskó alján.
El kellett döntenem, hogy ételt, vagy stratégiát váltok, az utóbbi mellett döntöttem, de nem engedek a huszonegyből!
Maradt két deka friss élesztőm a marcipános csigából, nem volt mit tenni, át kellett írnom a kiflik tésztáját kelt tésztára.
Feltaláltam magamat, 25 dkg lisztből elkészítettem a leveles pogácsáim kapcsán kifejlesztett kelt tésztát, és a kifliket ebből formáltam meg.
Nem volt könnyű dolgom, mert ez a tészta nagyon lágy, viszont pont annyira finom is.
25 dkg lisztet átszitáltam, beletettem másfél dl zsíros tejfölt, 2 tojássárgáját, 1 teáskanál sót, 5 dkg vajat és fél dl tejben, egy teáskanál cukorral felfuttatott 2 dkg élesztőt.
Először csak összedolgoztam a tésztát, majd 10 perc múlva dagasztottam át alaposan. 1 órát pihent, kivételesen langyos helyen, hiszen az időkeretet a sütőporos tésztához terveztem, ami így is jócskán megnövekedett.
Téglalap alakúra kinyújtottam a tésztát, 6 részre vágtam, majd ezeket is átlósan.
Fél szelet sonkát fektettem rájuk, majd egy-két csík sajtot a hosszabbik széléhez és kifliket igyekeztem formálni belőlük.
Nem lettek egyformák, de ugyancsak jópofák, még tetszett is a szabálytalanság.
Tojássárgájával megkentem a tetejüket, egész köménnyel és szezámmaggal szórtam meg őket.

Hagytam a kifliket még egy jó félórát kelni a sütőpapírral kibélelt tepsiben, majd 200 fokra előmelegített sütőben 20 percig sütöttem őket.

Azonnal, melegen elkapkodtuk őket, könnyű volt, omlós és nagyon ízletes!

Nos, így tréfált meg a sütőpor, hogy egyszer nehogy megússzam extra rövid időből, viszont a kelt tészta, mondhatom megérte.

Legközelebb bemutatom a sonkás-sajtos kifliket sütőporos tésztával is, és addig viszont gondolkodom további töltelékvariációkról:-)