Történt is velem, hogy kitaláltam, hogy sonkás-sajtos kifliket akarok sütni. Csak úgy ripsz-ropsz. Volt itthon sült sonka és gouda sajt, mi sem kellett több, megszavaztam magamban.
Lemértem a lisztet, a tejfölt, a tejet, kikészítettem a tojást, majd nyúltam a sütőpor után, amiből csak egy csipet volt, egyetlen zacskó alján.
El kellett döntenem, hogy ételt, vagy stratégiát váltok, az utóbbi mellett döntöttem, de nem engedek a huszonegyből!
Maradt két deka friss élesztőm a marcipános csigából, nem volt mit tenni, át kellett írnom a kiflik tésztáját kelt tésztára.
Feltaláltam magamat, 25 dkg lisztből elkészítettem a leveles pogácsáim kapcsán kifejlesztett kelt tésztát, és a kifliket ebből formáltam meg.
Nem volt könnyű dolgom, mert ez a tészta nagyon lágy, viszont pont annyira finom is.
25 dkg lisztet átszitáltam, beletettem másfél dl zsíros tejfölt, 2 tojássárgáját, 1 teáskanál sót, 5 dkg vajat és fél dl tejben, egy teáskanál cukorral felfuttatott 2 dkg élesztőt.
Először csak összedolgoztam a tésztát, majd 10 perc múlva dagasztottam át alaposan. 1 órát pihent, kivételesen langyos helyen, hiszen az időkeretet a sütőporos tésztához terveztem, ami így is jócskán megnövekedett.
Téglalap alakúra kinyújtottam a tésztát, 6 részre vágtam, majd ezeket is átlósan.
Fél szelet sonkát fektettem rájuk, majd egy-két csík sajtot a hosszabbik széléhez és kifliket igyekeztem formálni belőlük.
Nem lettek egyformák, de ugyancsak jópofák, még tetszett is a szabálytalanság.
Tojássárgájával megkentem a tetejüket, egész köménnyel és szezámmaggal szórtam meg őket.
Lemértem a lisztet, a tejfölt, a tejet, kikészítettem a tojást, majd nyúltam a sütőpor után, amiből csak egy csipet volt, egyetlen zacskó alján.
El kellett döntenem, hogy ételt, vagy stratégiát váltok, az utóbbi mellett döntöttem, de nem engedek a huszonegyből!
Maradt két deka friss élesztőm a marcipános csigából, nem volt mit tenni, át kellett írnom a kiflik tésztáját kelt tésztára.
Feltaláltam magamat, 25 dkg lisztből elkészítettem a leveles pogácsáim kapcsán kifejlesztett kelt tésztát, és a kifliket ebből formáltam meg.
Nem volt könnyű dolgom, mert ez a tészta nagyon lágy, viszont pont annyira finom is.
25 dkg lisztet átszitáltam, beletettem másfél dl zsíros tejfölt, 2 tojássárgáját, 1 teáskanál sót, 5 dkg vajat és fél dl tejben, egy teáskanál cukorral felfuttatott 2 dkg élesztőt.
Először csak összedolgoztam a tésztát, majd 10 perc múlva dagasztottam át alaposan. 1 órát pihent, kivételesen langyos helyen, hiszen az időkeretet a sütőporos tésztához terveztem, ami így is jócskán megnövekedett.
Téglalap alakúra kinyújtottam a tésztát, 6 részre vágtam, majd ezeket is átlósan.
Fél szelet sonkát fektettem rájuk, majd egy-két csík sajtot a hosszabbik széléhez és kifliket igyekeztem formálni belőlük.
Nem lettek egyformák, de ugyancsak jópofák, még tetszett is a szabálytalanság.
Tojássárgájával megkentem a tetejüket, egész köménnyel és szezámmaggal szórtam meg őket.
Hagytam a kifliket még egy jó félórát kelni a sütőpapírral kibélelt tepsiben, majd 200 fokra előmelegített sütőben 20 percig sütöttem őket.
Azonnal, melegen elkapkodtuk őket, könnyű volt, omlós és nagyon ízletes!
Nos, így tréfált meg a sütőpor, hogy egyszer nehogy megússzam extra rövid időből, viszont a kelt tészta, mondhatom megérte.
Legközelebb bemutatom a sonkás-sajtos kifliket sütőporos tésztával is, és addig viszont gondolkodom további töltelékvariációkról:-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése