A maradékok felhasználásának nagy mestere vagyok, sőt, kifejezetten „utazok” a maradékokra, hiszen nálam már nem haszontalan fejtörő ez, hanem izgalmas újrahasznosítás.
A vasárnapi pizza tésztából egy nagy pizzára valót nem sütöttem ki, mert soknak éreztem. Mivel már a pizza tészta teszten túl vagyok, tudtam, hogy rosszul semmi esetre sem járok, napok múlva is fel tudom használni.
Azonnal hűtőbe tettem fóliában. Az egyszerű hűtés alatt nem állnak le egészen a kelési folyamatok, így megváltozik valamelyest a pizza tészta állaga, térfogata, tulajdonságai, de nem kifejezetten az élvezeti érték rovására.
Be kell vallanom, hogy töltött pizzát még sohasem rendeltem magamnak pizzériában, és nem is készítettem még, valahogy nem nyert értelmet bennem ez a verzió, nem izgatott fel. Nem is értem, hogy mostanában hogyan jutott eszembe, hogy kipróbáljam, de már többször gondoltam rá, amikor pizzát készítettem mostanában.
Most éreztem úgy, hogy elérkezett az idő. Nem akartam sablonok szerint dolgozni, ezért nem is kutakodtam, megpróbáltam magam összerakni azt, hogy hogyan, és mitől lesz finom egy ilyen pizza.
Egyértelmű volt, hogy a feltéteket elő kell sütni, hiszen a tészta belsejében nem képesek a megfelelő végeredmény elérésére teljes mértékben maguktól felkészülni.
Kis darab kolozsvári szalonnát és paprikás kolbászt kockáztam, egy mogyoróhagymát, egy kisebb paradicsomot, és egy nagyobb fej fokhagymát vágtam apróra. Volt még pár szép bazsalikom levelem, ezt csak a végén vágtam fel, mert a bazsalikom nagyon érzékeny a korai előkészítésre.
Nagyok kevés olívaolajon megsütöttem a szalonnát, a kolbászt, a hagymát csak éppen átpároltam vele, a paradicsommal, és a fokhagymával, nem akartam kisütni sem az ízeket, sem a jótékony nedveket. Csak borsoztam és elkevertem benne az apróra vágott friss bazsalikomot.
A pizza tésztát egy nagy szögletes, olíva olajjal kikent, kukoricaliszttel megszórt tepsiben szépen kihúztam, kinyújtottam jó vékonyra.
Megkentem a közepét maradék, fűszeres paradicsomszósszal, átlósan megraktam a paradicsomos rész felét a lecsöpögtetett raguval. Egy gombóc mozarellát kockára vágtam, és a ragura halmoztam. Megszórtam frissen reszelt parmezánnal és kevés oregánóval, és kereszt irányban félbe hajtottam.
A vasárnapi pizza tésztából egy nagy pizzára valót nem sütöttem ki, mert soknak éreztem. Mivel már a pizza tészta teszten túl vagyok, tudtam, hogy rosszul semmi esetre sem járok, napok múlva is fel tudom használni.
Azonnal hűtőbe tettem fóliában. Az egyszerű hűtés alatt nem állnak le egészen a kelési folyamatok, így megváltozik valamelyest a pizza tészta állaga, térfogata, tulajdonságai, de nem kifejezetten az élvezeti érték rovására.
Be kell vallanom, hogy töltött pizzát még sohasem rendeltem magamnak pizzériában, és nem is készítettem még, valahogy nem nyert értelmet bennem ez a verzió, nem izgatott fel. Nem is értem, hogy mostanában hogyan jutott eszembe, hogy kipróbáljam, de már többször gondoltam rá, amikor pizzát készítettem mostanában.
Most éreztem úgy, hogy elérkezett az idő. Nem akartam sablonok szerint dolgozni, ezért nem is kutakodtam, megpróbáltam magam összerakni azt, hogy hogyan, és mitől lesz finom egy ilyen pizza.
Egyértelmű volt, hogy a feltéteket elő kell sütni, hiszen a tészta belsejében nem képesek a megfelelő végeredmény elérésére teljes mértékben maguktól felkészülni.
Kis darab kolozsvári szalonnát és paprikás kolbászt kockáztam, egy mogyoróhagymát, egy kisebb paradicsomot, és egy nagyobb fej fokhagymát vágtam apróra. Volt még pár szép bazsalikom levelem, ezt csak a végén vágtam fel, mert a bazsalikom nagyon érzékeny a korai előkészítésre.
Nagyok kevés olívaolajon megsütöttem a szalonnát, a kolbászt, a hagymát csak éppen átpároltam vele, a paradicsommal, és a fokhagymával, nem akartam kisütni sem az ízeket, sem a jótékony nedveket. Csak borsoztam és elkevertem benne az apróra vágott friss bazsalikomot.
A pizza tésztát egy nagy szögletes, olíva olajjal kikent, kukoricaliszttel megszórt tepsiben szépen kihúztam, kinyújtottam jó vékonyra.
Megkentem a közepét maradék, fűszeres paradicsomszósszal, átlósan megraktam a paradicsomos rész felét a lecsöpögtetett raguval. Egy gombóc mozarellát kockára vágtam, és a ragura halmoztam. Megszórtam frissen reszelt parmezánnal és kevés oregánóval, és kereszt irányban félbe hajtottam.
Villával alaposan lenyomkodtam a széleit, szép nagy, szalvéta alakú batyut kaptam. 200 fokra előmelegített sütőben körülbelül 20 percig sütöttem, enyhe barnulásig.
Egy nagyobb tálra tettem a forró pizza batyut és középen kettévágtam. Mesés látvány tárult elém, mesés illatok szabadultak fel, és végül mesés íz élményben volt részünk!
Egy nagyobb tálra tettem a forró pizza batyut és középen kettévágtam. Mesés látvány tárult elém, mesés illatok szabadultak fel, és végül mesés íz élményben volt részünk!
Nagy baj, ha mostanában több töltött pizzát mutatok be?
A maradék fűszeres paradicsomszószhoz pedig spagettit főztem, a kitálalt adagokat frissen reszelt parmezánnal szórtam meg. Két adag tészta, két adag töltött pizza került még az asztalra a vasárnapi Mikulás pizza maradékából.
A maradék fűszeres paradicsomszószhoz pedig spagettit főztem, a kitálalt adagokat frissen reszelt parmezánnal szórtam meg. Két adag tészta, két adag töltött pizza került még az asztalra a vasárnapi Mikulás pizza maradékából.
Mindenki jól járt, a kecske is jól lakott, és a káposzta is megmaradt:-)))
