Szenvedélyesen szeretek szendvicseket készíteni. Mindenfélét. Már egy egész szakácskönyvre valót bejegyeztem. Amikor legutóbb sprotnis szendvicset készítettem, akkor Jukka azt írta, nála ez viszi a pálmát (a lazacos és tonhalas mellett:)
Úgyhogy ezt a szendvicset most Jukkának ajánlom, mert amikor az éj leple alatt megkívántam és elkészítettem, akkor is rá gondoltam. Persze a korgó gyomrom mellett.
Amikor éjszaka éhezek meg, akkor muszáj a szoros készletekből gazdálkodni, hiszen mondjuk alaplé lefőzését ilyenkor a helyzet nem adja ki. Előző nap sütöttem kovászos kenyeret, és éppen aznap rántott húst, ahogyan nagymamám készítette – házi majonézből készült tartárral, tökéletes sült krumplival – a majonézből kb. 1 dl félretettem. A sprotni a spájzból – bedobozolva - vigyorgott rám, azonnal összefutott a nyál a számban.

Két tanyasi tojást keményre főztem és hideg vízben lehűtöttem. Az egyiket cikkekre vágtam, a másikat korongokra, tojásszeletelővel.
A sprotnit meglocsoltam jó sok friss citromlével.
A majonézt elkevertem egy teáskanál porcukorral, mert a citrommal meglocsolt füstölt sprotnihoz és a főtt tojáshoz az édeskés íz számomra elkerülhetetlen. Majd elkevertem egy kanál tejföllel.
A friss, ropogós - zöld olívabogyóval dúsított - kovászos gyökérkenyérből négy karéjt szeltem. Egy kis chilis olívaolajjal megcsorgattam, de ez akár el is maradhat. (Én készítem spanyol olívaolajból vagy friss chilivel, vagy úgy, mint most pár szem szárított piri-piri paprikával és hagyom összeérni az ízeket)
Egy-egy kanál majonézt rákanalaztam a kenyerekre majd elrendeztem rajta a főtt tojás szeleteket, cikkeket.
Utána a sprotnit beültettem a tojás szeletek közé, majd kiszaladtam a kertbe, lecsíptem pár szál fodros petrezselymet és bőven megdíszítettem vele a szendvicseket.
A petrezselyem nem pusztán díszítés, ugyanis az ízekben is hangsúlyos szerepe van.
Még szép, hogy kattintottam párat a szendvicsekről, majd nekiültem, és éjszaka egy órakor, az utolsó morzsáig elpusztítottam.
















