Ropogósra vasalt tandoori csirkecombfilé naan kenyéren, egyszerű raitaval – a kedvenc indiai házilag

Folytatom az elmúlt időszakban készült indiai ihletésű ételek bemutatását. A kisfiam egyik első számú kedvence a tandoori csirke, ami mindenképpen jelzi, hogy különleges íz világa nagyon is alkalmas a gyermekízlés megnyeréséhez.

Boldoggá tesz, amikor a napi menüben feltűnik ez a fogás, akkor felugrik és azt mondja, köszönöm anya, tudod, hogy ez az egyik kedvencem!

Az utóbbi időben duplán pácolom a húsokat a tandoori csirkéhez, egyenlő arányban lereszelek friss gyömbért és fokhagymát, sóval, citromlével és őrölt chilivel keverem el. A hús mennyiségének megfelelő adagban.

Jelen esetben 3 nagy, bőrös csirkecombfiléhez és két szelet csirkemellhez hüvelykujjnyi gyömbért, 3 fokhagymát, teáskanálnyi chilit és sót, valamint egy fél citrom levét kevertem össze. Ezzel bebalzsamoztam a húsokat és fedetlenül, szobahőmérsékleten pácoltam 20 percig.

3 dl görög joghurtot elkevertem 1,5 evőkanál tandoori masala fűszerkeverékkel, 1,5 teáskanál sóval és fél dl olajjal. Gazdagon beecseteltem vele a húsokat, a maradék fűszeres joghurtot pedig a tál aljára és tálba fektetett, átkent húsokra kentem. 3 órán át pácoltam a húsokat, majd egyenként megspricceltem mindkét oldalán olajjal és a kontaktgrill lapjára fektettem őket.

5 perc sütés után meglocsoltam kevés olvasztott vajjal és még 7 percig sütöttem őket. 

Közben elkészítettem a naan kenyeret és a raitat. A naan kenyér készítéséről itt írtam:

NAAN kenyér – indiai lepénykenyér házilag

Most egyszerű raita készült, 2 dl görög joghurtba 1 gerezd fokhagymát reszeltem, enyhén megsóztam és egy teáskanálnyi szárazon pirított és finomra őrölt római köményt kevertem.

A raitat érdemes előre elkészíteni, de elég, ha úgy egy órán át pihen a hűtőben tálalás előtt, hogy összeérjenek az ízek. 

A fiúknak csíkokra vágtam a csirkecombot/csirkemellet, melyet a lepénykenyér szélére halmoztam. Meglocsoltam a raitaval és feltekertem. Mi lányok, maradtunk a hagyományos tálalásnál. A csirkecombok bőre kellemesen ropogós volt, a hús pedig omlós, szaftos. Jól szerepelt a kontaktgrill ez esetben is. Eddig mindig sütőben sütöttem.

Egy-egy ilyen tandoori vacsora után mindig megfogadom, hogy még gyakoribb vendég lesz nálunk a hétköznapi menüben. Egyszerű, nagyszerű.

Sertésburger a javából: zöldfűszeres fasírtpogácsa szalonnás-lilahagymás kalácszsömlében, lilahagymás raitaval

Éljenek a rövid bejegyzéscímek! :)

Bár már minden elemét bemutattam külön-külön ennek a sertésburgernek, mégsem szívesen hagynám ki, hogy az összeállítás ne szerepeljen külön posztban.

Ha van magyaros ízlésvilágra kihegyezett szendvicsféle, akkor ez szerintem az. Persze minden részletében van valami újszerű, a végeredmény pedig igazi ízorgia, és valljuk be, hogy roppant mutatós is. A kisfiam és én közösen osztjuk a véleményt, hogy konyhai ténykedéseim történetében ez az egyik legfigyelemreméltóbb műalkotás, amely ad-hoc kikerült a kezeim alól.

Ahogyan már a fasírtburgerről szóló bejegyzésemben említettem, egy szimpla fasírt vacsora volt a kétféle szendvics kompozíció kiindulópontja. Akkor vett a végkifejlet fordulatot, amikor egy adag hamburgerzsömlét bedagasztottam. A zöldfűszerekkel gazdagított fasírtmasszából húspogácsák lettek, az első verzióhoz pedig mézes-mustáros szószt kevertem.

A fasírtmassza és a mézes-mustáros szósz receptje itt található.

Alig több mint felét használtam fel a fasírtmasszának, már akkor elhatároztam, hogy nem fagyasztom le, hanem harmadnap ismét burger lesz. Ez esetben nem 10 dkg-os, hanem 8 dkg-os húspogácsákat készítettem, és ugyancsak kontakt grillen sütöttem meg.

Ekkor készült az őszi kalácskenyerem, szalonnával, lilahagymával, friss dióval és fűszerekkel dúsítva. A tésztából formáztam két hamburgerzsömlét is. Ekkor kétféle zsömle is készült.

Az őszi kalácskenyerem és hamburgerzsömlék receptje itt található.

Ehhez a zsömléhez valami egészen más szósz illett, így készült a lilahagymás raita, melyet már számtalan ételhez kevertem. Akit érdekel, hogy milyen ételekhez, bíztatom, hogy keressen rá a keresőben. Az alapmártás egyébként az indiai konyhából ered. Indiai tzatzikinek is szoktam hívni.

Hozzávalók fél liter lilahagymás raitahoz:

4 dl görögjoghurt

1 evőkanál jóféle extra szűz olívaolaj

1-2 gerezd fokhagyma (ízlés szerint)

1 teáskanál szárazon pirított római kömény frissen őrölve

1 teáskanál só

1 közepes fej lilahagyma apró kockára vágva

Érdemes a mártást előre behűteni legalább egy órára. (Ennek a mártásnak a maradékát használtam fel a legutóbbi héjában sült, töltött krumplihoz:)

A zsömlét kettévágtam, az alapra bőven mártást kanalaztam, megraktam karikára vágott csípős zöldpaprikával, majd befedtem a grillezett húspogácsával.

A füstölt sajtos-lenmagos zsömlék is hasonló sorsra jutottak ...

Egy adag ebből a sertésburgerből felér egy komplett vacsorával! Érdemes elkészíteni!

Korábbi hamburger receptjeim közé is érdemes bepillantani!

Baked potato (héjában sült, töltött krumpli), most „rakott krumpli ízben”

Gyorsan, valami finomat! Tény, szeretem megadni az ételek módját, így éppen annyi időigényes étel kerül nálunk az ebéd vagy vacsoraasztalra, mint hirtelen ötlettől vezérelt gyors finomság. De ez így is van jól.

Azt azért nem mondtam, hogy 10 perc leforgása alatt készítettem el és szolgáltam fel ezt a színes, tápláló és ínycsiklandó ételt, mindössze nekem volt kevés gondom vele.

A szépséges őszi kalácskoszorú készítése közben jött az ötlet, hogy újra héjában sült, töltött krumplit készítek vacsorára. A sütőt úgyis fel kell melegítenem, és olyan tölteléket választok, hogy ne kelljen sokat pepecselnem vele. Nos, ez sült ki belőle.

Első körben benéztem a hűtőbe, hogy egyáltalán milyen hozzávalók állnak rendelkezésemre. Persze az ötletet az adta, hogy a legutóbbi krumpli beszerzésnél félre tettem 4 db jókora krumplit, éppen erre a célra, hogy amikor alkalom adódik, akkor megtölthessem. Nem tartok itthon sokféle friss árut, hiszen, ha két napnál tovább tárolom, akkor az már nem is friss. Szalonnát és kolbászt persze mindig, de ezek köztudottan tovább tárolhatóak büntetlenül.

Parasztkolbász, többféle olvadós sajt, és friss tojás kapott most meg a hűtőben. Volt kétféle kész maradékom is, de ezek egyszerűen kiválthatóak, jelöltem a receptben. Készítettem néhány nappal azelőtt egy vajas-tejszínes cheddar mártást egy ételhez, ebből maradt olyan 4 bő evőkanálnyi. A második adag fasírtburgerhez (még nem tettem közzé a receptet) fél liter lilahagymás raitat készítettem, ebből is éppen annyi megmaradt, mint a cheddar sajtmártásból. Imádom, amikor a maradékokat ötletesen felhasználhatom egy új ételhez.

Hozzávalók 4 adaghoz:

4 db minél nagyobb sütni való krumpli (Agria, rózsa stb.)

12 dkg jóféle füstölt vagy lángolt kolbász apró darabokra vágva

1 közepes fej lilahagyma finomra vágva

2 keményre főzött tojás

2 dkg eidami, ementáli, gouda vagy más olvadós sajt durvára lereszelve

2 dkg füstölt sajt durvára lereszelve

4 evőkanál tejföl sóval, borssal ízesítve (én lilahagymás raitat használtam)

5 dkg vörös cheddar sajt (én a tejszínes-vajas cheddar mártást használtam fel)

kb. 5 dkg vaj

4 vékony szelet kolozsvári szalonna vastagabb csíkokra vágva

só, frissen őrölt bors

Még nem tudtam, hogy pontosan mi lesz a töltelék, amikor lesikálva, fóliába csomagolva betettem a 4 óriás krumplit a sütőbe. 180 C fokos sütőben sütöttem majdnem egy órán át.

Közben, a fenti logikával kiválasztottam a töltelékhez az alapanyagokat és előkészítettem. Túl sok dolgom nem volt.

A vaj felén, közepes tűzön addig sütöttem a kolbászt, hogy el kezdje kiengedni a zsírját. Hozzáadtam a lilahagymát és együtt dinszteltem, de nem sütöttem zsírjára.

Kivettem a krumplit a sütőből, kicsomagoltam, megskalpoltam. Karalábévájóval kikanalaztam a belét, hogy egy-egy krumplihajót kapjak. A belét keverőtálba raktam. Hozzáadtam a kolbászos ragut, majd a főtt tojásokat és a kétféle sajtot belereszeltem és óvatosan, sóval, borssal ízesítettem, óvatosan, de alaposan összekevertem.

Félig megtöltöttem a sózott, borsozott krumplihajókat, melyekbe egy-egy kis darabka vajat is raktam. Egy-egy evőkanál tejföl (raita) következett, majd annyi tölteléket halmoztam a tetejére, amennyit csak bírtam. Egy-egy evőkanál cheddar szósz következett, értelemszerűen durvára reszelt cheddar sajttal kiváltható ez. Elrendeztem a szalonna darabokat a csordultig töltött krumplihajókon és betettem a 180 C fokos sütőbe 30 percre.

Frissen, forrón tálaltam. Újabb színes, ízletes, ötletes vacsora került az asztalra. És a kalács is szép lett! :)

Vajas-tejszínes cheddar mártás:

2 dl tejszínt összeforralok 5 dkg vajjal, csökkentem a hőt, majd hozzáadok 10 dkg durvára reszelt vörös cheddar sajtot. Mérsékelt tűzön 1-2 perc alatt mártást főzök belőle. Azonnal tálalom. Hűtőben, 2-3 napig tárolható, újramelegíthető.

Borjúnyársak: aszúban érlelt szilvával, valamint zöldségekkel és szalonnával és tandoori csirkenyárs naan kenyérrel és raitaval

Ahogyan a borjúból készült legényfogó levesnél említettem a borjú lapocka és borjúmáj egy részét ezekhez a nyársakhoz tettem félre.

A borjúhúst kockára vágtam, körülbelül akkora darabokra, mint a szilvából egy negyed cikk, hiszen a szilvával készültem nyársra húzni. Szárított fokhagymát és rozmaringot elkeverem olajjal és ebben hagytam állni a húsdarabokat néhány órán át.

A szilvát megszórtam kevés fahéjjal, frissen őrölt szecsuáni borssal és gyömbérrel majd meglocsoltam Tokaji aszúval. Néhány órán át érleltem a szilvát, fél óránként átkevertem, hiszen annyi 5 puttonyos Tokaji aszút nem öntöttem rá, hogy elfedje, mert az nagy pazarlás volna.

A májat nem pácoltam, ehhez a nyárshoz piros húsú paprikát, a lilahagymát és kolozsvári szalonnát megfelelő méretre vágtam/szeltem, a gombát megmostam, leszárítottam.

Most a - duplán pácolt - tandoori csirkét kizárólag szárított fűszerekkel készítettem. A nagyobb csirkemell kockákat megszórtam szárított fokhagymával, frissen őrölt szárított gyömbérrel, chili porral, a szokásos mértékben sóztam, majd meglocsoltam friss citromlével. 2 dl joghurtba 2 teáskanál tandoori masala fűszert tettem és egy evőkanál olívaolajjal elkevertem. 20 perc elteltével beletettem a fűszeres joghurtba a csirkemell kockákat és ebben álltak néhány órán át.

Sütés előtt a szilvát és a borjúlapockát felváltva nyársra húztam. A borjúmájat a szalonnával, gombával, lilahagymával, piros húsú paprikával. A tandoori pácban érlelt csirkemell darabokat nyársra húztam.

Mielőtt a forró rostlapra teszem a nyársakat, előtte olajjal meglocsolom, hogy ne ragadjon le. A tandoori csirkenyársat félidőban olvasztott vajjal locsoltam meg, és így fordítottam meg.

A nyársakat forró öntöttvas grill lapra tettem és addig nem piszkáltam, míg meg nem sült az egyik oldala rendesen. Így azt érem el, hogy a hús kérget kapjon, nem ereszti ki a szaftját, mert, ha túl gyorsan megfordítom, és nem keletkezik kéreg, akkor kiengedi a levét és inkább párolódik, fő és nem sül. Ráadásul, ha kiengedi a levét és így pirítjuk meg a húst, akkor garantáltan olyan száraz és kemény lesz, mint a cipőtalp. Úgyhogy csak nyugalom a forgatással a megfelelő végeredmény érdekében.

A borjú-szilva nyársat frissen őrölt tengeri sóval fűszereztem mielőtt a grill lapra került, a borjúmájas-zöldséges nyársat pedig csak akkor, amikor megfordítottam, hogy a máj ne keményedjen meg, a zöldségek pedig ne engedjenek levet. A tandoori pác sós, tehát már nem igényel további ízesítést.

Nagyon fontos, különösen természetes hő /tűz esetében, hogy megfelelő tüzet rakjunk a rostlap alá. Ugyanis, ha túlfűtjük, akkor értelemszerűen megég, ha nem elégséges a hő, akkor pedig nem kap időben kérget a hús és nem marad szaftos. A „jó tűz” nehezen meghatározható mondjuk fa, vagy faszénmennyiséggel egy receptben, ezt eltalálni feltétlenül gyakorlat kérdése.

Nálunk szerencsés a helyzet, ugyanis gyermekkorom óta értek a tűzrakáshoz és a grillezés terén is évtizedes a gyakorlatom. Mivel a tüzet is én produkálom a grillételek előkészítése mellett, illetve én szabályozom a tüzet és én magam grillezek, így egy kézben van a bukás, vagy a siker.

Bevallom őszintén, hogy nem terveztem naan kenyeret a vacsorához, de a kisfiam annyira szereti, hogy addig kérlelt, míg kötélnek álltam.

Most egészen kis adagot, 3 lepényt terveztem, mert én már magamnak kizárólag a zöldséggel és gyümölccsel terveztem a vacsorát.

1,2 dl hideg vízben elkevertem 4 g élesztőt, majd elkevertem 10 dkg finomliszttel. Fél óra múlva hozzáadtam 4 dkg tejfölt (elméletileg joghurt dukál a kenyérbe, de a raitához és a tandoori páchoz elhasználtam) 10 dkg lisztet, 4 g sót, fél evőkanál sütőport és alaposan összekevertem, az összeállt ragacsos tészta labdát olajjal locsoltam meg, majd letakarva 30 percig kelesztettem. Ekkor olajos felületen könnyedén megdagasztottam és lefedve újabb 30 percig kelesztettem. Még egyszer olajos felületen megdagasztottam, majd 3 részre vágtam, lisztezett deszkára raktam és megszórtam liszttel. Letakarva 15 percig pihent. Egyenként kinyújtottam olyan 3 mm magasra a lepényeket és lisztezve tányérra raktam őket, fóliával elválasztva.

A forró grill lapon ezt sütöttem ki először, egyenként a rostra tettem, meglocsoltam egy evőkanál olvasztott vajjal és lefedtem (a wokom fedőjével). Amikor megpirult, akkor megfordítottam és a másik oldalán is megsütöttem. Ezek néhány perces folyamatok. A forró lepényeket ruhába csomagoltam és így tartottam frissen, melegen, míg a nyársak meg nem sültek.

A raitat úgy készítettem, mint máskor, 3 dl görög joghurthoz 2 teáskanál szárazon pirított, mozsárban őrölt római köményt, egy gerezd átnyomott fokhagymát, egy evőkanál olívaolajat és sót adtam. Mindig lehűtöm, mielőtt tálalom.

Sikerült minden nyársat egyszerre kisütnöm, így együtt ülhettünk le a grillvacsorához.

Minden nagyszerűen sikerült, a borjúmáj valami egészen felséges volt, puha, krémes. A borjú lapocka is nagyszerűen puha lett és rendkívül ízletes. A megrészegített mirabolán szilvával nagyszerű párost alkottak. A mirabolán nem negédes szilvaféle, egyszerűen tökéletesen harmonizált a borjúhússal is és a borjúmájjal is. A fűszeres-aszús pác nagyon jót tett az édes-savanykás szilvafélének.

Elárulom, nem először készítettem hasonló nyársat, legutóbb télen, sütőben. Az akkori recept itt található.

A tandoori csirke is hozta a szokásos formáját, omlós volt és fűszeres, örök kedvenc. A naan kenyér nálunk mindig tarol, a raita pedig az a kence, ami mondhatnám, hetente egyszer biztosan valamelyik étel mellé kerül, ez is igazi családi kedvenc.

Másnap – egy újabb elképzelés szerinti - kenyeret készültem sütni és ehhez különböző krémeket terveztem, úgyhogy a parázsba két – fóliába csomagolt – padlizsán is került. Miután elpakoltam a grillvacsora után, még a padlizsánkrémet is előkészítettem másnapra. De erről majd legközelebb mesélek.