Kakukkfüves csirkemell steak baconnal és Le Rustique camembert-el sütve pórékrémes- Tokaji aszús capellinivel

A bonyolult cím ellenére ez egy roppant egyszerűen elkészíthető étel.

Jean Verrier normandiai sajtmester remekműve, a Le Rustiqe felhasználásával akartam valami egyszerű ebédet készíteni, nem bonyolult, mégsem szokványos íz végeredménnyel. A férjemnek is nagyon ízlett, akinek eléggé konzervatív az ízlése, így mondhatom, nem lőttem túl a célon.

Egyébként ez egy igazán remek fúziós étel, ahol a francia vonulatot a sajt, a vaj és a póré, a magyaros vonulatot a bacon és az aszú, az olasz vonulatot pedig az olasz tészta képviselte, melyek nagyszerűen érezték magukat az ételben karöltve. Ráadásul a végső ízhatás a Tokaji aszú – finommetélt tészta összefüggésnek köszönhetően még egy kis ázsiai beütést is kapott, ami szerintem nagyszerűen harmonizált a karakteres ízű feltéttel.

Meglepően kevésszámú összetevőből áll, inkább a nemes alapanyagokon volt most (is) a hangsúly.

Hozzávaló 2 adaghoz:

2 fél, egyenként 15 dkg-os csirkemell steakformára igazítva

2 nagyon vékony szelet „prémium” bacon

16 dkg camembert, ez esetben érett Le Rustique

Só, frissen őrölt bors, morzsolt kakukkfű a fűszerezéshez, vaj (és kevés olívaolaj) a sütéshez.

A hús sütéséből visszamaradt zsiradék

3 dkg vaj

1 póréhagyma fehér része

1,5 dl 3 puttonyos Tokaji aszú

Só, morzsolt kakukkfű, fehérbors a mártás ízesítéséhez.

12 dkg capellini

2 liter forró víz

2 teáskanál só

A csirkemell steakeket fűszereztem, és forró vaj-olívaolaj keveréken – 2-3 perc alatt oldalanként hirtelen átsütöttem. Tepsire emeltem a húsokat és befedtem 1-1 szelet baconnal. Enyhén meggrilleztem a szalonnát, majd befedtem a camembert-el és olvadásig grilleztem.

Közben a vajon megdinszteltem az összevágott póréhagymát és botmixerrel turmixoltam.

A visszamaradt zsiradékot morzsolt kakukkfűvel fűszereztem, majd hozzáadtam a pórékrémet és a mártást krémesre főztem. Felöntöttem a Tokaji aszúval és rövid ideig magas lángon forraltam, majd alacsony hőfokon sűrítettem. Közben sóval és fehérborssal fűszereztem, beállítottam a mártásban az édes-sós íz összhangot.

Az időközben frissen kifőzött tésztát leszűrtem és a mártáshoz adtam.

Azonnal tálaltam.

Egyszerű, mégis különleges ételt készítettem, kevésszámú, de nagyszerű alapanyagból. Mondhatom, nagyon finom volt!

Hirtelen sült karajsteak Kijevi fűszervajjal

Ez egy ultragyors recept lesz, annak ellenére, hogy ugye milyen impozáns a megjelenése? :)

A történet az, hogy a napokban ettem az egyik kedvenc éttermemben egy elég félresikerült karajsteaket. Arra gondoltam, hogy egyrészt kárpótolom magam az elmaradt élményért (nyilván alaposan ráizgultam, ha már ezt kértem), másrészt gondoltam, hogy ezek szerint nem annyira nyilvánvaló, hogyan lehet jó karajsteaket sütni.

Persze, persze, a karaj egy eléggé száraz húsféle, de ebből éppen nem az következik, hogy jót tenne neki, ha túlsütik.

Száz szónak is egy a vége, itthon a karajsteak jól sikerült.

Hozzávalók 3 ebéd adaghoz:

3 db egyenként 15 dkg-os csontos sertéskaraj (ha vékonyabb a szelet, akkor nem steak, ha vastagabb pedig csak hátrányára válik)

A fűszerezéshez frissen őrölt bors és kömény, valamint fokhagymapor. Több órával sütés előtt megfűszereztem a húsokat és letakarva hűtőben tároltam.

A sütéshez fele-fele arányban vaj és növényi olaj. Én az édes-ropogós sült hagyma ízes olajával egészítettem ki a vajat.

A fűszervajhoz:

5 dkg puha vaj

1 kisebb gerezd fokhagyma

½ csokor petrezselyemzöld összevágva

Kevés frissen őrölt szerecsendió, pár csepp citromlé, só és fehérbors.

A fűszeres vajat kikevertem, alufóliába csomagolva hengert sodortam belőle és betettem a fagyasztóba. Csaknem éppúgy készítettem, mint korábban itt írtam róla, ahol fázisfotókkal is illusztráltam a fűszervaj elkészítését:

Majdnem Kijevi jércemell: zöldfűszeres vajjal töltött csirkemell rántva, burgonya krémpürével, hideg barackkal

Vastagaljú serpenyőben felforrósítottam a zsiradékokat, a húst közvetlenül sütés előtt megsóztam, majd oldalanként 2-2 perc alatt kérget sütöttem a karajszeletekre. Elzártam a hőt alatta és néhány percig fedő alatt pároltam. Tálra helyeztem kész húsokat és a visszamaradt zsiradékkal meglocsoltam.

Francia krumplipürével és főtt csemegekukoricával tálaltam, a karajsteakek közepére pedig egy-egy szelet fűszervajat tettem.

Néhány nap múlva ismétlés következett, erről majd legközelebb mesélek. 

Tőkehalmáj pástétom - gyökérkenyérrel

 Fogalmam sincsen róla, mennyire népszerű alapanyag a tőkehalmáj, én minden esetre nagyon szeretem. Jellegzetes bukéja miatt mostanság lényegesen ritkábban kerül fel az alapanyaglistára, gyermekkoromban viszont szinte hétről hétre a vacsoraasztalra került kevés friss citromlével meglocsolva, pirítóssal és zöld-, vagy lilahagymával körítve.

Akkoriban persze nem voltunk ilyen érzékenyek a természetes vagy különleges illatokra, ízekre, mint a mai világban. Uniformizált ízekre és illatokra vagyunk „oktatva”, van, aki a tanyasi csirkét kerüli, mert annak van jellegzetes illata, a brojlercsirke szintetikus szagtalanságával szemben.

Gyermekkoromban szinte mindig lapult egy kocka pálpusztai a hűtőben, apukám nagyon szerette. Volt bukéja rendesen, de ez is egy élelmiszer volt a sok közül, ami a hűtőbe bekerült. A napokban hozzájutottam egy normandiai sajtmester érett camambert korongjához, míg felhasználásra nem kerül, addig hallgattam naponta többször a családtól, hogy büdös van a hűtőben. No, erről ennyit.

Egy ideje kifejezetten kerültem a kenyérfélék fogyasztását, én hárklis vagyok arra, hogy nyáridőben ne legyen rajtam, vagy lehetőleg minél kevesebb legyen a fölösleg. Nagyon szeretek enni, éppen ezért ilyenkor olyan ételeket fogyasztok, melyek ínycsiklandóak, de megfelelnek a karcsúsítás feltételeinek. Egy-két hét után már nem jelent gondot kikerülnöm a kenyérféléket és magas szénhidráttartalmú köreteket, még akkor sem, ha a családnak így tálalom fel az ételeket.

Nyár végére mindig visszanyerem az ideális testsúlyomat, ilyenkor lazítok kicsit, és visszatérek a vegyes étrendre.

A nyaralásból hazaérkezve rögtön bekerült a családi menübe néhány gazdag és tartalmas szendvicstál, ennek volt egyik fénypontja ez a tőkehalmáj pástétom.

Most is gyönyörű szendvicseket készítettem, de ezeket most nem örökítettem meg, viszont akik szívesen bepillantanának szendvicsbáramba, azok igen nagy számban találkozhatnak hideg és melegszendvics variációkkal itt.

Számtalan kenyérféleséggel is találkozhattok az oldalon, én azt vallom, hogy az egyes ételekhez próbáljuk meg a legmegfelelőbb kenyeret megsütni vagy beszerezni és felkínálni. Ahogyan halászléhez nem szívesen ennék bajor rozskenyeret, bruschettához és tapashoz pedig ritkábban használnék békebeli fehérkenyeret, úgy, ehhez a tőkehalmáj pástétomhoz elsősorban gyökérkenyeret ajánlok. Ezek közül is elsősorban a dagasztott, kovászos változatot.

Természetesen tovább lehet válogatni gyökérkenyereim közül, a kovászos bagettet valamint a zöldfűszeres és olívabogyós gyökérkenyereket külön kiemelném ehhez a pástétomhoz.

A recept roppant egyszerű, ezért nem átallottam ilyen hosszas bevezetőt tartani előtte.

Hozzávalók 2 adaghoz:

1 doboz tőkehalmáj (12 dkg) – lecsöpögtetve, friss citrommal meglocsolva

2 keményre főzött tojás finomra reszelve

1 mogyoróhagyma (salotta) apróra vágva – zsenge lilahagymával helyettesíthető

1 evőkanál lecsöpögtetett kapribogyó apróra vágva

1 evőkanál aioli – helyettesíthető többféle krémesítő alapanyaggal, mint Philadelphia sajt, mascarpone, tejföl vagy majonéz (az aioli viszont a krémesítés mellett visz némi fokhagymás ízt a pástétomba)

Só, frissen őrölt bors, mogyorónyi mustár, mely el is hagyható, nem kell minden szendvicskrémben ordítania a mustárnak.

Az alapanyagokat keverőtálban keverjük össze, halmozzuk egy kis kínáló tálba és alaposan hűtsük le fogyasztás előtt. Gyökérkenyérrel tálaljuk.

Jó étvágyat kívánok hozzá, remélem, hogy sokan kipróbáljátok, elkészítitek, mert különleges, mégis egyszerű és nem utolsó sorban nagyszerű pástétom!