Majonézes krumplisaláta – kétféle hagymával, házi majonézzel

Nem igazán értem, hogy „egyesek” miért tartják alsóbbrendűnek a majonézes krumplisalátát a bécsi vagy bajor krumplisalátától. Jómagam, mintha azt tapasztalnám, hogy a majonézes krumplisaláta hazánkban népszerűbb, talán ezért?

Minden esetre én mindkettőt nagyon szeretem, de igazából nem készítem túl gyakran egyiket sem. Amikor síelünk, akkor természetesen hagymás-ecetes krumplisalátát kérek a rántott hús vagy bécsi szelet mellé, itthon pedig majonézeset készítek gyakrabban.

Ennek fő oka, hogy a férjem nem igazán szereti a hagymás-ecetes változatot, illetve magával a hagymával áll hadilábon, így nem egyszerű a helyzet.

Most mégis valamilyen krumplisalátát akartam készíteni, ami legyen majonézes, de „csak óvatosan a hagymával” készüljön. Így kétféle is lett belőle.

Most nem vettem kiflikrumplit, a jól bevált sárga burgonyát használtam a krumplisalátához is, illetve most a krumpli korongokra sem állt rá a kezem, így kockára vágtam őket.

1 kg sárga burgonya

5 dl víz

1 evőkanál só

5 evőkanál fehérborecet

3 evőkanál porcukor

2 evőkanál olaj

½ frissen őrölt bors

4 zöldhagyma

¼ cikk olasz óriás édes hagyma (most fedeztem fel a kis piacon ezt a hagymát, édes, ropogós, igazi salátahagyma)

3 dl házi majonéz 2 evőkanál friss citromlével, 1 evőkanál porcukorral és mustárral ízesítve és 2-3 evőkanál tejföllel meglazítva. Ha soknak érezzük, akkor ne keverjük az összes majonézt a salátához.

A krumplit héjában, sós vízben megfőztem. Még forrón meghámoztam, majd langyosan kockára vágtam és hagytam teljesen kihűlni. Felkarikáztam a zöldhagymát és a kihűlt krumplihoz adtam.

Elkészítettem az ecetes alaplevet: felforraltam a vizet, majd hozzáadtam az ecetet, cukrot, sót, olajat, borsot, hagytam, hogy feloldódjon a só és a cukor. A forró páclével felöntöttem a már kihűlt hagymás krumplit. Ismét megvártam, míg kihűl, hűtőbe tettem és hagytam állni egy éjszakán át.

Másnap leszűrtem, majd elkevertem az ízesített házi majonézzel és 4-5 órán át hagytam összeérni az ízeket, ezért hűtőbe tettem tálalás előtt. Másnapra talán még finomabb.

Az édes olasz hagymát megsóztam, hagytam állni egy fél órán át. A krumplisalátát kétfelé vettem, az egyik felébe belekevertem a hagymát. Így két legyet ütöttem egy csapásra, ugyanis nekem nagyon hagymás krumplisalátám lett. 

Figyelem! Tudom, hogy sokan olvastok Debrecen környékéről. Felfedeztem, hogy a Malompark melletti kis piacon lehet kapni magyar termelőktől sonkahagymát és az ebben a receptben említett olasz, édes óriáshagymát.

A lényeg az, hogy az ember állandóan „sírdogál”, hogy itt nem lehet jó alapanyagokat kapni, bezzeg a fővárosban, vagy külföldön. Mindkét hagyma hibátlan és kedvező árban van. Tessék kimenni a kis piacra és venni ezekből a nagyszerű hagymákból, mert, ha nem fogy kellőképpen, akkor a termelő jövőre nem vet belőle. És akkor nagyon szomorú és mérges leszek! :)

Tréfát félretéve, tessék kihasználni, hogy a nagy üzletekben kapható, méregdrága, import hagymáktól többszörösen jobb minőségű, kistermelői hagymát lehet kapni ezekből a fajtákból. Gyakran felmerül, hogy könnyű ilyen-olyan alapanyagokból főzni, kérem szépen én is a környéken vásárolok és nagyon is megnézem, hogy milyen minőséghez milyen áron, és milyen közel jutok hozzá. 

Többféle húsétel mellé is került a krumplisalátákból, ezekről legközelebb mesélek.

Ez pedig már a kétféle hagymával készült változat, már a tányéron ...