Csak egy gyors melegkifli piaclátogatás előtt húsos szalonnával, újhagymával, almával és camemberttel

Úgy szól a fáma, hogy éhgyomorral nem ildomos sem főzni, sem bevásárolni. Az a helyzet, hogy én ritkábban eszem délelőtt, mint éjfél után, nem biztos, hogy követendő példa, de a két főétkezésen kívül szeretek akkor enni, amikor éhes vagyok, vagy valami finomságot megkívánok. Szerdán vagy pénteken szoktam a többórás bevásárlást megejteni, ilyenkor mindig a piacon kezdek. Nem akartam éhgyomorral elindulni, összedobtam hát egy ízlésemnek és gyorsan elérhető készleteimnek megfelelő szendvicset.
A férjem korán reggel mindig hoz néhány ropogós, csavart kiflit, egyből erre esett a választásom. Újhagymát, húsos szalonnát és almát vettem elő. A szalonnát és almát közepes méretű kockákra, az újhagymát karikára vágtam. Megraktam velük a négyfelé vágott friss, ropogós kiflit, enyhén grilleztem, majd vastagabb camembert szeletekkel betakartam és egy kis apróra vágott snidlinggel szórtam meg. Addig grilleztem, hogy a sajt átmelegedjen, de ne süljön nagyon meg. Szép is lett és nagyon finom, ízletes.

Valahol olvastam, hogy a franciák szentségtörésnek tartják, hogy a jó érett camembert főzéshez használják fel. Nos, ezzel magam is egyetértek, azt a fajta camembertet, melyet sajttálhoz használok, azt ebben a formában én sem használnám fel. Ez a camembert egy nagyon kellemes fajta, de nem méregdrága francia, ezt nem „sajnálom” melegíteni, vagy akár töltelékbe is beletenni.

A kedvenc ázsiai: édes-csípős csirke, sült zöldségekkel, szezámmaggal, rizsmetélttel

Nem vagyok a kínai konyha elkötelezett rajongója, a japán konyhát például jobban kedvelem. Amikor Pekingben jártam, természetesen megkóstoltam, és meg is ettem mindent, amivel megvendégeltek. Az én körömpörkölttel, és pacallal edzett gyomrom, nehezen bírta a kínai ételeket, inkább úgy fogalmaznék, hogy gyakran sietésre késztetett.
Volt szerencsém egy elég jó, kifejezetten pekingi kacsát kínáló étteremben megismerkednem ezzel a nevezetes fogással is, de erről majd máskor mesélek.
Minden éjszaka rendeltem a szobámba egy pita lepényt alliolival, parmezánnal, pármai sonkával és rukkolával, ezzel tartottam egyensúlyban a gyomorműködésemet. Pech.
De a kínai élményekre is a legnagyszerűbb külföldi „megpróbáltatásaim” között emlékszem vissza.

Ez a kedvenc ázsiai ihletésű ételem, melyet minden hónapban egyszer megfőzök gigantikus adagban, és nem szívesen mondanék le róla a jövőben sem. Nem hiszem, hogy durva erőszakot követnék el az ázsiai konyhán vele, megfelelő alapanyagok felhasználásával, és az ázsiai konyhatechnológia tanulmányozása után állítottam össze.

Az általam nem túl nagyra tartott csirkemell ebben az ételben nagyszerű húsfélévé lép elő, ha mondhatom így, a csirkemell ebben a fogásban nyer számomra értelmet.

Egy egyszerű páclevet keverek, fél kilogramm kisebb darabokra vágott csirkemellhez: 1 nagy, magtalanított, vékony karikára vágott piros chilit, hüvelykujjnyi reszelt gyömbért, 2 dundi átnyomott fokhagymát, 3 evőkanál világos szójaszószt, 5-6 szem szecsuáni és ugyanennyi feketeborsot mozsárban összetörve, 1 evőkanál szezámolajat, és halszószt valamint 2 evőkanál szelídgesztenye mézet teszek bele.

Jó, ha legalább két órát pácolódik a csirkemell, közben felvágom a zöldségeket.
Ha lehetőségem van rá, akkor többféle hagymát teszek bele, legjobban a fehérhagymát és újhagymát kedvelem, de van, hogy zsenge lilahagymát is használok. Piros húsú paprikát és mungó babcsirát mindig teszek bele, valamint gombát, szinte mindig siitake-t, továbbá volt már hogy édesköményt, volt, hogy cukkínit.
2 evőkanál szezámmagot szárazon megpörkölök, ezt csak a végén adom az ételhez.

(Korábbi kép, fehér, és újhagymával, édesköménnyel, siitake gombával)

Egy evőkanál szezámolajjal dúsított, tűzforró mogyoró olajon pirítom meg több adagban a lecsöpögtetett csirkemellet, a maradék páclevet, csak később teszem az ételbe bele.

A csirkét félreteszem, melegen tartom, majd hagyma, paprika, egyéb zöldség, gomba, babcsíra sorrendben teszem a wokba és pirítom meg a zöldségeket, de csak nagyon roppanósra.

Visszateszem a csirkét a wokba, a zöldségekhez, egy evőkanál rizsborral és még egy kis szójaszósszal, valamint a maradék páclével feloldom a fűszereket és illatos pörköket.

Közben, ha tojásos tésztát használok, kb. 2-4 perc alatt készre főzöm a tésztát, ha rizstésztát, akkor forró vízben puhítom készre. A leszűrt tésztát hideg vízzel felfrissítem, majd pár csepp mogyoróolajjal megkeverem.
A tésztát a raguval összeforgatom, a szezámaggal megszórom, és azonnal tálalom.

Ettől az ételtől sohasem leszek sietős:-)

4-6 adaghoz:

50 dkg csirkemell filé
40 dkg ázsiai tészta
2 fej fehérhagyma
4-5 db újhagyma
1 db piros húsú kaliforniai, vagy egy nagy kápia paprika
10 dkg mungó babcsíra
10 dkg siitake (esetleg barna csiperke) gomba
1 db édeskömény vagy 10 dkg cukkíni

A pác és további fűszerek a leírásban.

Tojáskrémes szendvics házi szarvas szalámival, chorizóval, kecskesajttal

A tegnapi hidegtál projektből tettem félre tojáskrémet, ahogyan szoktam. Korán keltem, dolgozgattam, megéheztem. Eszembe jutott, hogy tegnap azzal köszöntem el, hogy a maradékból milyen változatos szendvicseket készítek.
Benéztem a hűtőbe, a házi szarvas szalámi, a chorizo kolbász, és a kecskesajt volt szimpatikus első ránézésre.
Összeszedtem a zöldségeket is és a vágódeszkára tettem, és nekiugrottam a szendvicseknek.
A szarvas szalámisat tojáskrémmel, koktél paradicsommal, zöld és piros kápia paprikával díszítettem. A chorizosat ugyanezzel.

A kecskesajtoshoz szeleteltem egy kis zsenge lilahagyma szárat is, és nagyon jól tettem, mert nagyon jól harmonizált a gazdag zamatú sajttal.
A friss kenyeret nagyméretű pogácsa szaggatóval kiszúrtam, megkentem tojáskrémmel és a szendvicskenyér szélét követve fészket képeztem.
Megraktam mindennel, amit előkészítettem, kiültem a teraszra és jóízűen megettem.



Inkább Picasso vagyok, mint Munkácsy a szendvics művészetben, de szerintem nem néz ki rosszul, és ami még fontosabb, nagyon, nagyon finom volt mind, és nagyon jól indult velük a napom!