Tagliatelle friss zsályás- lila bazsalikomos paradicsomszósszal

Aki használ friss fűszernövényeket, az tudja jól, miről beszélek. Már megtanultam, hogy érdemes hinni az okos embereknek, akik fél életüket azzal töltik, mondjuk, hogy megfigyelik az alapanyagok viselkedését és tulajdonságait, vagy például ugyanezt teszik a fűszernövényekkel. Persze tartok itthon egy halom szárított fűszert, ezek nélkül elképzelhetetlen lenne számomra az ételkészítés. Ugyanakkor a friss fűszernövények bizonyos ételekhez olyan pluszt tesznek hozzá, mely túlszárnyalhatatlan. Egyáltalán nem mindegy, hogy egy fűszernövényt mikor pancsolunk bele az ételbe, de ez igaz a szárított fűszerekre is. Nem vagyok nagy tudós, inkább csak utána nézek, utána olvasok, hogy mit is kell tennem ahhoz, hogy a legjobbat hozhassam ki az ételekből is és a fűszernövényekből.

Az idén egy fantasztikus felismeréssel lettem gazdagabb, mégpedig, hogy a friss zsálya az egyik legnagyszerűbb fűszernövény, mellyel eddig találkoztam. Eddig csak szárított zsályát használtam és mondhatom, hogy a friss változata nagyságrendekkel ízletesebbé teszi az ételt. Írtam róla korábban, hogy megelégeltem az aránylag drágán, és kiszámíthatatlan választékban beszerezhető friss fűszernövények használatát és magról vetettem jó néhányat az idén. Egy-kettőt palántaként vettem. A zsálya, várakozáson felül jól érezi magát a kertemben, mert hatalmas bokorrá fejlődött. A lila bazsalikomot egyszer már tövig vágtam, jó adag paradicsomszószba került. Most úgy döntöttem, hogy ezt a két növényt használom fel egy egyszerű tészta szószhoz, semmi más extrát nem is terveztem bele.

Az olaszos ízesítésű szósz alapoknál én mindig a fokhagymát pirítom meg először az olívaolajon, de csak módjával, hogy színt ne kapjon. Leggyakrabban friss citromhéjat is adok hozzá és csak ezt követően adom az alaphoz a fehér hagymát. Mindig vigyázok arra, hogy jó hőmérsékletet alkalmazzak, hogy süljön a hagyma, ne párolódjon, de semmiképpen ne piruljon túl. Most ekkor tettem az alaphoz néhány nagyobb levél összevágott zsályát, hiszen nem bíztam abban, ha a lila bazsalikommal egyszerre, legvégül adom a szószhoz, akkor elveszíti a nyersségét, hiszen a zsályának masszív, vastag levelei vannak. Addig sütöttem az alapot, amíg a hagyma üvegesre nem dinsztelődött. Hozzáadtam néhány jó érett, édes magyar paradicsomot – az anyósom kertjéből – melynek lehúztam a héját és nagyobb kockákra vágtam. Közepes hőmérsékleten addig főztem, amíg mártás sűrűségű nem lett. Közben sóztam, borsoztam. Összevágtam néhány nagyobb levél lila bazsalikomot és elkevertem a paradicsomszószban, de ezzel már csak elkevertem és zártam is el alóla a hőt.

Tojásos tagliatellét főztem ki hozzá, amit, amikor leszűrtem, akkor pár csepp olívaolajjal elkevertem és már kanalaztam is rá, a friss, zöldfűszeres paradicsomszószt. Frissen reszelt pecorino egészítette ki az egyszerű, de annál illatosabb és finomabb ételt. A férjemnek készült ebédre, örültem, mert nagyon dicsérte.

(Fűszer)kertem, virágaim …

Sokan nevelnek otthon fűszernövényeket, hiszen nincs is csodálatosabb dolog, amikor a saját fűszerkertünkből csípjük le a zsenge szálakat, leveleket az éppen aktuális ételbe. Abszolút laikusként múlt évben magvakat vásároltam, hogy fűszerkertet telepítsek. Nem vetettem el időben a magokat, így a fűszerkert nevelése erre az évre maradt. Ez évben is majdnem kifutottam az időből, éppen anyák napján – amikor még az eső is esett – fogtam magam, és elvetettem őket. Majdnem minden kikelt, de a ritkítást nem minden növény „élte túl”, végül a legkitartóbb növények maradtak velem. Nagyon kedvesek számomra, hiszen magam, magról vetettem őket és nevelgettem. Most már szereztem némi gyakorlatot, így újra nekiugrok a projektnek, de már sokkal okosabban, hogy pótoljam az elveszett fűszernövényeket.

Megörökítettem természetesen kertem virágait is, nem a pesszimizmus szól belőlem, de lassan vége a nyárnak és már csak ezekről a képekről nézegethetem őket.

Az évelő fűszernövényeket természetesen télre behozom majd a lakásba, és mentem át őket jövőre. Persze még fognak kint erősödni, bokrosodni, így a lakásnak is ékei lesznek, és ételeim fűszerlelke…

Rukkola: Most csíptem vissza a hajtásokat, sajnálom, hogy nem akkor fotóztam amikor még tele volt virággal ... a zsenge levelek hajtásához viszont vissza kell csipkednem, így most is ez volt a sorsa. Pizzára, hideg szendvicshez, melegszendvicshez, omlettbe salátának már sok-sok levelet szedtem róla. Érdemes belenézni a receptjeimbe, mert egyszerűek, mégsem hétköznapiak.

Rozmaring: Összesen két rozmaring maradt velem, nagyon vigyázok rájuk. Gondos neveléssel hatalmas bokrokat is nyerhetek belőlük. Őket még nem tépkedem, várom, hogy szépen megnőjenek nyár végére.

Lila bazsalikom: Ezt a tő lila bazsalikomot a piacon vettem, és azonnal visszavágtam. Ízletes, egyszerű, mégsem hétköznapi paradicsomszósz készült vele. Mostanra szépen, újra megbokrosodott, megérett az újabb szüretelésre.

Bazsalikom: Nagyon életrevaló a bazsalikom, a zsálya és a rukkola mellett a legtöbb tő maradt velem és friss, életteli levelekkel ajándékoznak meg. A legutóbbi tapas vacsora egyik főszereplője volt a friss bazsalikomos bruschetta a vacsora asztalon.

Kakukkfű: Ez az egy tő maradt velem a sok-sok elvetett magból, sajnos. Már szépen bokrosodik, és tegnap már néhány szálat tettem belőlük az őzraguba. Féltve őrzöm, remélem sokáig velem marad.

Tárkony: Ezt tárkonyt is tőben vettem a piacon, de csak most vágtam vissza, mert szükségem volt a leveleire a tegnapi őzraguba. Tárkonyos bablevest gyakran készítek vele, a család egyik kedvence. Néhány hét alatt csodásan ki fog hajtani, meg fog bokrosodni, addig pedig a saját nevelésű, zsenge tárkonyleveleket használom majd.

Citromfű: Hosszas várakozás után a citromfű tövek is megerősödtek. Őket még nem "bántottam", de hamarosan felhasználásra kerülnek.

Zsálya és tárkony: Hatalmas bokornyi zsálya kelt ki, a ritkításnál félő volt, hogy megmaradnak-e. Szépen megerősödtek, úgyhogy most egészen biztosan a zsályáé lesz ízesítésben a főszerep, mert most már kaszálni kell! :) Az egyetlen tő tárkony, ami megmaradt abból, amit magról vetettem, itt, a zsálya között bújik meg.

Petrezselyem: Innen szedem a zsenge petrezselyem leveleket az ételeimbe. Gondolkodom rajta, hogy még ritkítok az ültetvényen, hogy jobban erősödhessenek, de az is lehet, hogy nem. Három fajtát is vetettem, ebben a kaspóban vegyesen vannak.

Lestyán, zeller: A lestyánt tőben kaptam egy kedves barátnőmtől, megmaradt, de nem úgy hajt, ahogyan szeretném. A zellert is tőről vettem, a legutóbbi savanyú krumplikrém leveshez már egy egész tövet elhasználtam. Azért még csak a leveleit csipkedem, gumókra csak ősszel számíthatok, de kivárom.

... még néhány kép az egyik mediterrán mályvabokromról és a kedvenc leanderemről ...