Szenvedélyesen szeretek enni, főzni és utazni. Egy ideje itt írok ezekről a szenvedélyekről ...

2011. augusztus 22., hétfő

Tagliatelle friss zsályás- lila bazsalikomos paradicsomszósszal




Aki használ friss fűszernövényeket, az tudja jól, miről beszélek. Már megtanultam, hogy érdemes hinni az okos embereknek, akik fél életüket azzal töltik, mondjuk, hogy megfigyelik az alapanyagok viselkedését és tulajdonságait, vagy például ugyanezt teszik a fűszernövényekkel. Persze tartok itthon egy halom szárított fűszert, ezek nélkül elképzelhetetlen lenne számomra az ételkészítés. Ugyanakkor a friss fűszernövények bizonyos ételekhez olyan pluszt tesznek hozzá, mely túlszárnyalhatatlan. Egyáltalán nem mindegy, hogy egy fűszernövényt mikor pancsolunk bele az ételbe, de ez igaz a szárított fűszerekre is. Nem vagyok nagy tudós, inkább csak utána nézek, utána olvasok, hogy mit is kell tennem ahhoz, hogy a legjobbat hozhassam ki az ételekből is és a fűszernövényekből.

Az idén egy fantasztikus felismeréssel lettem gazdagabb, mégpedig, hogy a friss zsálya az egyik legnagyszerűbb fűszernövény, mellyel eddig találkoztam. Eddig csak szárított zsályát használtam és mondhatom, hogy a friss változata nagyságrendekkel ízletesebbé teszi az ételt. Írtam róla korábban, hogy megelégeltem az aránylag drágán, és kiszámíthatatlan választékban beszerezhető friss fűszernövények használatát és magról vetettem jó néhányat az idén. Egy-kettőt palántaként vettem. A zsálya, várakozáson felül jól érezi magát a kertemben, mert hatalmas bokorrá fejlődött. A lila bazsalikomot egyszer már tövig vágtam, jó adag paradicsomszószba került. Most úgy döntöttem, hogy ezt a két növényt használom fel egy egyszerű tészta szószhoz, semmi más extrát nem is terveztem bele.

Az olaszos ízesítésű szósz alapoknál én mindig a fokhagymát pirítom meg először az olívaolajon, de csak módjával, hogy színt ne kapjon. Leggyakrabban friss citromhéjat is adok hozzá és csak ezt követően adom az alaphoz a fehér hagymát. Mindig vigyázok arra, hogy jó hőmérsékletet alkalmazzak, hogy süljön a hagyma, ne párolódjon, de semmiképpen ne piruljon túl. Most ekkor tettem az alaphoz néhány nagyobb levél összevágott zsályát, hiszen nem bíztam abban, ha a lila bazsalikommal egyszerre, legvégül adom a szószhoz, akkor elveszíti a nyersségét, hiszen a zsályának masszív, vastag levelei vannak. Addig sütöttem az alapot, amíg a hagyma üvegesre nem dinsztelődött. Hozzáadtam néhány jó érett, édes magyar paradicsomot – az anyósom kertjéből – melynek lehúztam a héját és nagyobb kockákra vágtam. Közepes hőmérsékleten addig főztem, amíg mártás sűrűségű nem lett. Közben sóztam, borsoztam. Összevágtam néhány nagyobb levél lila bazsalikomot és elkevertem a paradicsomszószban, de ezzel már csak elkevertem és zártam is el alóla a hőt.




Tojásos tagliatellét főztem ki hozzá, amit, amikor leszűrtem, akkor pár csepp olívaolajjal elkevertem és már kanalaztam is rá, a friss, zöldfűszeres paradicsomszószt. Frissen reszelt pecorino egészítette ki az egyszerű, de annál illatosabb és finomabb ételt. A férjemnek készült ebédre, örültem, mert nagyon dicsérte.

5 megjegyzés:

  1. Szívemből szóltál a friss fűszernövények használatával. A kertemben már én is tudatosan nevelem őket. A zsálya eddig kimaradt, de jövőre feltétlenül lesz. A mártás szuper, mint mindig. :)))

    VálaszTörlés
  2. De jó, nem is hallottam eddig lila bazsalikomról, hagyományos zöld bazsalikom nekem is van cserépben a teraszon.

    VálaszTörlés
  3. Azt megkérdezhetem, hogy miért a fokhagymát pirítod meg először?Azért kérdezem, mert én meg mindig a vége fele szoktam hozzáadni.Valakitől azt hallottam, hogy úgy jön ki intezívebben az íze.

    VálaszTörlés
  4. Nagyon szép ez a lila bazsalikom! És maga az étel is nagyon guszta!

    VálaszTörlés

Related Posts with Thumbnails