Szenvedélyesen szeretek enni, főzni és utazni. Egy ideje itt írok ezekről a szenvedélyekről ...

2010. november 2., kedd

A magyar konyha tökéletes harmóniája: debreceni töltött káposzta „nem vagyok mesterszakács” módra










Természetesen nem az én egyéni verzióm teremti meg a tökéletes harmóniát ebben a nagyszerű nemzeti ételünkben, hanem a hagyományoshoz közelítő elkészítési mód.

Néhány hónapja beszélgettem Boros László debreceni mesterszakáccsal az igazi debreceni töltött káposztáról. Elmesélte nekem, hogy szakácsinas korában hatalmas adagokban készültek a nagy konyhákon a töltött káposzták, amikor a hozzávalók konyhakész állapotba kerültek - a szorgos, inas kezek által - akkor a szakács asszonyságok elkergettek mindenkit a környékről, és megfűszerezték, összeállították a tölteléket a saját titkos receptjük alapján.
Az én receptem oly annyira nem titkos, hogy szíves örömest közzé teszem, diétázók figyelmébe azonban semmiképpen nem ajánlom.
Mindig savanyú káposztából készítem ezt a remekbe szabott ételt, füstölt hússal, és kétféle hús keverékével. Az én ízlelőbimbóimnak összehasonlíthatatlanul kedvezőbb végső ízhatás bontakozik ki, ha fele sertéslapockából, és fele növendék marhanyakból készült töltelék kerül a káposztába.
Kedvenc hentes besegített, hogy leegyszerűsítsem az előkészületeket, egy-egy kiló lapockát és növendék nyakat nagylyukú darálón ledarált nekem. Ennyi hús egy hadseregre való töltelékhez elég lenne, de én még két további ételt is terveztem belőle.
A piacon megvettem a legjobbnak ítélt vékony héjú, sárgás színű savanyú káposztafejeket, négy kisebb fejet vettem, mert kisebb töltelékeket terveztem. Nem használok gyalult aprókáposztát, a maradék leveleket csíkozom fel, és ezt használom dunnának a káposzta felé, és alá.
Mindig alaposan kiáztatom a savanyú káposztát, mert csak kellemesen savanyúra szeretem elkészíteni. A közel egyforma káposzta leveleket előkészítem a töltésre, a száránál a levelet egyenletesre, a szárát pedig vékonyra kanyarintom.
A tölteléket az alábbi alapanyagokból készítettem el:
1,5 kg vegyes, durvára darált hús, 15 dkg apró kockára vágott kolozsvári szalonna, 15 dkg kerekszemű rizs pirítva, sós vízben majdnem készre főzve, 2 fej vöröshagyma apró kockára vágva, és zsírban megpirítva, 4 gerezd fokhagyma átnyomva a vöröshagymához adva, 2 tojás, 1 teáskanál frissen őrölt bors, 2 teáskanál majoránna, 2 teáskanál csombor, 1 evőkanál só, 1 evőkanál házi fűszerpaprika a hagymához adva.
A szalonnát első körben nem adtam hozzá a töltelékhez, mert majdnem fél kilót a fűszeres húsmasszából elvettem, és egy másik ételhez a hűtőbe eltettem. A maradék 1 kg töltelékhez hozzáadtam a szalonnát, alaposan összedolgoztam, és hagytam egy kicsit pihenni, hogy az ízek összeérjenek. A töltelék akkor jó, ha kellemesen sós és fűszeres.









A káposztához 40 dkg füstölt oldalast, egy 15 dkg-os kolozsvári szalonna csíkot, és 4 db 5 cm-es lángolt parasztkolbász darabot adok még hozzá.
A káposzta levéhez egy nagy vöröshagymát, 4 gerezd fokhagymát,1 evőkanál fűszerpaprikát a töltelékhez adotthoz hasonló módon elkészítettem.

Az előkészített káposzta levelekbe a tölteléket betöltöttem, összesen 54 darab lett belőle.
A maradék levelet felcsíkoztam, és a hatalmas cserépedényem alját kibéleltem a kétharmadával.
Nagyjából egyforma töltelékeket készítettem, de készült vagy 10 darab kisebb is, a nagyobbakkal az alsó, a kisebbekkel a felső sort raktam ki. Erre fektettem a szalonna és az oldalas darabokat, és a maradék apró káposztával betakartam. Felöntöttem annyi vízzel, amennyi éppen ellepte, az utolsó liter vízzel a hagymás –paprikás –fokhagymás -borsos zsírt hígítottam fel, és ezt is a káposztára öntöttem.
Megszórtam egy kis csokor kapor apróra vágott levelével, hozzáadtam egy evőkanál sót, és lefedve betettem a 150 fokra előmelegített sütőbe.












Másfél óra múlva hozzáadtam a kolbász darabokat is.
Még fél órát pároltam a káposztát, majd a káposzta levével elkevert 3 dl tejföl, és 1 dl tejszínnel öntöttem fel. Hozzáadtam ekkor két teáskanál csombort, és visszatettem a sütőbe még körülbelül 15 percre.
Addigra olyan illatok terjengtek a légtérben, hogy a férjem a végkifejletet nem győzte kivárni, „ropogósra” főve, 5 darab tölteléknek - még elkészülte előtt - nekiállt falatozni.





Amikor valóban elkészült, azonnal, frissen nekiálltunk a töltött káposztának, de azt mindenki tudja, hogy a töltött káposzta másnap a legfinomabb. Maradt bőven másnapra is, a nagylányom azt mondta, hogy anya, én két hétig is elélnék a töltött káposztádon.
Azért két hétre még ez az adag sem futja, de háromnapi rájárásra kiadja.
A piacon vettem finom házi tejfelt, azzal megcsorgattuk a káposztát, a péktől pedig a friss, kovászos kenyeret, ezt kínáltam még hozzá.

A káposztával főtt szalonna és oldalas megpuhult, mint a vaj, a kolbász kiengedett az ízéből, de beszívott megfelelő mennyiségű káposztalevet, így mind rendkívül ízletes lett. Mindenkinek kedve szerint adagoltam a füstöltfélékből, az elfogyasztott kalóriamennyiségről pedig még gondolatban sem tettünk említést.

Egy ilyen adag töltött káposzta után kicsit könnyebb ételek felé vesszük az irányt, de azért nem nagyon, csak egy kicsit:-)

42 megjegyzés:

  1. Ez az amit Váncsa úr cívisei három ujjal tolnak a be a fejbe egy-egy hűvös hajnalon?

    VálaszTörlés
  2. Még sosem készítettem debreceni töltött káposztát. Látom, nagy hiba volt :)
    Viszont legalább Nevamesz(a) változata szerint próbálhatom ki :)))

    VálaszTörlés
  3. Saját levében: igen, ez az!
    :-)
    Kölcsönveszem:-) kedves olvasóm, és barátom Spájzcetli idézetét, amit két bejegyzéssel ezelőtt osztott meg velünk, de itt még aktuálisabb...:
    (reggel)"Utunk a kamrába vezet, nagy fazék, abban hideg töltött káposzta, ez az, amire vágyunk, amire mindig is vágytunk, és amire mindig is vágyni fogunk. Fölemeljük a fedőt, és az edénybe tekintünk, mennyi van abban vajon, illetve e mostani támadásunkat követően mennyi marad. Persze mindegy is, jobb kezünk hüvelyk- és mutatóujjának ügyes mozdulatával megragadunk egy tölteléket, tápcsatornánk bemeneti nyílásához juttatjuk, és lenyeljük, mint anakonda a kecskegidát. Aztán kiemelünk még egyet, majd egy harmadikat és így tovább, reggeli ínyenckedésünk tehát leginkább egy kikötői idillre emlékeztet, amikor a portáldaru egyenként felemeli az óriás konténereket, majd ezeket a hajó feneketlennek tűnő gyomrába eregeti.
    Kenyér nem kell, semmi kiegészítő nem kell, minek is, a töltött káposzta önmagában véve kerek egész.
    El lehet véle a napot kezdeni."
    Váncsa

    Ti hogyan készítitek a töltött képosztát?
    Már bánom, hogy a bejegyzésben nem tettem fel ezt a kérdést:-(((

    VálaszTörlés
  4. Skandikamera: sem kritika, sem dícséret?...gyanús vagy Te nekem! Kivele!
    :-)))

    VálaszTörlés
  5. Szia Beus: kíváncsi vagyok, hogy Ti hogyan készítitek.
    Olvastam a levelet, hamarosan válaszolok:-)és várlak, ha vége a beszokatásnak...bár ma a lányommal lesz egy párórás programom, de egyébként fél szemmel igyekszem itt lenni!
    :-)))

    VálaszTörlés
  6. Elérzékenyültem, az nem elég?

    :-))))

    Utoljára - eszméletlen finom - töltöttkáposztát a román nagykövetség szakácsnőjétől kaptam/ettem a tavaly. Az ízén kívül - most a töltöttkáposztáról szólok - volt még egy meglepő jótulajdonsága: apró volt, kb. a "miénk" fele. (A savanyúkáposztát az egyik stockholmi bevándolópiacról szerezte be. A szakácsnő.)

    VálaszTörlés
  7. Skandikamera: ...több, mint elég!
    :-))))

    Gondoltam ám Rád, amikor készítettem, mert tudom, hogy a savanyított, kovászolt káposzta gyakorlatilag beszerezhetetlen a világ más tájain...a szüleim Kőszegen élnek, még ott sem könnyű!
    Az én káposztáim 6-8 cm-esek, meg is mondom, hogy miért.
    Én egész káposzta levelekbe szeretek tölteni, valahogyan nekem úgy az "igazi". Az egészen kicsi levelekbe alig fér töltelék, és ezek már egy kicsit vastagabbak is, így ettől kisebbet nem érdemes egész levelekből tölteni.
    A góliát káposztát, azt nagyon nem kedvelem. Nem kecses, az egész egy nagy töltelék...nem az esetem:-)))

    Hogy bizalmas információkat is megosszak (gyengébb idegzetűek ne olvassák el) pontosan úgy emeltem ajkaimhoz tegnap éjszaka két apró, de hideg tölteléket, ahogyan azt fentebb Váncsa István fogalmazta meg...én azért rágtam rajta egyet-kettőt, nem többet:-)))
    Jó érzés, amikor egy ilyen egyszerű mozdulatban, ennyien ugyanazt az eufórikus élményt éljük át, egy "közös" ételünkön keresztül!

    Spájzcetli: ...Te tudtál már korábban valamit...:-)

    VálaszTörlés
  8. Skandikamera: az erdélyi töltött káposzta a(z) (egyik) legfinomabb, még tartozom a parajdi töltött káposzta fesztivál beszámolóval, de még nem kaptam meg a képeket sajnos...de pótolom!

    VálaszTörlés
  9. Nevamesz(a),
    nálunk úgy készítik, hogy csinálnak egy pörköltalapot, kicsivel több zsírral, erre rétegeznek egy kazal vágott, kimosott savanyúkáposztát (ízletes a fehérborban eltett savanyított), erre ültetik a levélbe csomagolt gombócokat, babérlevél, szemesbors, aztán oldalas, ritkábban zsírosabb hús (láb, ilyesmi), tarajosra vágott szalonna (ízlés szerint), aztán kezdődik a rétegezés előlről, amíg van hozzávaló. A tetejét vágott savanyúkáposztával zárjuk. Lassú tűzön főzzük, miután felöntöttük annyi vízzel, hogy majdnem ellepi. Ha a káposztában nincs köménymag, akkor azt is teszünk bele, segíti az emésztést.
    Igazság szerint, én a tölteléket nem bugyolálom semmibe, mert rajtam kívül nem káposztás senki (Anyu, Apu szerette még), így a töltelékre, a húsra és a szalonnára "utaznak" csak. Én viszont nagyon szeretem a káposztát, úgyhogy azzal el is telhetek, mert mind nekem marad. Tejfölt pedig egy kis tálkába rakok, nem mindenki tesz az ételhez, tehát ez nálunk szabadonválasztott mutatvány.
    Azt is elárulom, hogy sokáig nem tettem rizst a gombócba, mert jobb szerették "fasírtosan", de újabban visszatértem a rizshez, mégis más étel ez...
    A leírásból látható, hogy nálunk mély lábosban vagy inkább fazékban főzzük ezt az eledelt. Nagyon-nagyon örülök, ha jut a fagyasztóba belőle, de általában nem szokott :)

    VálaszTörlés
  10. … aaaaaahhhhhh!, Nevamesza!, veled-melletted semmi reményem az eltervelt diétára!...
    …Elvesztem, most is alélva kell magam megadnom töltött káposztádnak!... :))

    …debreceni éveim alatt (1970-74) volt szerencsém –ha nem is ilyen értő- és odaadó kezek nyomán!- hasonló telt finomságokat magamhoz venni.
    Most emlékeimben beköszönt néhány maradandó –egy-két évre visszamenőleges- töltött káposztás élményem: Őrség (Berek étterem Bajánsenyén, vagy Szalafőn a Csörgő vendégház); Nyírség (Túristvándon –vendéglő neve nem ugrik be- a kukoricadarás változat), Székelyföld (Zeteváralján Mátyás Gábor atya panziója); vagy néhány hete a Margitkert vendéglő a Rózsa-domb aljában… Valahány dicséretre méltó és ízletes volt, deee egyik sem vetekedhet a családunk -kicsit palócos- gerslis töltött káposztájával!... Na, jóóóó-jóóóó!, legfennebb ez a Nevamesza módi!... :))

    VálaszTörlés
  11. Spájzcetli,
    azért úgy mellékesen egy "dicséretes próbálkozás" megjegyzéssel bátoríthatnál... :)
    Ne csak a tökéletest dicsérd - az én "alkotásaimra" inkább ráfér a dicséret :)))

    VálaszTörlés
  12. Beus: anyósom például paradicsomosan főzi, az is nagyon finom. Ha jól van elkészítve, akkor a nyári káposztás verziót is kedvelem, az ugyebár "könnyebb" ételféleség.
    Az én családom az én káposztámra "bukik", különösen a lányom nagy káposztás, ma reggelire is ezt evett:-)ő mindig, mindegyik verziót az enyémhez hasonlítja:-)
    A félretett gombócokat is elkészítettem már, a fedetlen töltelékről jutott az eszembe:-)

    VálaszTörlés
  13. Spájzcetli: ...természetes, hogy minden ígényes, ínyenc családban megtalálható a saját, tökéletes töltött káposzta recept, mellyel versenyre kelni balgaság!
    Az én káposztám is sokat változott az évek során, végül életem derekára kialakult ez a megoldás. Szívesen olvasnám a családi receptedet, ki tudja, még tanulhatok is belőle...amit szívesen teszek!

    (légyszí' dícsérd meg Beus töltött káposztáját:-DDD

    VálaszTörlés
  14. Nevamesz(a): :DDD
    Apropos, a barátfülét ismered?

    VálaszTörlés
  15. ...valami nagyon rémlik...tésztaétel, vagy most lebuktam tudatlanságommal?...:-)))

    VálaszTörlés
  16. Bea: ... pazar -nem udvariasságból mondom!- a savanyúkáposztás húsgombócod!!!... :))
    Csak hát itten, ma a tő'tött káposzta van terítéken... :D

    VálaszTörlés
  17. igen tésztaétel (is), de most tényleg a tésztára gondoltam :)
    Tudom, hogy ezen a gyönyörű blogon nem szabad ilyet írnom, de jövő hétfőtől menzásak leszünk :)
    Állítólag jól főznek.

    VálaszTörlés
  18. Spájzcetli, köszönöm szépen... :)))

    VálaszTörlés
  19. Beus: jó esetben a menzákon kellene csak jó ételnek lennie, ugyanis nagy mennyiségben sokkal ízletesebben lehet főzni!

    A töltött káposztával is azért voltam bajban, mert korábban csak kisebb cserépedényeim voltak...Korondon vettem mindig egyet, utána eggyel nagyobbat, addig míg a méretkínálat ki nem merült.
    Kedves barátnéim leptek meg (egymás után:-) egy-egy hatalmas cserépedénnyel, így most 50 káposztát vígan megtudok főzni benne:-)))

    ...már csak egy kemencére vágyom...de minden álmom nekem sem teljesülhet...:-(((

    Ha jó a szakácsnő a menzán, akkor egyszerű alapanyagokból is nagyszerű ételek főz, de majd bészámolsz nekünk!
    :-)

    VálaszTörlés
  20. Spájzcetli: figyelemre méltó a családi tő'tött káposzta recept...valahogyan így is képzeltem!...
    :-)

    VálaszTörlés
  21. A szilvaízes barátfüle az ötvenes-hatvanas évek spártai, azaz rém szűkös étkezéseinek a főfogása volt. A cukor - mint élelmiszer - újra megjelenése és elterjedése után derelye néven futott még egy kört.

    :-))

    De mi van Jukkával?

    VálaszTörlés
  22. Skansi,
    úgy tudom a barátfüle meg az angyalbögyölő az sváb étel.
    A szomszéd teljesen sváb másodikanyukám mai napig kedvenc étele a grízes tészta babfőzelékkel.

    VálaszTörlés
  23. Skandikamera: én is valahogyan így emlékeztem a barátfülére, de tényleg, csak még nem volt időm utána nézni, hogy jól-e.
    :-)

    Én egy hónapra fogok eltűnni, hogy ennyire hiányozzam Neked!
    :-)))
    (ha erre nem bújik elő, akkor semmire!:-D

    Azért tényleg bízom benne, hogy nincs vele semmi baj!!!!! Isten ments, hogy elkiabáljam....:-(((((

    VálaszTörlés
  24. Skandikamera: ez költői túlzás volt ez az így emlékszem rá...még a gondolat is csak folyamatban volt rólam, amikor a barátfüle hódított....:-)

    Nem hencegés, hiszen mit tehettem én róla, de nekem a cukros zsíros kenyér, és társai nem mondanak semmit....nagyanyáim nagy konyhát vezettek, pazar ételeket készítettek, tejszínhabos valódi kakaón, és frissen ölt kacsán nőttem fel...szerencsésnek mondhatom gyermekkoromat gasztronómiai szempontból (is)!

    VálaszTörlés
  25. Beus: babfőzelék....nyami...most én is készülök egy babos étellel...Spájzcetli szerintem egyből ki is találná, hogy mivel....lehet, hogy Te is?...

    VálaszTörlés
  26. Nekem egyik nagymamám sem volt a közelünkben (ennek Anyuék kifejezetten örültek...). Aztán Apu szülei költöztek hozzánl és a Mama igazi sváb konyhát vitt, ami sajnos kimerült az odakozmált tökfőzelékben.
    A helyi kocsmában fizettünk elő menüre, éthordóban hordtuk. A gasztronómia csúcsa a rántott leves volt pirított kenyérkockákkal. Imádtam, mert Anyu sosem csinált olyat. És a gyümölcslevest is szerettem, mert az sem volt sosem itthon.
    Na, ehhez képest a fent ecsetelt töltetlen töltöttkáposztám már igazi remek. Csak szólok, Spájzcetli, hogy miért olyan a "konyhaművészetem", amilyen... :)

    Talán csülökkel???

    VálaszTörlés
  27. Beus: ...minden, ami tőlünk függetlenül történik velünk, az hozzánk tesz, és nem elvesz, legyen az jó, vagy rossz, pozitív, vagy negatív. Legalábbis én így gondolom.

    Tudod, hogy én 1/8-ad sváb vagyok? Schneider dédinagyapám nem beszélt magyarul sem....ezzel szemben a sváb ételeket mind magamtól főztem meg először....ja, hiszen dédinagyanyám nem sváb volt, és ő vezette a konyhát....de az ő főztjére nem emlékszem, csak a nagymamáméra, de arra határozottan!
    Sohasem fogok olyat főzni, ami nekem annyira ízlik, mint amit Ő főzött gyermekkoromban....!
    Mindenkitől jobban szerettem őt, és a nagyapámat!

    Jó válasz! Csülök is lesz benne:-)

    VálaszTörlés
  28. Nevamesz(a),
    sajnos nálunk kimaradt a szoros családi kötelékek ápolása. Mindkét szülőm ki akart törni a saját családjából. Sikerült is nekik, de annak az volt az ára, hogy csak ritkán láttuk a rokonokat, nem is minddel tartottuk, tartjuk a kapcsolatot. "Semleges" területre költöztek, itt találkoztak, itt telepedtek le, s lettek a közösség megbecsült tagjai - viszont senki rokon nincs itt a közelünkben.
    Néhányan unokatestvérek tartjuk a kapcsolatot, leginkább a neten keresztül. A távolságok miatt személyesen aggályos, de azért évente, kétévente találkozunk.
    Ahogy idősödöm, egyre inkább hiányzik a szorosabb kapcsolat. Jó, hogy azért van néhány közös gyermekkori emlék néhányukkal.

    Anyu levese utánozhatatlan. Neoex is gyakran emlegeti, hogy sem azelőtt, sem azóta nem evett olyan finomat. Pedig én is úgy készítem, még a titkos fogásokat is elárulta Anyu nekem. De a leglényegesebb, ő maga hiányzik belőle...
    Talán jól is van így, hisz ettől pótolhatatlan.

    VálaszTörlés
  29. Beus: bocsánat, csak volt egy kis dolgom, de már itt vagyok!

    Jó Téged olvasni! Az őszinte emberi érzések, számvetések, illetve azok kimondása megkönnyíti a lelkünket...az életünket nem, de ez már csak így van.

    Hogyne lenne pótolhatatlan....és ez csak akkor derül ki, amikor már nincs!
    Mindenki annyit ér, addig él, amíg másokban tovább él!

    VálaszTörlés
  30. Bea: ...hidd el, nincs semmi baj a Te konyháddal és főztöddel!... Ha szeretettel, odafigyeléssel készíted az étkezőasztalra valót -lehet az a leghétköznapibb hozzávalókból és a legegyszerűbb konyhatechnikai eljárást is alkalmazod- az csak szeretni való lehet. Ahogyan Te is...

    VálaszTörlés
  31. Nevamesza: ... talán görög olvasó angyalbakanccsal? (alias Jókai bableves -kicsit megtámogatva némi füstölt csülökkel)...

    VálaszTörlés
  32. Spájzcetli: ...csatlakozom, ez is szép volt....:-)

    VálaszTörlés
  33. Spájzcetli: ...jó válasz...hiszen ismersz.

    VálaszTörlés
  34. Nevamesza: ... nem tudom, hol szabad -bátortalanul- reklamálnom: itt, vagy a következő, csirkeszárnyas posztodnál?...
    ...én még az első tányér, elém feladott töltött káposztás porciómat sem tudtam békességesen elkölteni és máris felkínáltad a csirkeszárnyakat!... Űzött vad vagyok, nyugalmat nem lelek én már a konyhaasztalnál sem... :))

    VálaszTörlés
  35. Spájzcetli, köszönöm... :)
    Azt is elárulom, hogy én húst nem ismerek fel igazán, ez nálam genetikai hiba (a sok más hiba mellett). A gyerekem már kisgyerekként sem szeretett velem boltba járni, pláne henteshez, mert mutogatás módszerével jeleztem, hogy mit kérek. Például kiböktem egy szép nagy zacsiba csomagolt, felkockázott húst, hogy az kell nekem, mire közölték, hogy az nyesedékhús kutyáknak :)
    Aztán a felvágottakat centire kérem, nem dekára. Tizenöt centi kenőmájast szoktam kérni, ha van a megbízhatóbb fajtából :)
    Hát ez van. Viszont a kapott cuccosokból szerintem egész jókat, jó ízűeket tudok kihozni. Az a baj, hogy nem ismerem az alapanyagokat, hogy hogyan viselkednek, ha főzzük, sütjük stb. Nem tudom, hogy ha párosítjuk x-t y-nal, milyen íz jön ki. Szóval ezeket szeretném megtanulni. Talán ezért is vagyok bátortalan a sütéssel is. Most már sütök pogácsát, mert megértettem, hogy mit művel az élesztő, a meleg stb. Piskótát is merek már, pedig attól szabályosan rettegtem.

    A Jókai bablevesnek nagyon fogok örülni, Nevamesz(a) :)
    Ennél már csak a valódinak örülnék jobban. Már érzem is a számban a grízes bab textúráját, a csülök kissé füstös ízét, a hús és a zsíros rész zamatát.
    Most azt nem tudom, hogy még sűrűbben olvassalak vagy ki se nyissam az oldalad... :DDD

    VálaszTörlés
  36. Spájzcetli, hát ezt mondtam én is Nevamesz(a)nak, hogy túl gyorsan tesz fel posztokat, nincs időnk rendesen megcsócsálni egyet-egyet.
    Tudom, hogy rengeteg mindent meg akar nekünk mutatni, elhiszem, hogy alig várja, hogy fent legyen egy újabb poszt, de ezt egy földi halandó nem bírja követni...

    VálaszTörlés
  37. Beus, Spájzcetli: most saját kardomba dőltem...próbállak Benneteket összehozni a posztjaimon...nem könnyű!

    ...sajnálom, a természetemet nem tudom megtagadni, s talán, ami ettől is rosszabb? fontosabb?...talán nem is akarom....

    VálaszTörlés
  38. Nevamesza: "természetemet nem tudom megtagadni"
    ...Ne is akard! Éld az életed! A tiéd (is)!...

    ...párkereső cégben ne gondolkodjál! Beát és engem -két posztod között- úgy "bevittél az erdőbe" egymásra találási szándékkal, hogy azóta is csak egymás és magunk hűlt helyét találjuk... :D

    VálaszTörlés
  39. Nagyon fincs biztos mar a kepekbol is latni,ugyes vagy gratulalok tovabbra is,sok sikert...

    VálaszTörlés
  40. Egyre többet időzök itt az oldaladon, szeretem olvasni "ízes" leírásaid.
    Most éppen egy virslis tekercsedet készítem, de közben ezt a káposztás ételt olvasom. Mivel imádom a káposztát (én is el lennék káposztán bármennyi ideig...), azt hiszem ezt fogom elkészíteni karácsonykor. Nem egy fogyókúrás menet, de így legalább tudok újévi fogadalmat tenni :))

    VálaszTörlés

Related Posts with Thumbnails