Folytatom a gulyásnapi beszámolót. Ahogyan a
Pörkölt bográcsban hortobágyi szürkemarhából, kicsit most másképp. II. Nemzeti Gulyás Nap 1. rész
bejegyzésemben leírtam, pörköltöt készítettem szürkemarha lábszárból. A két és fél kilónyi lábszárból készült pörköltből körülbelül a kétötöde került a pásztorhúsba.
Hozzávalók 6 adag hortobágyi pásztorhúshoz:
30 dkg soktojásos házi vagy házias tarhonya
70 dkg krumpli kisebb kockára vágva, annyi vízzel felöntve, hogy éppen ellepje (ez is felhasználásra kerül!)
1 evőkanál liba-, vagy mangalicazsír
só, frissen őrölt kömény és bors
1 csokor petrezselyemzöld
A tarhonyát a zsíron megpirítottam és felöntöttem a vízzel. Sóztam, borsoztam, és közepes lángon addig főztem, míg a lé nagy részét elfőtte. Ekkor körülbelül félpuhára fő a tarhonya. Ekkor a pörkölthöz adtam a krumplival együtt. Hagytam, hogy felmelegedjen és összeálljon a tarhonya a pörkölttel és a krumplival. Frissen őrölt köménnyel ízesítettem.
Vigyázni kell a tűzzel és ajánlatos gyakran megkeverni, mert hamar leragad, odakap.
Amikor összeállt felöntöttem a krumpli áztatólevével (az állás során a krumpliból kiolvadó keményítő jót tesz az ételnek) , utána ízesítettem, és folyamatos kavargatás mellett készre főztem. Mire a krumpli megpuhul, addig a tarhonya is elkészül. Egy csokor összevágott petrezselyemzölddel frissítettem, színesítettem. Ez "magánakció" volt, nekem valahogyan még kívánkozott bele.
Jó, ha a pásztorhús szaftos marad, mert ahogyan áll, a tarhonya még szív magába folyadékot. Nem jó, ha nyögvenyelős lesz mondjuk egy fél órás állás után. Én egyébként is szívesen pihentetem a hasonló ételeket egy rövid ideig tálalás előtt, hogy megnyugodjon és kisimuljanak, összeálljanak az ízek.
Gyakran olvasom, hogy a slambuc és más tésztával készült magyaros ételek csak frissen igazán ízletesek. A saját ízlésemből kiindulva ezt feltétlenül cáfolnám. Éppúgy számítottam most is maradékra, mint, amikor slambucot főzök. Muszáj ugyanis, hogy másnap még egy adagra benevezhessek, immár melegítve. Talán ilyenkor még jobban is ízlik! :)
Most először készítettem pásztorhúst, nem is akármilyet, hortobágyit. Mondhatom, hogy nagyszerű étel. Ízletes, hagyományos, mégsem olyan „nehéz” étel, mint amilyennek tűnik. Mondhatnám úgy is, hogy ínycsiklandóbb, mint az egyszerű tarhonyás hús, és mindenképpen gazdagabb étel, mint a pásztortarhonya, ami sokaknál húsmentesen is kedvenc, bár szalonna nélkül elképzelni sem tudom. A hortobágyi pásztorhúst a szürkemarhából készült pörköltalap teszi igazán felejthetetlenné. Érdemes beszerzési lehetőséget keresni rá.
A gyönyörűséges kovászos kenyerem a bográcsgulyáshoz sült, itt inkább csak dekoráció. A vegyes vágott savanyúság az már nem, slambuchoz is ezt a "csúsztatót" kedveli leginkább a család. Természetesen kovászos-, és csemegeuborka is volt a választékban. A kovászos kenyér receptjét is hamarosan megosztom, de először a harmadik adag pörköltből készült bográcsgulyás következik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése