Szenvedélyesen szeretek enni, főzni és utazni. Egy ideje itt írok ezekről a szenvedélyekről ...

2010. július 27., kedd

Gundel János palóclevese, ahogyan engem ihletett meg




A magyar konyha egyik remekműveként tartom számon ezt a levest. Télen, nyáron, egész évben terítékre kerül nálunk, nem csak zöldbab és bogrács szezonban, de ekkor még szívesebben készítem. Nálam nem ürühúsból készül, hanem szinte mindig növendék borjúból. Hozzáteszem, ürühúsból készülne, ha rendszeresen hozzájutnék olyan jóféléhez, mint amilyen borjúhoz szoktam.
Most egy különösen szép borjúcomb darabból készült, de alapból a koncosabb (nem zsírosabb) húsok részemről csak javítanak rajta, mint a lábszár, vagy a lapocka.

Nálam a fűszerezés gerince a kapor, ami a babérral, köménnyel, fokhagymával egy más ízvilágba repíti a pörkölt alapot. És végül az én palócomba csombor is kerül, ami huncutsággal fűszerezi meg a végeredményt.
Nagyon kedves baráti társaságnak főztem a hétvégén, előző nap grill volt, egyértelmű volt, hogy bográcsos étel lesz.
Arra törekedtem, hogy csak annyira legyen zsíros a házi zsírtól, hogy egy vékony tűzpiros, krémes zsírréteg demonstrálja, hogy itt egy igazán magyaros levesről van szó, ahol az ízek harmóniája, az összetevők állaga, a lé aránya és krémessége és a mértékletesség inspiráljon a legjobb végeredmény elérésére, ne egytálétel, hanem tartalmas leves legyen.





A borjúpörkölt alap nagyon szépen összeállít, homogén pörkölt alapkrém vette körül a szépen egyben maradt, de puhára párolódott húst. Borjú alaplével segítettem, hogy gazdag pörkölt alapal kezdhessem a leves összeállítását.

Mindig külön, külön előfőzöm a burgonyát és a zöldhüvelyű zöldbabot, nem biztos, hogy megéri a kísérletezést, hogy szétfőjön, vagy fővetlen maradjon bármi is a levesben. Különösen, hogy most a frissesség jegyében újburgonyával főztem.
A burgonyára és a zöldbabra is annyi víz jut, amennyi éppen megfelelően megízesíti a főzőlevet a leveshez.
Só kerül a lébe, a burgonyához babérlevél, a nagy csokor kapor zsenge felső harmadát lenyisszantom a végső fűszerezéshez, a szárát a rajta maradt levelekkel pedig, összekötöm és együtt főzöm meg a zöldbabbal. Ezzel az eljárással a kapor nem csak megízesíti, hanem át is járja a kész levest.
A zöldségeket csak 90%-os állapotra főzöm. Ennek elérése nem könnyű feladat, hiszen a zöldségek maradnak a levükben, ahol még nem áll le a főzési folyamat.
De hát, ha a főzés nem igényelne tudományt, és odafigyelést, akkor nem lenne ilyen csodálatos és felemelő elfoglaltság.
Míg készül a pörkölt, addig összeöntöm a kétféle zöldséget a levükkel, hogy hadd barátkozzanak.
A habarást is jó előre elkészítem, hogy a liszt kapcsolatba lépjen a zsíros tejföllel, mire a levesbe kerül, addig homogén krémet képezzen. Így nem kell szűrögetni, nem csomósodik és nem a forró levesben kezdődik el a sűrítés folyamata, hanem ott végződik.
Ha az lenne a feladat, hogy liszt nélkül sűrítsem be a levest (no, keményítőt, azt nem használnék hozzá) akkor kétféle burgonyát használnék, és a szétfővő fajta sűrítené be a levesemet azzal, hogy szétesik a főzőlében. Ekkor természetesen nem a burgonya mennyiségét növelném, hanem fele-fele arányban gazdálkodnék.
Amikor készen van a pörkölt alap, akkor először a zöldség levével öntöm fel, és összeforralom, majd hozzáteszem a majdnem kész zöldségeket, behabarom, még egyszer felforralom, és ekkor teszem csak bele a finomra vágott kaporlevelet és a csombort. Ez alatt tökéletesen átfőnek a zöldségek, de nem főnek túl a végső fázisban, a kapor és csombor íze friss és erőteljes marad.



Végül egy közepes nagyságú citrom levével megsavanyítom, vagy a felével, a másik felét pedig a tányér mellé kínálom, csípős, csöves paprikával.
Kis bográcsban szolgáltam fel a vendégeknek.

Csak egy tányérral maradt másnapra (a címlapfotón lévő tányérnyi), nagy kár, mert tulajdonképpen másnap a legfinomabb!

Hozzávalók 10-12 fő részére:
1 kg (ürü comb, vagy lapocka) borjúcomb, 2 dl borjú alaplé, 3,5 liter víz, 70 dkg újburgonya, 70 dkg zöld hüvelyű zöldbab, 30 dkg vöröshagyma, 4 dundi gerezd fokhagyma, 1 nagy paradicsom, 2 lecsópaprika,10 dkg házi sertészsír, 4 dl tejföl, 4 dkg liszt, 2 dkg házi pirospaprika, 1 evőkanál őrölt fűszerkömény, teáskanálnyi frissen őrölt bors, 4 db babérlevél, 1 nagy csokor kapor, 1 evőkanál csombor, 1 citrom leve.

22 megjegyzés:

  1. 1. Borjú ürü helyett!? … Bocsánatos bűn (marhahús szintén ez a kategória). Vasárnapi mise előtti gyónás után 7 „miatyánk”, 6 „hiszek egy”, (Az olyan elvetemült Gasztrea hitét beszennyezők, kik mindezt disznóból, csirkéből, vagy pulykából készítik, az örök kárhozat tüzében senyvedhetnek, nincs számukra penitencia!)
    2. Zöldhüvelyű zöldbab!?... Háááát, elég necces, mondhatni gasztro-underground!
    3. A csombor szintén kérdőjeles…, de egy pudingpróbás kisérletet teszek, hangyányi adaggal…

    Mindezen megjegyzéseimmel (nem kifogásaimmal!) együt, Palóclevesed készítésének alapossága, technológiája, logisztikája dicséretes!...

    VálaszTörlés
  2. Észrevételed számomra feloldozás, bár teljes mértékben értem kifogásaid gyökereit.

    A "Hagyomány és evolúció" összefüggésben ez egy olyan vonal, mely kitágítja a magyar konyha remekét a felé is, ahol nem hajlandóak "birkát", enni. Számomra a birka és bárány hús az egyik non plus ultra, nem magamról beszélek.
    A beszerzés sem egyszerű jó színvonalon.

    Az egyéni fűszerezés természetszerűleg az egyéniségemből fakad, és nem kérdőjelezi meg más, megalapozottan elfogadható fűszerezések és alapanyag használatok jogos és akár az én verzióm megelőző létét.

    VálaszTörlés
  3. Szóval itt folytatom...
    A birka-zöldbab-tejföl (+babér, kömény, fokhagyma, esetleg pl. kakukkfű) ízkombót nem erőltetem - teljesen más világ, mint a kapros, csomboros. Én azt tekintem "eredeti"-nek, és persze éljen a kreativitás, de aki csak kaprosat kóstolt, az nem tudja, milyen az "igazi".
    A konkrét recepted biztos finom volt, de elméleti alapon:
    - borjúhúshoz tényleg elmegy a zöld zöldbab (Salamoni döntésként :) legjobb lenne szerintem félérett, zöldes-sárgás Juliskabab).
    - 1 kg húshoz egy fej hagyma (kb. 10 dkg) jár. Az én teóriám sok hagyma, pláne a hagymával történő sűrűszaft-készítés német-cseh szokás - csak ők sört isznak hozzá, ami azért más környezet. (Egyébként megnéztem néhány régi szakácskönyvet is, pl. Zilahy, Erdei Ferenc, Czifray - ezek alapján nem én találtam fel a csőben a lyukat.)
    - Az én alap-palóclevesem gyengéd aromái :) nem viselik el a lisztet, elég selymes a tejföltől és a krumplitól. A krumpli és a zöldbab külön főzésével egyetértek, mindkettőnek megmarad a saját íze, de a levük a levest gazdagítja.
    Összességében, a Te levesed a palócleves egyfajta "korhely"-változata - de biztos finom lehetett :)

    VálaszTörlés
  4. Csombort kéretik nem bántani!
    :-))
    Már csak azért sem, mert kovászos ugorka (nem tudom miért írják uborkának, hiszen még svédül is gurka a neve) nem létezik kapor és csombor nélkül.

    És ha már az erős illatú fűszereknél tartunk, éveken keresztül hiányoltam a friss lestyánt. Míg egy szép nap a szomszéd megkért, hogy segítsek neki kiírtani a tömbházunk előtt embermagasságra nőtt elbokrosodott gyomnövényt...

    VálaszTörlés
  5. Hobbi(szakács): jaaaajj!, dehogy bántom a csombort!
    Kapaszkodj kiglancolt kéród kényelmes karosszékének kunkorodó karfájának kávájába! :-)) - kecsketúrós körözöttembe kerülközik kicsinyke (k)borsikafű is! :))

    VálaszTörlés
  6. Kedves muskotály küvé! Miért akarod elhitetni velünk, hogy a Te zöldbabos birkalevesed az Igazi Palócleves? … :))
    Itt van előttem Tamási Piroska „Erdélyi szakácskönyv” c. kötete (Erdélyi Gondolat Könyvkiadó, Székelyudvarhely 2005). A 31. oldalon a Te levesed szerepel „Pörköltleves” címszóval. (30 dkg húshoz 2 fej vöröshagyma; 2 gerezd fokhagyma; külön főzött zöldbab és burgonya; fűszerei só bors, kömény, babérlevél; 2 dl tejföllel habarják, igaz, itt szerepel 1 kk liszt is.) … (???)

    VálaszTörlés
  7. Most értem haza egy nagyon kedves barátnőmtől, saját savanyítású újkáposztából főzött töltött káposztát kaprosan (a töltelékben is volt kapor), tejszínes habarással. Meghívott, hogy kóstoljam meg, kicsit sokáig tracsiztunk:-)
    Úgyhogy lesz itt még miről beszélgetni...

    Most kipihenem magam, és tanulmányozom a megjegyzéseket és feltétlenül lesz még véleményem.

    Az erdélyi csorbát készítem lestyánnal, az édeskáposztához szívesen használom. A borjúgombócos csorba a specialitásom, sok lestyánnal, éppen ideje, hogy főzzek egyet!

    VálaszTörlés
  8. Számtalan leírás létezik erről a levesről, én most itt csak a "számba vehetőekből" indulnék ki. Gergely Éva csíkszeredai gazdasszony sem babérlevelet, sem fokhagymát nem használ, de petrezselymet igen. A petrezselymet sokkal kevésbé értem, mint a kaprot, bár petrezselyem ízesítéssel még nem volt szerencsém megkóstolni.

    Több, 1960-90 között megjelent szakácskönyvben létezik ez a "puritán" verzió. Ugyanakkor (a fiai által átdolgozott kiadású receptúra gyüjteményben) Gundel János kaprot használ a leves ízesítéséhez (!).
    Valószínüleg muskotály küvének ott van igaza, hogy a kapor a zöldhüvelyű babhoz illik jobban, így számomra kézenfekvő volt, hogy zöldhüvelyű babból készítsem, holott egyetlen leírásban nincs kitétel a bab színére, fajtájára vonatkozóan (kivétel Gundel János: zsenge, friss).

    Eszembe jutott, hogy nem régen valamelyik csatornán volt egy "nyílt" főzőtanfolyam, egy neves középkorú mesterszakács palóclevest oktatott. Zöld hüvelyű babot használt és tett is erre valami féle megjegyzést, hogy ennek oka van, de nem néztem végig, mert főztem már vagy kétszáz palóclevest:-)
    Ugyanakkor számtalanszor ettem sárgahüvelyű babból is, ami nagyon is ízlett, de sohasem jelentett konkrét elhatározást, hogy én a zöldtől eltérjek.
    A hagyma használata is érdekes felvetés, én azt látom, hogy az ízesítés színesedésével a hagyma mennyisége is nő a receptekben.
    Én például bográcsban főzésnél változtatok a zsiradék és a hagyma mennyiségén, de ezek mind tapasztalati döntések.
    A csombor teljesen egyéni fűszerválasztásom, valóban kellemesen érinti például a korhely leveseket is. De ugyan annyira illik a csombor a bab ételekhez is, mint a savanyított vagy édeskáposztás ételekhez.
    A múltkor 10 férfinak főztem olyan füstölt csülkös korhely bablevest, amit végül borjúpörkölt alapon főztem készre. Külön főztem a füstölt csülöklében a babot, külön megdinsztelt hagymán és fokhagymán az új, savanyított káposztát, majd a pörkölt alapon állítottam össze és habartam be. Végül csomborral ízesítettem. Több, mint 10 liter fogyott belőle, 4 tepsi pogács aután.....
    Ehhez a leveshez egyébként lestyán ízesítést terveztem, csak nem volt időm elmenni érte a barátnőmhöz, így került bele csombor.

    A káposztához egyértelműen adódik a lestyán, de egyszer babhoz is megbróbálom, mert tudni akarom, hogy mit éreznék, amikor megkóstolom.

    Számomra a fűszerezések kombinálása az a fajta izgalom, hogy a végén ott lesz-e a titok, hogy megkérdezzék, "annyira finom, mit tettél bele?"
    Olyan legyen az étel, mint máshol, ahol jól készítik, ne ordítson, hogy itt valami más verzió főzettetett meg, hanem csak egy apró talány jelenjen meg benne, amire érdemes rákérdezni.

    VálaszTörlés
  9. ... lehet, nem vagy meterszakács, de hogy a fakanál óvó biztonságát tudva a kezedben, és a tűzhely inspiráló közegét magad mellett érezve alapos menyecskének tűnsz, az több mint ziher! :))...

    VálaszTörlés
  10. … NVM! Itten megint felszínre került egy alapvetés. Általad citált Gergely Éva csíkszeredai gazdasszony receptúráját tanulmányozva a végső konklúzió: palócleves az, amit készítője annak nevez! … És a gasztroblogok kommentháborúit megelőzendő, ez így van jól…

    VálaszTörlés
  11. Isten ments, csakis építő beszélgetések legyenek, abban azoban bátran legyen vita.
    Én külön örülök annak, hogy az én éppen újszülött oldalamon ilyenek már megtörténtek.
    És mindent megteszek azért, hogy ez sokáig így legyen:-)

    VálaszTörlés
  12. Kedves spajzcetli,
    A Magyar Elek féle Ínyesmester szakácskönyve szerint a palóclevest, mint olyat Gundel János "találta fel" és Mikszáth Kálmán tiszteletére nevezte el úgy ahogy. A sztori és a recept itt elolvasható (nem bírtam bekopizni a linket): izeskalandok.blogspot.com/2009/05/palosleves.html
    Mivel konkrét személy konkrét receptjéről van szó, ha ételünk alapvetően eltér tőle, szerencsésebb lenne minden eltérést ételünk nevében jelezni(mint ahogy a Gundel palacsinta esetében is csodálkoznánk, ha mondjuk pisztáciával lenne töltve - pedig úgy is biztos finom :) Persze Gundel János a hibás, miért adott ilyen általános nevet a kreációnak - ha mondjuk Mikszáth-levesnek nevezi, másképp alakulnak a dolgok...
    Ezzel együtt, nekem a palócleves birka-/bárány- alapú, mint ahogy a gulyásleves marhából készül - emellett persze létezik sertésgulyás, stb. (Tehát ebben a posztban kapros borjúpalócleves szerepel :) )

    VálaszTörlés
  13. Kedves Nemvagyok,
    A zöldbab érdekes kérdés: az Ínyesmester sem rendelkezik róla, de mivel a legutóbbi évekig gyakorlatilag csak sárgahüvelyűt lehetett látni, valahogy természetes számomra, hogy a régebbi receptek ilyenre gondolnak. De szeretem a zöldhüvelyűt is.
    A zöldfűszereket átgondolva, a csombor kifejezetten, de akár bazsalikom, petrezselyem is jó lehet az "eredeti" variációhoz is. A lényeg, hogy mértékkel, hogy a jó alapanyagok saját ízét ne nyomják el, mert az a verzió tényleg arról szól.

    VálaszTörlés
  14. Kedves muskotály küvé,
    már nem akartam még egy megjegyzést tenni, konkrétan a palóclevessel kapcsolatban, DE, látod, hogy "belefutottál" Te is abba, hogy szerinted sárgahüvelyű babról szól az alaprecept, de a Te egyéni ízlésed nem támogatja a kapor ízesítést ehhez. Gundel János pedig kaprot használt, így érezte egyben.

    Ergo, én annak a határait forszírozom, hogy meddig tart a "szabad a gazda".
    Vannak fundamentumok, és van a fejlődés jótékony kényszere. Elvszerűen lehet, sőt bizonyos esetekben szükséges is fejleszteni a hagyományos ételek elkészítését, de ehhez pontosan ismerni szükséges az alap technológiát. Pontosan.
    Ez a nemzetközi konyhára is érvényes, én pontosan ugyanezt a felelősséget érzem, amikor adaptálom egy más nemzet alapművét.
    Szerintem a szakácsművészet nem szólhat arról, hogy a trendek jegyében felrúgunk mindent szabályt, de arról sem, hogy minden kőbe van vésve.
    Szerintem a kettő között van mozgástér. Ebben a tekintetben érzek egy "kis" káoszt mind a családi konyhában, mind a csúcsgasztronómiában, mármint itthon, Magyarországon.
    Egyre több a szereplő a "gasztronómiában" közben a közízlés szerintem nem kielégítő.
    (Szerintem ezért van lényegesen több rossz vagy közepes, mint jó étterem. Erre van igény.)

    A különbségeket pedig nem növelni kellene, hanem csökkenteni a trendi és a hagyományos között. Mert én nem a közeledést, hanem a távolodást látom.
    Nyilván ez csak az én meglátásom és véleményem, viszont feltett szándékom, hogy ebben a tárgykörben "mozgalmat indítok":-)

    VálaszTörlés
  15. ....és hasonló űrt érzek az egészséges, nem egészséges étkezés kérdésében is.....ez is összefügg részben a "trendi kontra hagyományos" alapkérdéssel.

    VálaszTörlés
  16. "Gundel János pedig kaprot használt, így érezte egyben" - ez az, amiben egyáltalán nem vagyok biztos. Gundel Károly receptjében szerepel a kapor, de a legrészletesebb leírást a recept keletkezéséről Magyar Elek írja, aki meg sem említi a kaprot. Könnyen lehet, hogy a kapor valamelyik Gundel-leszármazott utólagos fejlesztése.
    A kőbe vésettséggel és egyéb dolgokkal kapcsolatban, általánosságban teljesen egyetértek veled, csak a palócleves, mivel kaporral és nem birkából szerintem teljesen félreértelmezett étel, számomra vörös posztó :)

    VálaszTörlés
  17. Próbálkozásom egyáltalán nem volt haszontalan, hiszen sok véleményt ütköztettem a saját megvilágosodásomért.
    A birkahús, és nem a kapor terén érzem azt a pontot, ahol talán túllőttem a célon. Ugyanakkor úgy érzem nem romboltam, hanem építettem ennek a nagyszerű levesnek a "továbbélését, létezését" egy jól átgondolt verzióban. Még, ha szerinted az én ételemet nem nevezhetem palóclevesnek.
    Ki fogom próbálni, hogy fiatal birkahúsból készítem el és süldő borjúnak "sütöm el" a fő alapanyagot. A végeredményről beszámolok.

    A Nemzeti Gulyás Napra hortobágyi bio szürkemarha pörköltet készítek (lágy/puha hátszínből) többféle, erdei gombákkal, vörösborral... A megfelelő friss húst már megrendeltem.
    Szeretném, ha megtisztelnél egy kis diskurzussal utána:-)
    És bármikor....

    VálaszTörlés
  18. Nem vagyok mesterszakács
    Csak kalandoztam az oldaladon es ide lukadtam ki. En paloclevest elso alaklommal Palocfoldon ettem es ott tarkonyt tettek bele. Meggyozodesem volt, hogy az az igazi es azota is ugy fozom :o) A zoldbab nagyon birja a tarkonyt!
    Nyaron itt volt egy barati hazaspar Kinabol es elvittuk oket Hollokore. Persze paloclevest ettunk az oreg kortefak alatti kerthelyisegben es nagyon izlett nekik. Kerdeztek, hogy kell csinalni, mert az asszony szivesen fozne ilyet Kinaban is. Igaz, nem ertettek, miert beszelek en folyton zoldbabrol, amikor az sarga. Azt sem egeszen tudtam elmagyarazni nekik, mi az a tejfol. Ok nem nagyon fogyasztanak tejtermeket es furcsaltak, hogy miert jo azt megrohasztani? Mondtam, nem rohasztani, savanyitani kell. Az nem ugyanaz? Vegul abban maradtunk, hogy tudok az o varosukban otthon egy japan szupermarketet, ahol lehet joghurtot kapni. Oz is jo lesz. De ha nem talalnak, akkor egy kis kanal ecet is megteszi. Es a zold zoldbab sem baj, ha mar egyszer naluk nincs sarga. Elmeneteluk elott vettem egy zacsko edes-nemes fuszerpaprikat es szaritott tarkonyt ajandekba. A tarkonyt meg sem probaltam elmagyarazni, ilyen paprikajuk meg tutira nincs Kinaban. Azota kivancsian varom a beszamolot. Vajon olyan lesz az o paloclevesuk, mint a kinai kajak a magyar ettermekben? :o))))
    Muris dolgok ezek!!!!

    VálaszTörlés
  19. Jukka:
    Amúgy a palócleves nem palóc étel, hanem Gundel János kreálta Mikszáth Kálmán, a "nagy palócnak" tiszteletére, ezért nevezte el palóclevesnek. A Bűvös szakácson oldalak vannak erről....:-)))
    Ettől még ehettél Palócföldön. Csak úgy írtam róla.
    A palócleves egy érdekes téma, én úgy érzem, hogy részemről kimerítettem:-))
    Az 50 fős palócleves főzésnél, egy nem régi bejegyzésben, tudod, hogy részemről rövidre zártam a témát:-))
    Még mifelénk is kevés helyen főznek "igaz" palóclevest, így kicsi az esélye, hogy Kínában az valóban palócleves lesz:-)
    Ez kb. olyan, mint amikor viszek fűszerpaprikát Spanyolországba, és gulyáslevest vagy lecsót akarok főzni. Akarni lehet:-)) a gulyás az még elmegy, bár az is mediterrán jellegű, mert a zöldségeknek is más íze van, de lecsót, azt lehetetlen főzni, mert nincs bogyiszlói, vagy uram bocsáss, még lecsópaprika sem náluk.
    A spanyol lecsóm a kukában landolt, a gulyásleves finom volt, de inkább spanyol, zöldséges, pörköltös levesnek hívnám, ami nagyon finom, de nem gulyás:-)))

    De biztosan érdekes lesz a beszámoló!

    Viszont, a palócleves zöldfűszeres ízesítése az lehet akár kapor, akár lestyán, akár petrezselyem, akár tárkony, attól még egy szabály szerint főzött palócleves, az palócleves marad!:-))

    VálaszTörlés
  20. Nem vagyok mesterszakács
    Oh, igen. Mam mar tudom, hogy a palocleves annyira paloc, mint a szekelykaposzta szekely vagy az Ujhazi tyukhusleves ujhazi :o) No de tiz-tizenegy evesen, amikor eloszor ettem, meg nem tudtam! Raadasul nagyon izlett es hogy meg Palocfoldon is keszult, ettol vegkepp az az elso verzio rogzult bennem. A multkori posztodban irtam, hogy a krumpli kb. egyharmadat sztrapacska szeru krumplis tesztagolyocskakkal valtottak ki. En azota is ugy keszitem :o) De legkozelebb kiprobalom az itt olvasott verziok egyiket-masikat is. Uncsi, ha mindig mindent ugyanugy csinalunk!
    A kulfoldon fozesben nekem is van valamennyi tapasztalatom es tenyleg hihetetlen, hogy a latszolag ugyanolyan alapanyag is mennyire mas izt tud produkalni. Ha hosszabb idore megyek valahova dolgozni, szoktam vinni magammal gulyas es halaszle kockat is (itthon sohasem hasznalom oket, de ott muszaj!). Piros paprikat is mindig viszek. Nem annyira magunknak, mert en orulok, hogy kulfoldon a helyi kajakat ehetem, inkabb azert, mert "ajandekkepp" szoktam a helyieknek fozni valami madzsart. A gulyasleves mindig be szokott jonni, de sehol sem lesz olyan, mint itthon :o)
    A masik ilyen a paprikas csirke. Paprikas krumplit meg csak akkor allok neki kesziteni, ha van hozza magyar kolbasz. De lecsot meg eszembe sem jutott kesziteni. Eppen a zoldpaprika miatt, ami, mint tudjuk, szinten sarga :o))))

    VálaszTörlés

Related Posts with Thumbnails