Tipikus spanyol vacsora

Amikor külföldön járunk, hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a turistaközpontokban vagy a csillagos éttermekben kapjuk a legjobb helyi ételeket, nekem az a véleményem, hogy nem igazán. Életem legrosszabb (gyorsfagyasztott) pizzáját a velencei kikötőben ettem és nagyon régen belefutottam néhány előre összekészített, gyorsfagyasztott paellába is Spanyolországban, míg nem rájöttem - illetve megtanítottak rá - hogy a jó helyi ételekért néha kicsit kutakodni kell.

Nem szeretnék most kiselőadást tartani arról, hogyan érdemes olyan helyi éttermeket választani külföldön, ahol relatíve olcsón a legfrissebb és legjobb ételeket kapjuk meg, mert erre nem elég egy poszt terjedelme és nekem is jó pár évembe telt - és némi helyi segítségbe - és helyismeretbe. Egy biztos, Spanyolországban már 2 euróért kapunk tapast egy pohár itallal, 4-6 euróért degeszre ihatjuk és ehetjük magunkat a legfrissebb és legfinomabb helyi kisadagos ételekből.

Az a tapasztalatom, hogy a spanyol konyha nálunk kevesebb figyelmet kap, mint megérdemelné, pedig ha van konyha, mely nagyon hasonlít a magyar konyhához, az a spanyol. Szerintem. Szenvedélyesen rajongok a spanyol ételekért, beleértve az ízletes és sokszínű spanyol alapanyagokat.

Ezt a vacsorát leginkább a tenger gyümölcsei főszereplésével állítottam össze - nemhiába - hiszen ezekhez jutok hozzá itthon a legkevésbé hasonló minőségben. Spanyolországban a nyúlból és bárányból készülő ételek is hasonlóan nagyszerűek, hogy csak a különlegesebb alapanyagokat említsem még meg. Ibériai sertésből sültet enni pedig nem kevésbé nagyszerű élmény, mint a hosszasan és akkurátusan érlelt sonkájából Ibérico sonkát fogyasztani, mondjuk fügéhez, vagy dinnyéhez. Ez azért már költségesebb.

No, de legyen a jelzett vacsoráé a főszerep, mely Spanyolországban teljesen átlagosnak számít, négy főre (két felnőtt és két gyermek), nagyjából 60 euróért elérhető abszolút házias minőségben.

Van, ahol kérés nélkül is kapunk előételt (ha tudják, hogy komplett vacsorát rendelünk), fűszeres paradicsomos kencét, alliolit, sült paprikát és hagymát pirított házi kenyérrel. Itt 3,25 –öt számoltak fel érte, de bőven megérte.

A következő fogás polip volt galíciai módra „Pulpo al a gallego”. Ettem már nagyszerűen elkészített polipot Törökországban és Görögországban, most gazdagabb lettem egy újabb nagyszerű elkészítési módjával ennek a nemes állatnak. A füstös spanyol pirospaprika (Pimentón de la Vera) nagy kedvencem, mostanában mindig tartok itthon, számtalan a felhasználási lehetősége.

A „Gambas al Ajillo” vagy "Gambas al Pil-Pil" az egyik legkedvesebb előételem, melyhez Spanyolországban mindig visszatérek. Garnéla, fokhagyma, apró chili paprika, spanyol olívaolaj. Kihagyhatatlan.

A paella mixta, mely csontos csirkerészek, sertéshús és tenger gyümölcsei felhasználásával készül az egyik kedvenc paellám. Szerintem ebben a paellában összegződnek a legjobban az ízek. A hús, a zöldségek és a tengergyümölcsei íze. Természetesen mindenféle – jól elkészített – paellát kedvelek, egyszer csigával és nyúlhússal készült paellát kóstolnék már meg. De ami késik, nem múlik.

Talán a fehérbor jogos lett volna ehhez a vacsorához, de én a vörös házborát választottam. Manapság már a pörkölt vagy a ragu fehérborral készül (nálam) így nem vétkezem nagyobbat, ha ezt a vacsorát gyümölcsös, könnyű vörös spanyol asztali borral öblítettem le. Vállalom a pokol kínköves tüzét érte!

A műanyag asztalok és a papírabrosz legkevésbé sem voltak zavarók a népszerű chiringuitoban, hiszen itt olyan forgalom és pörgés van vacsoraidőben, hogy inkább arra kell figyelni, hogy kapjunk asztalt!

… no, és a gyerekek sem unatkoztak!

Kívánok nem kevesebb íz élményt bárkinek, aki beül Spanyolországban egy tipikus spanyol vacsorára.

Kapcsolódó bejegyzéseim:

„Pasar por Andalucía y morir después”

„Pasar por Andalucía y morir después” II.

Egy falat Spanyolország II.

Világbajnok: Spanyolország

Egy falat Spanyolország

Zöldséges paella rákkal és chorizoval

Csirkés-chorizós paella: színes, ízletes, időtakarékos családi kedvenc étel

Rendhagyó paella a magam módján: csirkerészekkel, kacsamájjal, parasztkolbásszal, cukorborsó héjjal, narancssárga paprikával

Csirkés-borjúhúsos paella

Fúziós vasárnapi ebéd: tyúkhúsleves, bajor óriásgombóc, ropogós sült tyúk, zöldséges paella

Fúziós vasárnapi ebéd: kacsalakoma, egészben sült, almás-fokhagymás-majoránnás kacsával, kacsaaprólékos paellával, egészben, külön sült májával

… valamint néhány tapas a konyhámból itt!

„Pasar por Andalucía y morir después”

Még nem szakadtam el teljesen az eredeti hivatásomtól, sok mindenről a korábbi élmények jutnak eszembe. A napokban például Michael Jackson halálának első évfordulójáról az, hogy múlt évben már javában Andalúziában kalandoztunk a gyerekekkel, amikor a neten olvastuk a hírt. Az elmúlt három évben eltöltöttünk itt pár hetet, és minden évben eggyel többet.
A kora júniusi időszak kifejezetten ideális, Spanyolországban kicsit később ér véget a tanév, illetve a turisták csak június közepe után lepik el a térséget, így a múlt évi három hétből kicsit több mint kettő nyugalmasan telt.
Andalúziában sohasem megyünk szállodába, interneten foglalok tengerparti, medencés, zárt kertes apartmanlakást, olyat, ahol többségében maguk a tulajdonosok laknak. Így szinte beilleszkedünk a helyi életbe.
Már elég jól ismerjük a környéket, vannak kedvenc éttermeink, üzleteink és kiránduló helyeink. A környékbeli kedvenc éttermeinkben, a Sardinales-ben és a Rancho-ban név szerint ismernek minket, öleléssel fogadnak és köszönnek el tőlünk.

Külföldön nem könnyű jó éttermet találni, ugyanúgy, mint itthon, ha nincs tapasztalatunk. Megtanultam az évek során, hogyan kell elkerülni a turista szagú éttermeket. Spanyolországban például, ahol előre gyártott paellát szolgálnak fel. Ahol egy személyre is adnak paellát, az már gyanús.
Az étlap mindenképpen jó kiindulópont, illetve ahol sok a helyi vendég, az már önmagában elárul valamit. Valamint szeretem a "kockás terítős" éttermeket, ott mindig kisebb az árnyékra vetődés esélye, mint a központi fekvésű, gyanúsan nagy alapterületű éttermeknél, ahol a homlokzat tele van az ételek fotóival:-(
Ahol pedig nincs csak spanyol étlap, és még a spanyol tudásunk mellett sem értjük az ételek nagy részét, ott járunk a leges legjobb helyen! Csak bökjünk rá valamire és együnk. A jó helyi éttermek nem flancosak, a jó ételekkel flancolnak. Ilyen tipikus „chiringito” a Sardinales is.
Andalúziában, Marbella közvetlen környékén szállunk meg mindig, és minél többet kirándulunk 500 km-es körzetben, annál inkább azt érezzük, hogy igazából szinte semmit sem láttunk még belőle.
Mijas-ba, a kedvenc, festői, vakítóan fehér hegyi faluba például ottlétünk alkalmával többször is ellátogatunk. Csak sétálunk és ebédelünk egyet, utána megyünk tovább. A kézműves mézes mandulát, a „garrapinada”-t is minden évben ugyanattól az öregúrtól vesszük itt ”senor Juan”-tól, már ő is megismer minket. Fél tucat ráadást kapunk tőle, de nem ezért megyünk hozzá vissza évről-évre. Mielőtt hazarepülünk, összepakolva elköltünk itt még egy ebédet, már volt, hogy majdnem lekéstük a gépet.

Gyakran főzök én, hiszen olyan alapanyag kínálat van errefelé, hogy szinte tobzódok. A kifogástalanul bontott húsfélék mellett olyan sonka és szalámi választék van, hogy a nagyobb üzletekben sorszámot kell húzni és van, hogy fél órát várni, míg ránk kerül a sor. Friss zöldségből, halból, rák és kagylófélékből is itt élem ki magamat.

A lakás kiválasztásánál mindig fontos szempont számomra a tágas, és nagyon jól felszerelt konyha. Legutóbb különösen jó fekvésű apartmant sikerült választanom, a konyhámnak teljes szélességben volt ablaka a hátsó, gondozott kertre és kisebb medencére, amit mór stílusú kovácsoltvas "védte". Óriási kiadópult nyílás volt a nappalira, a nappali pedig a gyönyörű front kertre nézett a hatalmas teraszon keresztül. Így, amikor a konyhában foglalatoskodtam akkor is együtt voltam a gyerekekkel.(Folyt. köv.)