Tipikus spanyol vacsora

Amikor külföldön járunk, hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a turistaközpontokban vagy a csillagos éttermekben kapjuk a legjobb helyi ételeket, nekem az a véleményem, hogy nem igazán. Életem legrosszabb (gyorsfagyasztott) pizzáját a velencei kikötőben ettem és nagyon régen belefutottam néhány előre összekészített, gyorsfagyasztott paellába is Spanyolországban, míg nem rájöttem - illetve megtanítottak rá - hogy a jó helyi ételekért néha kicsit kutakodni kell.

Nem szeretnék most kiselőadást tartani arról, hogyan érdemes olyan helyi éttermeket választani külföldön, ahol relatíve olcsón a legfrissebb és legjobb ételeket kapjuk meg, mert erre nem elég egy poszt terjedelme és nekem is jó pár évembe telt - és némi helyi segítségbe - és helyismeretbe. Egy biztos, Spanyolországban már 2 euróért kapunk tapast egy pohár itallal, 4-6 euróért degeszre ihatjuk és ehetjük magunkat a legfrissebb és legfinomabb helyi kisadagos ételekből.

Az a tapasztalatom, hogy a spanyol konyha nálunk kevesebb figyelmet kap, mint megérdemelné, pedig ha van konyha, mely nagyon hasonlít a magyar konyhához, az a spanyol. Szerintem. Szenvedélyesen rajongok a spanyol ételekért, beleértve az ízletes és sokszínű spanyol alapanyagokat.

Ezt a vacsorát leginkább a tenger gyümölcsei főszereplésével állítottam össze - nemhiába - hiszen ezekhez jutok hozzá itthon a legkevésbé hasonló minőségben. Spanyolországban a nyúlból és bárányból készülő ételek is hasonlóan nagyszerűek, hogy csak a különlegesebb alapanyagokat említsem még meg. Ibériai sertésből sültet enni pedig nem kevésbé nagyszerű élmény, mint a hosszasan és akkurátusan érlelt sonkájából Ibérico sonkát fogyasztani, mondjuk fügéhez, vagy dinnyéhez. Ez azért már költségesebb.

No, de legyen a jelzett vacsoráé a főszerep, mely Spanyolországban teljesen átlagosnak számít, négy főre (két felnőtt és két gyermek), nagyjából 60 euróért elérhető abszolút házias minőségben.

Van, ahol kérés nélkül is kapunk előételt (ha tudják, hogy komplett vacsorát rendelünk), fűszeres paradicsomos kencét, alliolit, sült paprikát és hagymát pirított házi kenyérrel. Itt 3,25 –öt számoltak fel érte, de bőven megérte.

A következő fogás polip volt galíciai módra „Pulpo al a gallego”. Ettem már nagyszerűen elkészített polipot Törökországban és Görögországban, most gazdagabb lettem egy újabb nagyszerű elkészítési módjával ennek a nemes állatnak. A füstös spanyol pirospaprika (Pimentón de la Vera) nagy kedvencem, mostanában mindig tartok itthon, számtalan a felhasználási lehetősége.

A „Gambas al Ajillo” vagy "Gambas al Pil-Pil" az egyik legkedvesebb előételem, melyhez Spanyolországban mindig visszatérek. Garnéla, fokhagyma, apró chili paprika, spanyol olívaolaj. Kihagyhatatlan.

A paella mixta, mely csontos csirkerészek, sertéshús és tenger gyümölcsei felhasználásával készül az egyik kedvenc paellám. Szerintem ebben a paellában összegződnek a legjobban az ízek. A hús, a zöldségek és a tengergyümölcsei íze. Természetesen mindenféle – jól elkészített – paellát kedvelek, egyszer csigával és nyúlhússal készült paellát kóstolnék már meg. De ami késik, nem múlik.

Talán a fehérbor jogos lett volna ehhez a vacsorához, de én a vörös házborát választottam. Manapság már a pörkölt vagy a ragu fehérborral készül (nálam) így nem vétkezem nagyobbat, ha ezt a vacsorát gyümölcsös, könnyű vörös spanyol asztali borral öblítettem le. Vállalom a pokol kínköves tüzét érte!

A műanyag asztalok és a papírabrosz legkevésbé sem voltak zavarók a népszerű chiringuitoban, hiszen itt olyan forgalom és pörgés van vacsoraidőben, hogy inkább arra kell figyelni, hogy kapjunk asztalt!

… no, és a gyerekek sem unatkoztak!

Kívánok nem kevesebb íz élményt bárkinek, aki beül Spanyolországban egy tipikus spanyol vacsorára.

Kapcsolódó bejegyzéseim:

„Pasar por Andalucía y morir después”

„Pasar por Andalucía y morir después” II.

Egy falat Spanyolország II.

Világbajnok: Spanyolország

Egy falat Spanyolország

Zöldséges paella rákkal és chorizoval

Csirkés-chorizós paella: színes, ízletes, időtakarékos családi kedvenc étel

Rendhagyó paella a magam módján: csirkerészekkel, kacsamájjal, parasztkolbásszal, cukorborsó héjjal, narancssárga paprikával

Csirkés-borjúhúsos paella

Fúziós vasárnapi ebéd: tyúkhúsleves, bajor óriásgombóc, ropogós sült tyúk, zöldséges paella

Fúziós vasárnapi ebéd: kacsalakoma, egészben sült, almás-fokhagymás-majoránnás kacsával, kacsaaprólékos paellával, egészben, külön sült májával

… valamint néhány tapas a konyhámból itt!

Borzaska, azaz sertéskaraj szeletek fűszeres-reszelt krumplis párizsi bundában kétféle aiolival

Vajon a párizsi bunda kiment a divatból? No, nem a téli szezon szőrme kínálatára gondolok, hanem a gyermekkoromban oly népszerű egyszerű liszt-tojás alapú húspanírozásra. Sör tészta, tempura, Orly módra is ismerem, ezekben az esetekben sörrel gazdagítják a tésztát, hogy ropogósabb legyen.

Apai nagyanyám gyermekkoromban minden héten készített nekünk párizsi bundában sertéskarajt, akkoriban nem volt divat a rántott csirkemell. A csirkemellet ma is inkább különlegesnek mondható töltelékekkel gazdagítom, hogy meglegyen számomra az élvezeti értéke. A sertéskaraj egészen más, nekem az egyik legzamatosabb húsféle a borjúkaraj mellett. A köretben nem tudtam megegyezni saját magammal, illetve semmiképpen nem szerettem volna nehéz ételt készíteni vacsorára, így a köretet beépítettem a bundába. Biztos voltam benne, hogy aiolival szervírozva nem fogjuk érezni köretnek hiányát. Így is lett.

Hozzávalók 4-5 személy részére:

10 szelet, egyenként 8 dkg-os sertéskaraj

2 egész tojás és két tojásfehérje

25 dkg durvára reszelt sütni való krumpli

10 dkg finomliszt a borzas bundába

kevés finomliszt a bundázás első rétegéhez

só, frissen őrölt színes bors és kömény

2 gerezd áttört fokhagyma

A kétféle aiolihoz:

2 tojássárgája

2 gerezd áttört fokhagyma

2,5 dl mogyoróolaj

1 tk dijoni mustár 1 tk fehér borecet

só, frissen őrölt színes bors

2 tk friss citromlé

4 db nagyobb csemegeuborka, lehetőleg házi

Az egyenként 8 dkg-os karaj szeleteket fólia alatt, nyújtófával meglapítottam. Ezzel inkább a szerkezetén lazítottam, minthogy a klopfolással a rostokat törtem volna össze.

A megfelelő sertéskaraj szerintem szépen, vékonyan erezett, közepes vastagságú szeletben, nem klopfolt állapotában a legszaftosabb, legízletesebb. Nem szárad ki, de nagyszerűen átpuhul. Elkészítettem az egyszerű bundát. A reszelt krumplit úgy fél órán keresztül hideg vízben áztattam, majd konyharuhán alaposan leszárítottam.

A két egész tojást és két tojásfehérjét felvertem (a sárgáját értelem szerűen a fokhagymás majonézhez hasznátam fel) sóztam, borsoztam, köménnyel és fokhagymával ízesítettem és alaposan elkevertem a reszelt krumplival.

Sóztam, borsoztam, köménnyel ízesítettem a hússzeleteket is, majd egyenként és egymás után átforgattam lisztben. Mivel ez a bunda meglehetősen könnyű, nem tartalmaz sok lisztet, csak annyit, hogy összetartsa, ezért kell egy kis ügyesség a bundázáshoz. A csiriz bunda valószínűleg egyszerűbb technikát igényelne, volt már alkalmam vastag, sületlen, kemény borzas bundához étteremben.

A panírozó tányérra fóliát fektettem erre tettem egyenként, egymás után a hússzeleteket. Először az egyik oldalát, majd a másikat megkentem nem túlzó mennyiségben a bundával és egyenként, hirtelen a forró olajba csúsztattam.

A több tojásfehérje miatt ez a bunda nem lesz aranysárga, addig sütöttem, amíg a több krumplit tartalmazó részek ropogósak lettek, a hús éppen, gyorsan átsült, hogy szaftos maradjon. Arra vigyáztam, hogy a bunda ne legyen sületlen. A kisült hússzeleteket papírtörlőre fektettem, hogy a fölös olajat elnyelje.

Szép vékony lett a bunda, csak a reszelt krumpli miatt volt szemgyönyörködtetően rusztikus, borzas. Egyáltalán nem szívott be túl sok olajat, miután leitattam könnyű, friss, ízletes volt.

Az aiolit már előre elkészítettem és a hűtőben várt, hogy a frissen kisült húsokkal feltálaljam. A csemegeuborka kivételével az alapanyagokból fokhagymás majonézt készítettem. Az így elkészült aioli 2/3-ad részébe közepesre darabolt csemegeuborkát kevertem. A maradékot egyszerű fokhagymás majonézként szolgáltam fel a borzas húsok mellé.

Természetesen megfordult a fejemben, hogy sajttal, zöldfűszerekkel, magvakkal is keverhettem volna a krumplis párizsi bundát, de ami késik, nem múlik. A tojásfehérjét is külön felverhettem volna, és úgy adhattam volna a bundához.

Most egy egyszerűbb, hagyományosabb ételt szerettem volna készíteni, mely jó kiindulópont, hogy további verziókat is bemutassak. Úgyhogy folytatása következik!

„Piros”, csípős pizza az uraknak, tonhalas, „bézs-lila” pizza a hölgyeknek

Az örökzöld pizza slágerek hogyan is maradhatnának ki a sorozatból!

Mivel kéthetente terítékre kerül nálunk a friss pizza, mindig újabb, és újabb ötleteket, ízeket viszek bele. Korábbi pizza variációimat is érdemes „átlapozni”, minden esetben a hűtőm választékára és a fantáziámra bízom magamat.

Hűtő takarítás pizzával. Eredmény: kölyök, katalán, férfi pizza
Újabb pizza variációk, pizza tészta teszt, és recept
Folytatom a pizza tészta tesztet. Mini pizza fánkocskák, pizza lepény



Most nem a pizza tészta tesztet folytattam, egyszerűen sok pizzát akartam sütni, 4 nagyot. A pizza tésztáról azért szólok pár szót, mert hosszú ismeretségünk alatt, sikerült jól kiismernem.
Csak 6 hozzávaló szükséges a pizza tésztához -a hozzáértésen kívül -, kétféle liszt, víz, olaj, élesztő, só, és porcukor.
Minden összetevőt már hosszú idő óta azonos arányban használok, kivétel az élesztő. Az élesztő mennyisége attól függ, hogy előre bedagasztom-e a pizza tésztát, hogy mondjuk este, már csak megrakjam, és kisüssem, vagy ahogyan megkelt, azonnal megy a sütőbe.

4 db, 28-30 cm-es pizzához:

300 gr sima liszt (BL55)
200 gr kenyérliszt (BL 80)
300 gr hideg víz
3 evőkanál olívaolaj
2 evőkanál porcukor
2 evőkanál só
8 gr friss élesztő, ha később sütjük
15 gr friss élesztő, ha azonnal sütjük

A hideg vízben elmorzsolom az élesztőt, és elkeverem a porcukorral. Míg áll egy kicsit, addig dagasztó tálba szitálom a liszteket, elkeverem a sóval, hozzáadom az olajat, és a kovászt. Alaposan összedolgozom, de még nem dagasztom, csak 10 perc múlva. Amikor könnyedén, olajos felületen megdagasztom a tésztát, utána enyhén olajozott tálba teszem pihenni, és letakarom. Olajos felületen (1 evőkanál olívaolaj) újabb 10, majd 20, majd 30 perc múlva dagasztom meg könnyedén. Pihentetem 30 percig, majd 4 részre osztom, és vagy megy fóliában a hűtőbe, vagy elkezdem formázni a pizzát belőle.

Most fűszeresebb paradicsomszószt készítettem, ezen is időnként variálok egy kicsit. Mindent érzésből készítek, van, hogy tartom magam az általam már jól kidolgozott sablonokhoz, ha úgy adja kedvem, akkor pedig kedvemre variálok. Nem tértem el sokban az alapreceptemtől, mindössze az első fázisban, amikor az olívaolajon a 2 gerezd áttört fokhagymát a sóval pár pillanatig előpároltam, akkor háromféle morzsolt fűszert tettem hozzá, egy teáskanál oregánót, egy teáskanál rozmaringot, egy teáskanál kakukkfüvet, és igen, bazsalikomot ez esetben nem tettem bele.
Egy nagy fej, apróra vágott fehérhagymát adtam hozzá, és először nagy, majd közepes lángon pirítottam meg. Egy evőkanál paradicsompürével elkevertem, sóztam, borsoztam (cayen bors kitűnő hozzá), és egy doboz hámozott egész paradicsommal - melyet a kezemmel darabosra moncsoltam – öntöttem fel. Körülbelül 20 percig főztem a paradicsommártást, addig, amíg sűrű, ízletes, és krémes nem lesz.

A pizza formákat olívaolajjal kikentem, megszórtam kukoricaliszttel, és a pizza tésztát rövid pihentetéssel nyújtottam ki vékonyra benne.

A csípős, férfi pizzához ezzel a paradicsom szósszal kentem meg határozottan, de nem túlzóan a pizza tésztát. Most a paradicsomszószra került a mozarella.
Egy francia, nem paprikás szalámit használtam a pizzához, most éppen ez volt kéznél. Egy szép darab piros chilit kimagoztam, és vékonyan felszeleteltem. Piros kápia paprikát is ugyanígy, vékonyra karikáztam. A sajtos-paradicsomos alapra helyeztem a szalámi karikákat, és megszórtam a piros, édes, és csípős paprikákkal. Pizza fűszerkeverékkel (olasz, sótlan) kicsit megszórtam, de akár az is elég, ha kevés morzsolt oregánóval szórjuk meg.

220 fokra előmelegített sütőben 12 perc alatt sütöttem készre.

A bézs-lila, tonhalas pizzához először alliolit készítettem. 3 dl friss majonézt egy gerezd áttört fokhagymával kevertem ki. Természetesen nem mindet a pizzához használtam fel.

Készítettem egy egyszerű tonhalkrémet. Egy nagydoboz Rio mare tonhaltörzset kevés, saját olajával törtem össze. Szardella pasztával, reszelt vöröshagymával, két gerezd áttört fokhagymával, frissen őrölt borssal, és 6-8 db kevéssé lecsöpögtetett és összevágott kapribogyóval ízesítettem. A tonhal, a szardella, és a kapribogyó éppen elég sót adott a krémhez. Még egy evőkanál dijoni mustárral elkevertem.

A pizza tésztát megkentem határozottan, de vékonyan alliolival, kevés mozarellát helyeztem rajta el, mert még más sajtot is szántam a pizzára. Kis halmokban eloszlattam rajta a tonhalkrémet, megszórtam vékonyra szeletelt lilahagymával, és apróra darabolt csemege uborkával. Kis kockára vágott, enyhén füstölt pásztorsajttal, és pizza fűszerkeverékkel szórtam meg.

220 fokon 12 perc alatt sütöttem meg.

Mindkét pizza nagyszerűre sikeredett, mind színükben, mind ízükben, mind kinézetükben. A gyerekeknek két, másféle pizzát állítottam össze, de erről a következő részben….

Most lássuk, hogy Csajszi néni hogyan készíti a helybefalui kárbonárá spagettit, és milyen történettel fűszerezi nekünk….

Csajszi néni és a helybefalui spagetti álá kárbonárá

(Fotó: ABC News)

Hamar eltelt az egy hét, már alig vártuk a Márja-lányokkal, hogy újra mehessünk a suliba tanítani. Már érdeklődött utánunk a helyi sajtó is, egy nyugdíjas mérnök, ő küldözgetett valaha híreket a megyei lapba a vájáriskolánkról, meg a brikettgyárunkól, a Jézus Szíve Szocialista Brigád kulturéletéről. Már nincs vájáriskolánk, meg bezárt a brikettgyár is, bár a bányát megint megakarják nyitni és az is igaz, hogy már a Franci mérnök sem aktív, a felesége szerint semmilyen szempontból sem, de azért jól esik, hogy a hírünk eljutott hozzá is. Eszt a sokmindent mi, Márja-lányok összettettük és ez alapján állítottuk össze aszt az ételt, amit megtanítottunk a szakkörre kötelezett gyerekeknek és a kevésbé önkéntes felnőtteknek. Van egy olyan étel, hogy spagetti, ami egy hosszú tésztaféle és az különböszteti meg a makarónitól, hogy ez utóbbi csöves, nem olyan alföldi papucsos-kockás inges-hosszú hajas csöves, amilyenek mi is voltunk, de most váltig tagaggyuk, hanem mongyuk üreges. Ez leginkább olasz tésztafajta, kerestük a kötődést kösztünk és Olaszhon között. Nem volt nehéz kapcsolódást találni, ahogy már számtalanszor meséltem, levelezőkapcsolatban voltam egy olasz leányzóval még gyermekkorom hajnalán és eddig titokban tartottam, de most kibukott belöllem, szigorú szakmai indokok alapján, hogy én először egy olasz fiúval váltottam csókot a Balaton partyán. Aszt hittem, ezzel egyedül állok, de kiderült, hogy a legtöbb Márja-lány még egyebet is váltott, a nyolcvanas években csak úgy nyüzsögtek az olasz fiúk az országban és eggyik szebb volt, mint a másik. De már elévült minden cselekedettyük, régen meggyónták a lánytársaim, különben nem is tartanám a kapcsolatot velük. A kárbonárá pedig szénégetőket jelent, ami nincs messze a bányászattól, szóval a spagetti álá kárbonárá akár helybefalui különlegesség, magyarul specialitás is lehetne akár és tettünk is arról, hogy az legyen. Mi így készítettük és így attuk tovább a receptet a Népfőiskolán, mondhattyuk egész szép sikerrel:
Vettünk spagetti tésztát a boltba, eszt kifősztük úgy, hogy azért ne nagyon ázzon el. A Máritól vettünk jóféle házisonkát, eszt szépen fölkockásztuk, kissé zsírjára sütöttük. A tészta meg a sonka eccerre készüljön el, ha lehet. A tésztát üveges tálba raktuk, hozzátettük a sonkát, nem nagyon spóroltunk vele, mert mi is enni akartunk belölle. Elővettünk négy tojást, eszt a Treszka atta el negyven forintért darabját, kicsit drágálltuk, de a kölcségvetésbe belefért. Itt egy kis pazarlás jön, mert csak két egész tojást használunk és kettőnek csak a sárgáját, de a maradék fehérjékből például habcsókot is lehet készíteni desszertnek. Szóval a felvert tojásokba szórunk jócskán feketeborsot, hogy csípős legyen, persze a gyerekeké, időseké borsmentesebben jobb, akkor akár még tejszínnel is lágyíthattyuk, mi eszt kihagytuk most. Eszt a masszát ráöntjük a forró, átsütött sonkával kevert tésztára. Ettől a tojások nem fognak megszilárdulni, de nem is maradnak nagyon nyersek, olyan jó kis szaftos cucc lesz belölle. Erre még reszelünk sajtot, jó lenne parmezán, de az drága egy kicsi, a köznép aszt tesz rá, amit akar. Ez az adag úgy négy személyre untig elég, ha többen vannak, tessék kiszámolni, miből mennyi kell, ez már ne a mi gondunk legyen. Mondhatom, hogy sokkal nagyobb sikert arattunk ezzel az étellel, mint a szendvicsekkel, reméljük, most szombaton helybefalu jelentős hányada helybefalui spagetti álá kárbonárát fog ebédelni. Az Annusunk jeleszte, hogy hasonlóan nosztalgikus okokból, eccer készíccsünk négercsókot is. Hát nem tudom, először ki kell derittenem, milyen nosztalgia húzódik a háttérben.

Csajszi néni további történései...

Rendhagyó tapas vacsora: apró, rántott őzlábgomba fejek, és manchego sajt falatkák, kétféle alliolival

Tegnap délután, mindenki elvolt a saját dolgával itthon, nem terveztünk nagy összeülős vacsorát. Gondoltam, hogy valami olyat készítek, amire rájár a család, már, aki éhes, bekap egy-két falatot, és megy tovább.
A piacon vettem apró őzlábgomba fejeket, és eszembe jutott, hogy a múltkor a férjem hoppon marad, a rántott manchego sajttal, mert elfelejtettem. Garnírungot, nem akaródzott készíteni, így kitaláltam, hogy keverek egy enyhe alliolit, és az egyik felét egy kis apróra vágott petrezselyemmel felfrissítem.

A napokban már elkészítettem az új, szendvicsvarázs rovatom két epizódját, az átszúrt kovászok kenyér maradékát eltettem morzsának. A sütőben megszikkasztottam egy kicsit, és frissen pehellyé őröltem.
2 dl alliolit készítettem: 1 tojássárgája, csapott teáskanál dijoni mustár, és fehér borecet, só, bors, 1,5 dl napraforgó olaj alapanyagból majonézt készítettem, majd egy teáskanál frissen facsart citromlével és 1 nagyobb gerezd, finom zsenge makói fokhagymával ízesítettem.

Kétfelé vettem, és az egyik felébe egy teáskanálnyi apróra vágott petrezselymet tettem.

Maradt egy kevés tojás a panírozásból, abból pedig egy szelet bundáskenyeret is sütöttem.
Amikor elkészült, elkiáltottam magamat, hogy készen a tapas, nem készítettem túl sokat belőle, úgyhogy fél óra múlva, hűlt helye maradt.

Nos, ennyi volt a tegnapi vacsora:-)

Véletlenül jött elegáns vacsora: hirtelen sült borjúkaraj szaftjával, párolt, szalonnába csomagolt hordóburgonyával és alliolival

„A háziszakácsnő, mártogatósokat, tapas féléket szeretett volna a családjának kínálni, viszont az étel gerincét képező borjúmáj helyett egy adag borjúkarajt vett ki a mélyhűtőből, de ő maga ezt még nem tudta. Majd azonnal otthagyta a dermedt csomagot, elment a piacra, a boltba, és szépen mindent bevásárolt a vacsorához. Vett bio racka juhtúrót, biovajat, natúr racka és pritaminpaprikás-fűszeres sajtot, kovászos kenyeret, és még sorolhatnám, hogy mi mindent.

A borjúmájból egy jó adag alappástétomot készített volna, amit végül többfelé szed és különféleképpen ízesít.”
És itt a mese vége, mert a háziszakácsnő hazaért, kipakolt, és rádöbbent, hogy az amúgy szakszerűen, feliratozva csomagolt, immár nem dermedt zacskóban lévő borjúmáj helyett, szeletelt borjúkaraj volt.

Ekkor újragondoltam a napi menüt. Bevallom, nálunk a borjúkarajból szinte mindig bécsi szelet készül. Szeretjük és kész.
De most ez sehogyan sem kívánkozott. Annyira tapasra állt rá az agyam, hogy eszembe jutott a párolt, Serrano sonkába csomagolt apró hordóburgonya. A lányom, mielőtt elindult a mai edzésre, lelkemre kötötte, hogy friss alliolit szeretne.
Gombhoz a kabátot, egyértelmű volt, hogy a borjúkaraj ehhez a körítéshez pillanatok alatt, vaj-olaj keveréken lesz kisütve.
Szerencsére van egy kispiac a környéken, újra felkerekedtem és vettem egy pár szem apró burgonyát. Serranot azt nem kaptam a környéken, hát vettem lehelet vékony, prémium bacon szalonnát.Az apró, megtisztított burgonyákat gőz fölött pároltam készre, de állagra, épre. Begöngyöltem a szalonnába, olívaolajjal kikent tepsibe raktam és 20 percen keresztül 200 fokon sütöttem.

A friss allioli (alias fokhagymás majonéz) 10 perc alatt elkészült (recept a legutóbbi tapas vacsoránknál).

A borjúkarajjal nem volt semmi dolgom, szerencsére szépen, konyhakészen, szeletelve tettem el a mélyhűtőbe. Amikor a zsiradék felforrósodott, akkor frissen őrölt tengeri sóval és borssal ízesítettem és 1-2 perc alatt mindkét oldalán hirtelen átsütöttem.

Ment pár percre pihenni az előmelegített, de funkción kívüli sütőbe.
Addig a pecsenye zsiradékot kevés száraz fehérborral felöntöttem, sűrítettem és a kész hús szeleteket ezzel locsoltam meg.
A finomságokat egy szép tálon elrendeztem, és azonnal fel is tálaltam a farkaséhes családomnak.

Kellemes, véletlenül jött kombináció, csak ajánlani tudom mindenkinek!