Szenvedélyesen szeretek enni, főzni és utazni. Egy ideje itt írok ezekről a szenvedélyekről ...

2010. december 13., hétfő

Születésnapi ebéd a Pálmában: ételeket kóstoltunk az új étlapról, Tom Yum Goong levest, és török, krémes bárányragut pitával








Úgy jött ki a lépés, hogy az idén három napon keresztül ünnepeltük a kisfiam születésnapját. Tulajdonképpen három különböző ünneplés részese lehetett. Pénteken az iskolában, ebéd után egy hatalmas csokoládétorta mellett emlékeztek meg a születésnapjáról, este csak egy csendes családi köszöntés volt, hiszen szombati munkanap miatt szombat délig is iskola volt neki. A szombati születésnapi ebédet végül átigazoltam a Pálmába, a legjobb barátnőm és a férje üzemeltetik, egyébként is velük, és a családdal terveztük az ünneplést. Már készültünk rá, hogy megkóstoljuk az étlapról a nem régen felkerült vadonatúj ételeket.
Én egy hagyományos ételsorral készültem a jeles napra, ezt már pénteken éjszaka elkészítettem, ezt vacsorára helyeztem át, mivel az ünneplő társaság nálunk folytatta késő estig a mulatságot.
Mindenki a megszokott kedvenc ételét kérte, mi a barátnőmmel a megújult étlap ételei közül választottunk. Tudni kell rólunk, hogy 32 éve vagyunk barátnők, majdnem 10 éven keresztül jártunk együtt három különböző iskolába, mindig arról álmodtunk, hogy egyszerre toljuk a babakocsit a gyermekeinkkel, ez részben sikerült is nekünk. Az én kisebbik gyermekem ugyan néhány évvel idősebb a barátnőm kisfiától, viszont mi is olyanok vagyunk, mint a testvérek, így a fiaink is nagyon szeretik egymást, a születésnapokat mindig együtt ünnepeljük.
Sokat utaztunk együtt Thaiföldön a barátnőmmel, az egyik kedvenc ételünk itt a Tom Yum Goong leves, mely tipikus thai étel, nagyon csípős, és nagyon finom. A barátnőm hatására került fel az étlapra, alig vártam, hogy megkóstoljam. Leegyszerűsítve, gyömbérrel, citromfűvel, kaffer lime levéllel ízesített thai leves különlegesség gombával és rákkal. Mindketten ezt kértünk. Több török ízesítésű étel is felkerült az étlapra, köztük egy török fűszerezésű tejszínes bárányragu pitával, mivel a Tom Yum leves igen laktató, egy ilyen bárányragut tálaltattunk ketté magunknak.
Mindkét étel kifogástalan volt, a csípős Tom Yum leves a téli, havas-napsütéses kilátás mellet talán még jobban esett, mint a januári párás kánikulában a pálmafák alatt. A török ételek, a török fűszerek nagy hódolója vagyok, különösen melyek birkából és bárányból készülnek. A ragu tökéletes volt, puha, ízletes, fűszeres, és krémes, a pita friss, meleg és ropogós. A bárányragut a lehető leglassabban kóstolgattam, szó szerint falatoztam. Minden egyes falat különleges hatással volt rám, az ízét, a zamatát, az állagát különleges, hosszantartó élményt kísérte.
Natúr rizst szolgáltak fel a leveshez és a raguhoz is, én ezt mindkét esetben kihagytam.
Nagyszerűen éreztük magunkat, a tinédzserek és a kisebbek is jól eljátszottak, beszélgettek, vidámak voltak, mi felnőttek pedig az ünneplés mellett kibeszéltük a világ dolgait. Kicsit aggódtam, hogy a vacsorának, melyre egész délutántól hajnalig készültem, vajon lesz-e létjogosultsága ennyi finomság után, minden esetre felkerekedtünk, és nálunk, otthon folytattuk a születésnapi ünneplést.
Hosszú eljárással, cserépben készült péntek éjszaka a marhalábszár pörkölt alapra helyezett zöldséges bableves, és egy új elképzelés szerinti, dupla sajtos leveles pogácsa. A következő részben ezt mutatom be.

27 megjegyzés:

  1. Nagyon finom lehetett
    Sok boldogságot

    VálaszTörlés
  2. Bianka: köszönöm szépen a fiatalúr nevében! Nagyon finom volt minden:-)

    VálaszTörlés
  3. Most fejeztük be a vacsorát...cserépben sütöttem tanyasi csirkét...
    ...fűszervajjal, birsalmával, citrommal, hagymával, kakukkfűvel...
    ...hirtelen pirított zöldségekkel tálaltam: gombával, piroshúsú paprikával, cukorborsó héjjal...
    ...ropogós burgonya chipsszel...
    ...mártásával...

    Végem van! Halálra ettem magam, ez annyira finom lett, hogy még magam is megelődtem!:-)))

    Ma nem lesz éjféli angol reggeli...lehet, hogy nem sokára párnát és paplant fogok!...:-)))

    Merre jártok? Kicsit későbben lehet, hogy már durmolok...:-))))

    VálaszTörlés
  4. Mely esetre szép álmokat kívánok:-)

    Ez a burgonya chips... nem rokona a rósejbninek véletlenül :-))) A cserépben sültről jelezted korábban, hogy nagy a kísértés: nem is tudtál ellenállni :-)

    VálaszTörlés
  5. Mormogi Papa:
    Éppen most tértem vissza...esélyem sincsen hétfőn idő előtt bealudni...ilyenkor én viszem az uramat focizni, és sikerült rávenni a kisfiamat, hogy fürödjünk meg...így duplán jól jártam, hiszen magamhoz tértem, a kisfiammal pedig a hosszas küzdelmet végre egyszer megspóroltam...:-)))

    cserépben sült:-DDDD
    ...mindenkinek meg van a maga gyengéje...sohasem legyen rosszabb!...:-)))

    VálaszTörlés
  6. …Aj-aj!, Nevamesza! Kezdek aggódni közérzeted miatt… Lehet hogy a zabolátlan, mohó ínyenckedés, torkosság következményei mutatkoznak, bendői telítettség, diszkrét szemhéj nehezülés formájában?...
    Tudom, nem ide tartozik (?), de főzni tudó(!) öcsém családi eszem-iszomot rendezett tegnap, ahol feleségemmel egyetemben kellőképpen áldozhattunk Gasztrea oltárán (volt mit!)…
    Nem részletezem az egész napra bölcs mértéktartással beosztott és feladott menüt… Minden egyes falatról csak az elismerés hangján tudnék szólni, de…. a bárány belsőségből készült pájsli,… no’, meg a frissen, hirtelen kisütött, fűszeres báránymáj!...- belül krémes textúrájú állaggal, kívül női ajkak lágy, izgalmas, feszességét idéző kéreggel… ! Na, a túlzásoktól távol tartom magam, amikor erre az élményre azt mondom: lélekemelő gasztro-orgazmus!...
    Most (20 óra 45 perc), a tegnapi nap (mértéktelen asztali élvezkedés!) következményeit elszenvedő feleségemet ápolgatom – üres kamilla teák, Bilagit, Daedalon, No-spa... :((

    VálaszTörlés
  7. Ezt kérem Skandi (még HSz korában) így jellemezte:
    gaszturbálás...
    (Elnézést :-)

    Most viszont háttérbe szorulok mára.

    VálaszTörlés
  8. Spájzcetli: ...az a baj, hogy amennyiben a korai órákban, amikor elnehezülök nem alszom el - amire ebben az időszakban a család kiszolgálása miatt esélyem sincsen - később feléledek, és akkor pedig a késői óráknak átadom magamat...néha még torkoskodom is éjszaka, mint tegnap:-)...
    ...együttérzésem a feleségeddel, bár én bármennyit eszem, csak átmeneti a telítettség...nem vagyok szédülős, hányós, rosszul lévős, sohasem szedtem még gyomorműködés serkentőt, vagy könnyítőt...
    A terhességeimet is jól viseltem...a munkából menetm szülni, és napokon belül munkába is álltam...sőt, mindkét esetben, amikor hazaértem, azonnal vacsorát főztem...:-)))...nem hánytam, nem voltam rosszul, sőt élveztem, főleg azt, hogy még terjedelmesebb étvággyal rendelkezem:-)
    Az induláskori testsúlyom több, mint 50%-át szedtem magamra mindkettőnél jó étvágyamnak köszönhetően...:-)))

    VálaszTörlés
  9. Mormogi Papa: :-)))
    ...ha ezt mondta, hát ezt mondta...:-)))

    Jó éjszakát Neked, szép álmokkal!

    Holnap megtekintheted azt a cserepes csirkét...és megérted vonzódásomat a műfaj iránt!...:-)

    VálaszTörlés
  10. Mormogi Papa: …igen, emlékszem!... És ott bátorkodtam is szótári értelmezést adni a kifejezésnek: Gaszturbál = aki szakácskönyvet, gasztroirodalmat, gasztroblogot olvas és közben a gyomor gyönyöreiről fantáziál.
    Na, a gasztro-orgazmus értelmezése eltér a fentebb emlegetett, általam definiált gaszturbálástól.
    Gasztro-orgazmus: a VALÓDI ételek szájba vételét követően, -a látvány, az illatok előjátéka után- az íny, nyelv, ízlelőbimbók keltette, testben és lélekben szerteágazó ízélmény féktelen gyönyörérzete … :))

    VálaszTörlés
  11. Nevamesza: ... Te egy szerencsés "alkat" Vagy! Nem fognak Rajtad a "mennyiségben" rejtezkedő, gasztronómiai megpróbáltatások!... (Ha kevés az étek, elnéző türelemmel, udvarias önfegyelemmel viseled; ha bőséges, mondhatni, dúska!,... akkor nem hagyod Magad szégyenben, kiteszel Magadért, helytállsz az étkezőasztalnál... Örömödre!...) :))

    VálaszTörlés
  12. Jukka és Bea már hónapokkal ezelőtt felvetette, hogy készítsek egy erotikus gasztro oldalt, szerintük nagy lenne rá az érdeklődés...és ott szabadon fantáziálhatnánk a kommentekben is a témáról...
    Lassan nem lesz értelme...nem kell ide már egy új erotikus gasztro oldal...:-)))

    VálaszTörlés
  13. Spájzcetli: "Ha kevés az étek, elnéző türelemmel, udvarias önfegyelemmel viseled"...ez így van, de, ha nagyon éhes vagyok, akkor elviselhetetlen!...:-)))

    VálaszTörlés
  14. Nevamesz, de kell és meglátod, mekkora sikere lesz!
    Te szállítod az ételeket és a fotókat, mi pedig a történeteket!

    Egyébként: jó éjszakát! :)

    Tegnap olyan, de olyan finom túrót készítettem házi tejből, hogy hét nyelven beszél :)
    Most épp a fűszeres vajjal beszélget a hűtőben, amit szintén magam kreáltam... :)
    Teljesen megfertőződtem :D
    Neoex csak úgy kapkodja a fejét. Éjszaka még egy levelet is kaptam tőle, simogatta a szívemet, amikor végre a gép közelébe kerültem és elolvastam. Meglepett rendesen. Nagy kincs az a pár sor, mert nem egy levelezős fajta.
    Na, most jó sokat elárultam magunkról.

    Legyetek aktívak, amíg én alszom :)

    VálaszTörlés
  15. "női ajkak lágy, izgalmas, feszességét idéző kéreggel"

    Most, hogy olvasom, nekem is dereng valami...

    :-))

    VálaszTörlés
  16. "Végem van! Halálra ettem magam"...

    Nálunk ma tartják a munkaadó számára kötelező, hagyományos karácsonyi lakomát. A színhely egy központi fekvésű étterem. Elmúlt az az idő, amikor bélpoklos módra szekérderéknyi heringet-sonkát-lazacot-sajtot-deszertet lapátoltam be. Manapság beérem úrihölgyet meghazudtoló "csipegetéssel". :-)

    VálaszTörlés
  17. Megvan a helye - nem sokat kellett keresni:
    http://hobbiszakacs.blog.hu/2009/01/16/mindennapi_betevonk#comments

    Nem volt túl sok hozzászólás - de "válogatott romacsávók" írtak be. Engem persze kivéve :-P

    VálaszTörlés
  18. Skandikamera:...szegénykém...:-(((

    Viszont az úrihölgyek csipegetéséről eszembe jutott gyermekkori neveltetésem...mégpedig, hogy a fiatalságtól kicsattanó, jó étvágyú úrihölgyeket otthon megetették vendégség előtt, hiszen nem attól voltak úrihölgyek, mert rossz az étvágyuk, hanem, mert nem eszik magukat "halálra" bálon, vagy nagy vendégvacsorákon...ez a férfiak kiváltsága!
    Az idősebb úrihölgyek pedig koruknál fogva kisebb étkűek, így számukra nem kihívás egy bál, vagy egy nagyszerű vacsora rotokoll szempontból...

    Szeretem a gasztronómiát, mert okos...még a protokoll is!
    Én például a bálokon nem is eszem, csak jóval éjfél után...egyrészt a fogaim szépségére és a lehelletemre nagyon faksznis vagyok...ugyanis előfordulhat, hogy a polgármester felkér egy keringőre...pörkölt vagy halszaggal nem szeretném viszonozni...
    ...illetve egy szép nehézselyem ruha, csak akár apró pocak nélkül mutatós, így előtte sem eszem, a bál, az bál, az nem a nagy zabálásról szól a hölgyeknek...
    Viszont baráti vendégségben sohasem sérteném meg a vendéglátót, hogy úrihölgyként csipegetek csak, hogy mindenki irigyeljen az alakomért...még, ha nem is olyan ínyemre való az étel, akkor is jó étvággyal eszem, mert ebben a körben ez a protokolláris elismerés...

    Othhon pedig annyit eszem, amennyit kívánok, van, hogy kicsit többet is a kelleténél...no de rajongom a saját főztömért...:-)))

    Folytatom, csak félek a blogrincstől...

    VálaszTörlés
  19. Hosszú évekig például azért voltam nagyon karcsú, mert napközben egyáltalán nem ettem...ugyanis nagyon intenzíven emésztek, és jó félórán keresztül gátolja a gondolataimat, a jó közérzetemet...céget vezetni, döntéseket hozni, megbeszéléseken jól szerepelni csak tiszta fejjel lehet...

    Viszont, minden évben mi is meghívtuk a dolgozókat Karácsonyi vacsorára, illetve jeles alkalmakkor. Sohasem rendeltünk svédasztalt, hiszen az olyan kicsit smucig dolog...egyél azt és annyit, amit eléd teszünk...mindig azt rendeltek, és annyit, amennyit szeretnének...
    Az én munkatársaim qualifikáltabbak, jó étvággyal vacsoráztak, egy-két pohár alkoholos italt is megittak.
    A férjem munkatársai "egyszerűbb" emberek, ott gyakorta előfordult, hogy a feleségek, amikor végig itták az itallapot, akkor vetítés is volt a mosdóban...a Kis Vuk...:-)...konyakkal kezdtek, és bloody maryvel végeztek...
    Sohasem volt rossz érzésünk emiatt, hiszen nekik csináltuk, hogy jól érezzék magukat, és ők így érezték jól magukat...
    Ha egy munkáltató valóban a dolgozóinak rendez vacsorát, és nem csak műmájerkedésből, vagy mert kötelező, akkor a dolgozók számítanak, hogy ők érezzék jól magukat...

    Folytatom...

    VálaszTörlés
  20. No, és az utazásaim alatti étkezési protokoll...

    Például Diamond Head-en meghívtak vacsorára a legexkluzívabb hotelbe, ahová a leggazdagabb arab sejkek járnak nagy családostul:-)...vagy például Michael Jackson kedvenc szállodája...volt...
    A szálloda igazgató hölgy valamiért rám tapadt...már kezdtem azt hinni, hogy leszbikus...úgyhogy mellettem is ebédelt...terítettek fel olyan evőeszközöket, melyekkel ránézésből is volt gondom, egyes ételekről nem is beszélve...akkor és ott tanultam (magamtól) ezt a trükköt...ugyebár egyszerre illene az étkezést elkezdeni...de komoly bajban voltam...
    ...így még egy jópofa beszólást eszközöltem lányos zavaromban, melyhez lényemből fakadó kézi gesztusaim is hozzátartoztak...ez alatt a pár másodperc alatt kifigyeltem, hogy nekem mit kell és melyik eszközzel tennem...
    Végül az elköszönés után odapattant a hölgy hozzám, és megkérdezte, hogy Európában vagy Amerikában vettem-e a papucsomat, mert nagyon tetszik neki....:-)))

    Cipruson is egy olyan elegáns szálodában ebédeltem, ahol például Diana hercegnő is gyakorta megfordult az elnöki lakosztályban...
    Csak egy rövid látogató ebédet költöttünk itt el, egy fél órás lunch-ot, így egy rövid, de gyönyörűséges, csak nekünk szóló svédasztalt terítettek fel. Az egyik kolléganőm kérdezett valamit tőlem az ételekkel kapcsolatban, én félre néztem, és a tányérom kicsúszott a kezemből...nagyon csöndes, nagyon elegáns volt az étterem...
    A szálloda igazgató egy tüneményes, és nagyon jóképű fickó volt...nyilván azonnal kaptam új tányért, komment a helyzet körül egyáltalán nem volt, egy percen belül maradványa nem volt az "esetnek" viszont a fiatalember onnantól szinte csak nekem beszélt a szállodáról...hogy oldja a helyzetet, hogy semmi nem történt...

    A gasztro protokoll nagyon is tetszik nekem, okos, gyakorlatias és egyáltalán nem haszontalan...

    VálaszTörlés
  21. No, és még két családi vonatkozású megjegyzés...:-)))
    Apukám állandóan azt szajkózta kisgyermek koromban, ha nem ettem szerinte elég szépen...hibátlanul...hogy engem sem hívnának meg az angol királynőhöz ebédre...
    Akkor még azt hittem, hogy ez komoly, hogy meg fog hívni, így komolyan vettem a leckéket...:-)
    A gyermekeim, amikor disznó módra esznek, és veszem a levegőt a kioktatáshoz, megelőznek...
    tudjuk!...de mi nem megyünk az angol királynőhöz ebédre!...
    ...ez a mai felvilágosult fiatalság...:-)))

    Még Görög Ibolya kívánkozik ide...ugyanis szerinte, vagyis a protokoll szerint: vendég nem takarít!
    Amikor valami kiborul, leesik, morzsálódik, intem a gyermekeimet attól, hogy "takarítsanak" étteremben az asztalon...
    Amikor ilyen szituációkban rájuk nézek, akkor is szajkózzák: tudjuk anya, vendég nem takarít!...
    ...valahogyan itthon pedig zsigerből alkalmazzák!...:-)))

    VálaszTörlés
  22. Csakhogy ezt a gasztro-illemtant jócskán kikezdte az "átmeneti" korszak. Mikor az emberhez nagy-nehezen (végre, Hál'Istennek) kijövő pincnök csak legyintett a hangedlivel a pecsétes abrosz felett vagy pláne levette a terítőt és megfordította…
    Külön emlékem, hogy vendéggel voltunk a Gellért Szálló éttermében, ahol a "jobb kiképzést kapott" pincérek hol jobbról, hol balról nyúlkáltak az ember elé, nem vették a lapot az evőeszköz lerakásának mikéntje szerint… Máshol pedig megesett - mikor még az áttermekben minden asztalon volt ha mutál, ha nem - hogy egy vendég tüzet kért a borfiútól, mire az lezserül benyögte: Nem dohányzom! - és már ment is tovább…
    Pedig ugye volt idő, mikor a felszolgáló megkérdezte, hogy hozzon-e sörmelegítőt a kedves vendégnek :-)

    VálaszTörlés
  23. Nevamesza: ...Ezt most nagyon "megadtad" szegény Skandinak!... ...De mi van, ha Skandiéknál egy hétköznapi vacsora is szigorú éttermi etikett –bocsánat: etiquette-, és diplomáciai protokoll szabályai szerint "történik"?… Pl. elképzelem –vizuális típus vagyok!- a vacsora végeztével Skandi a feleségedtől kér egy szivart. Ekkor egy zsúrkocsit tol oda a -feltétlenül fehér kesztyűt viselő!- felesége. A kocsin égő gyertya van, természetesen pazar gyertyatartóban, mellette egy doboz, benne különféle szivarok. Ekkor Skandi kiválaszt egyet… A feleség átveszi tőle… Két tenyere közé fogja, a gyertya fölé tartja függőlegesen, és gyors, sodró mozdulatokkal melegíti a szivart. A hőtől a szivar vége lassan szétnyílik egy kicsit, picit felizzik. Ekkor adja át az égő szivart Skandinak... :)))

    VálaszTörlés
  24. :-)))

    Spajzi, ez még álomképnek is irreális. Nem a szivar, és nem a fehér kesztyű, hanem a kiszolgálásom mindennemű fokozata miatt. Pöttöm lakásunk van, ennek ellenére könnyen el tudnálak bújtatni benne a Zasszony elől. Hogy hova? A konyhának nevezett zugba, oda ugyanis a legritkább esetben téved be. (Vagy ki?)

    A fordítottja közelebb áll az igazsághoz. Hétvégén a "Kávé! Reggeli!" utasítás zeneszó a fülemnek. Legalábbis szerinte :-)

    VálaszTörlés
  25. Hogy mire nem gondol egy hölgy egy vacsora kapcsán... Ezentúl - mivel elárultad a szakmai titkokat Nevamesz - másképpen nézek alkalmi asztaltársaimra. Azt is alkalomadtán, ugyanis évente jó ha egyszer-kétszer kerül ilyesmire sor. :-)

    VálaszTörlés
  26. Skandikamera:...szegénykém!...:-(((

    ...visszavonom! Hiszen, ezek a dolgok azért alakulnak ki így, mert mindkét félnek így jó...

    ...nálunk szóba sem jöhet, hogy ne én szolgáljak ki...konzervatív nevelést kaptam, és nekem is így esik jól...
    Én a nőiességem, női mivoltom egy fontos részeként élem ezt meg, minthogy gyermekeket is én szülök, én szolgálom ki a férjemet, a családomat...
    Még akkor is!...ha én is dolgozom, sőt...hiszen a munkám nem lehet fontosabb az elsődleges "értelemtől", amiért nőnek születtem a világba, hogy gyermekeket szüljek, és gondoskodjam a családomról...
    ...ha belefér, akkor megvalósítom egyéb céljaimat, egyéb vágyaimat is...de csakis, ha a többi "kötelességemet" ugyanúgy tudom mellette teljesíteni!

    Ez persze csak az én egyéni életfelfogásom, és gondolkodásmódom női mivoltamról...

    VálaszTörlés

Related Posts with Thumbnails