Szenvedélyesen szeretek enni, főzni és utazni. Egy ideje itt írok ezekről a szenvedélyekről ...

2011. március 21., hétfő

Baráti összejövetel kemencés vadételekkel


















Both Tibi barátom martinkai tanyájáról írtam már, ott főztem az ősszel 50 főre palóclevest hortobágyi rackából. Két éve itt vágtam le az első mangalicámat, nagyszerű élmény volt, sokat köszönhettem ekkor (is) Tibinek. Both-Dega Imbisz nevű kifőzdéjéről is írtam már, Tibi igényessége itt is hatással van, hortobágyi szürkemarha és racka ételek, mangalica és mangalicából, hagyományos eljárással készült füstölt húsok kerülnek itt a házias ételekbe. Készülök rá, hogy felfrissítem az Imbisszel kapcsolatos információkat is, hiszen jó, ha tudjuk, hogy hol kaphatunk kiváló, hagyományos alapanyagokból ételt a tányérunkba.
Visszatérve Tibire, mindent ugyanezzel a mentalitással kezel maga körül, vadászik is, ezt sem veszi kevésbé komolyan. Nem régen lőtt egy gyönyörűséges vaddisznót, melyet maga zsigerelt ki a vadász hagyományokat hűen követve. A vaddisznót megnyitották a bordáinál, így lógott kampón úgy három napig a vadász társaság hűtőkamrájában (amíg megérkezett az állatorvosi igazolás a fogyaszthatóságra), ezt követően került feldolgozásra. (A vadak kezelésével kapcsolatban nem olyan régen egy kedves bloggertársam írt érdekes bejegyzést, érdemes elolvasni itt.)
Ebből a nemes vadból készült kemencés ételekre hívott minket Tibi a március 15.-ei hosszúhétvégén többedmagunkkal.

Férjem gyermekkori baráti kapcsolatain alapuló társaságunkban szép számmal vannak gyerekek, a tinédzserektől, a még meg nem születettekig, most is van egy kismama közöttünk. Mi kirándulni voltunk előző nap, így én most nem készültem semmivel, az egyik Numan pékségből hozott három kovászos kenyérrel és egy üveg jó pálinkával járultunk hozzá az összejövetelhez. Az egyik barátunk – Martinkán, a szomszédságban lévő, saját építésű - csodás kemencéjét ajánlotta fel, másik barátunk a házi savanyút és körözöttet hozta, a harmadik cserépben összekészített csülköt, a negyedik bográcsban „mezítlábas” slambucot készített. Kati édesanyja, aki erdélyi származású, frissen kisült aranygaluskát hozott ki nekünk.
Ki kell emelnem, hogy mindez Tibinek köszönhető, szenzációsan tudja maga köré szervezni ezeket a közös összejöveteleket, ahol mindenki, mégis senki sem vendég.

Dóra, a felesége csodálatosan főz, nyereség lenne az olvasóknak, ha ezt megírná egy konyhanaplóban és közzétenné a világhálón. Ugyanis nem mindenki tud igazán jól főzni aki gasztroblogot ír, és sajnos nagyon sokan nem írnak gasztroblogot, akik jelzésértékűen jól főznek. Pedig van már szép számmal internetes konyhanapló.
Visszatérve az eseményre, a vaddisznó comb olyan mély nyomokat hagyott bennem, hogy a kapott kóstolót még két napra beosztottam magamnak itthon, mindig egy kicsit falatoztam belőle, az íze miatt. :)
Az Imbiszben pácolták, mondhatni egészen hagyományos pácban. Víz, olaj, fokhagyma, bors, borókabogyó, vöröshagyma, sárgarépavolt a pácban. Mangalica szalonnával és fokhagyma gerezdekkel tűzdelték meg, répa és szalonna szeletek kerültek a combra mielőtt bekerült a kemencébe. A páclevében sült, ezzel szorgosan locsolgatva. Mellette pedig a vaddisznó húsból készült töltött káposzta, természetesen cserépben.
Miklós szokta a slambucot készíteni. Most küllemre egy kicsit „haloványabbra” sikerült a szokásosnál viszont ízre valami nagyon finom volt! Én magam kétszer szedtem, a kisfiam pedig hazaútban már nekem szeregezte a kérdést: anya, te mikor készítesz már slambucot!?

























Nem fényképeztem túl sokat, hiszen elsősorban a baráti összejövetel élményét szerettem volna élvezni, de a képeim nagyon is beszédesek. A főkóstoló én voltam, ez nagyon kedves megtiszteltetés volt számomra. Alig várom, hogy legközelebb is összejöjjünk.

8 megjegyzés:

  1. Jaj, kedves, írd már meg annak a fenséges mégis "halovány" slambucnak a receptjét, magam is elkészíteném és szívesen bemutatnám debreceni barátaimnak))) _ Ők még nem főztek nekem igazi alföldit...Persze a többi recept is izgalmas lenne, épp gondolkodunk a Bakonyban egy hasonló "kaliberű" étkezdével indulni, jó ilyenekről hallani, köszönjük!

    VálaszTörlés
  2. Hóvirág itt is van már!

    A töltött káposztáról csak a "címkékben" írtál. Az miből és milyen volt?

    VálaszTörlés
  3. A kemence látványa már magában megérte! Tiszta, józan (hangyányit tán rideg) funkcionalitás, még a megmaradt fatörzsnek is jutott szerep. Az egészen meglátszik a gazda(sszony?) keze.
    Csak a két "törpelámpás" lágyít rajta kicsit :-)
    A ház háttérből előbukkanó teteje is "elvágólag" illeszkedik. Vitának helye nincs :-)

    VálaszTörlés
  4. Mormogi Papa: Nagyon jól látod! :)
    Érdekességképpen elmondanám, hogy a gazda keze látszik rajta, ugyanis Ede, aki sajátkezűleg építette a kemencét még facér, azt hiszem már csak Ő a "csapatból". 20-tól 5 évesig népes a gyereksereg, de az egyik barátunknak most fog megszületni az első, pedig hajszálra egy korosztály vagyunk. Ede sem szándékszik pártában maradni, most keresi a feleségnek valót. Ez is jelzi, hogy vannak még szabad, jóravaló, jóképű, "fiatalemberek", nem csak párjukat kereső hölgyek...

    VálaszTörlés
  5. Hobbiszakács: A szövegben írtam :), hogy vaddisznó húsból készült a káposzta. A technológiáról keveset tudok, de talán kicsit szárazabb volt a töltelék a vadhússal és erőteljesebb volt az íze, tehát nem lehetett összetéveszteni a sertésből készült töltött káposztával. Nagyon ízletes volt, egyébként a káposztát onnan veszi Tibi, ahonnan én, ez most derült ki! :)
    Fél óra alatt elfogyott!
    A többi vadász barátunk is minden ételt megfőz vadból, állítólag a vaddisznó karajból készült rántott hús kenterbe veri a borjút is. Nyilván ehhez nem szabad idegenkedni a vadhústól. Én rettenetesen szeretem.

    VálaszTörlés
  6. Akkor Isten éltesse Edét, akinek Sándorral együtt volt a névnapja nemrég.
    Találjon is, ne csak keressen!

    VálaszTörlés
  7. Kedves Zsuzsa! Én már annyi mindennel "tartozom Neked", hogy szégyellem magamat...a félbarna kenyérre sem került még sor, a múltkor egy családi vonatkozású helyzet miatt kellett felfüggesztenem a kovász sorozatot, de ami késik, nem múlik...
    Mi itt fenntartjuk a jogot, hogy eltérjünk az eredeti slambuc recepttől, de "külsősöknek" tilos, mert megfedjük érte...:)))
    Szóval, alapból én is pirospaprikával, friss paradicsommal, zöldpaprikával készítem a slambucot, és nem pirítom elő a tésztát. Ez inkább egy bográcsban készült finom krumplistészta. Én "mezítlábasnak" hívom az eredeti, egyszerűen készült slambucot. Ez esetben a szalonna tepertőt kivesszük a zsírból, ebben megpirítjuk a tésztát, majd a tésztát is kivesszük és a félig főtt krumplira tesszük vissza és nem kerül bele csak só és sok bors. A kész slambuc mellé kínáljuk a pörcöt.
    Már megvettem a tésztát az első slambuchoz, most mezítlábasat készítek. Ha ki tudod várni, akkor egy héten belül, úgy tervezem, hogy bemutatom. A másik slambuc receptet itt találod:
    http://nemvagyokmesterszakacs.blogspot.com/2010/09/nagyszeru-hetvege-1-resz-slambuc-vagy.html

    Jelentkezem!

    VálaszTörlés
  8. Megint elolvastam, és megint, és csak akkor találtam a káposztára: A krumplis ételeket nagy ívben kerülöm, pechére az előtt volt.

    :-)

    VálaszTörlés

Related Posts with Thumbnails