Az igazán jó kekszek ismérve, hogy a széle ropog, a belseje pedig „rágós”. Ez a keksz még napok múltán is megtartja ezt a tulajdonságát. Igaz, nagyszerű alapanyagok keverékéből készül, de ennek az ismérvnek alapvetőnek kellene lennie, bármilyen édességet készítünk, vagy vásárolunk.
Most nagyobb mennyiséget készítettem belőle éppen azért, hogy jó néhány napig legyen kéznél valódi édesség, amiből egy-kettőt elropogtathatunk ebéd, vagy vacsora után.
Legutóbb mandulával és narancshéjjal készítettem, és mondhatom, nagy volt itthon a sikere. Az ismétléshez pedig vettem egy kevés aszalt vörös áfonyát a piacon, amit most dióval egészítettem ki, igazán jó párosításnak bizonyult.
Fantasztikusan jó az alaprecept, azt hiszem, télidőben gyakran előkerül. Már karácsonyra is van, nem is egy ötletem további ízesítésekre.
Kifejezetten kedvelem, ha egy jól bevált alapreceptet kedvemre változtathatok, egészíthetek ki, hiszen a változatosság gyönyörködtet.
A nagy mennyiségű masszát most kicsit dagibbra sikerült formáznom, így alaposan megnőttek sütés közben. Hátrányára nem vált, hogy maxi kekszeket sütöttem, mind az állaga, mind a fogyaszthatósága éppen megfelelő lett.
Így akár egy keksz is elég volt étkezés után a boldogsághoz.
Hozzávalók 36 db nagy kekszhez:
20 dkg jó minőségű vaj (legalább 80% zsírtartalmú)
28 dkg nád kristálycukor
30 dkg finomliszt
2 tojás
1 teáskanál só
1 púpozott teáskanál sütőpor
½ teáskanál szódabikarbóna
30 dkg jó minőségű, legalább 70%-os étcsokoládé
10 dkg dió
5 dkg aszalt vörös áfonya
2 dl Tokaji aszú
Először is beáztattam az aszalt áfonyát aszúba.
A diót és az étcsokoládét durvára, de apróra vágtam. Amikor az áfonya megszívta magát, akkor leitattam és azt is durvára vágtam.
A szobahőmérsékletű vajat habosra kevertem kézi mixerrel. Hozzáadtam a cukrot és a sót, ezzel is alaposan elkevertem. Hozzáadtam a tojásokat, ezzel legalább 3 percig kevertem.
Végül hozzáadtam az átszitált lisztet, sütőport, szódabikarbónát, csokoládét, áfonyát, diót, és alaposan összekevertem.
Több réteg alufólián hengert gyúrtam belőle. Olyan 5-6 cm magas az ideális, nekem most kicsit vastagabbra sikerült. Legközelebb két rúdban formázok belőle hengert.
Betettem 1 ½ órára a hűtőbe, majd ½ órára a fagyasztóba.
1 cm magas korongokat szeltem belőle, amiket sütőpapírral bélelt tepsire rendeztem. Kellő távolságra érdemes rendezni a kekszeket, hogy ne érjenek össze, amikor megnőnek sütés közben.
180 C fokra előmelegített sütőben 12 perc alatt sültek meg.
A kisült kekszet semmi szín alatt ne piszkáljuk, míg nem hűlt egy kicsit, mert plasztikus és sérülékeny. 20 perc elteltével viszont elnyeri nagyszerű állagát!
A széle ropog, a közepe rágós. Éppen olyan, amilyennek egy igazán jó keksznek lennie illik.
Egyszerű, de nagyszerű keksz, kiváló alapanyagokból!
Megjegyzés: A képek pocsékra sikeredtek, pedig bejártam az egész házat, hogy jó közeget találjak a fényképezéshez. Nem értem, mert készülnek nálam mostanság jó képek is.
Azért remélem, hogy visszaadnak a képek valamit ennek a csodás keksznek az erényeiből.
