Tökéletes szendvics

A tökéletes szendvics frissen készül, az ízek és a látvány harmóniája makulátlan, azaz szoros kölcsönhatásban van egymással. Számomra egyéb ismertetője nincs, hiszen, ha a fenti szempontok rendben vannak, akkor lehet hideg vagy meleg, nyitott vagy zárt, csirkés, gombás, felvágottas, sajtos vagy érlelt sonkás, számomra tökéletes. Nem szűkölködik az oldal sem a szendvicsekben. :)

Persze a szendvicsre is igaz, hogy az élvezeti értéke fokozható, a felhasznált alapanyagok minőségének fokozásával. Egy friss vajas zsömle jóféle parizerrel is lehet tökéletes a maga nemében, mégsem képes két vállra fektetni, mondjuk egy érlelt sonkás szendvicset. Még ár érték összhangban sem, mert mondjuk egy San Daniele sonkaszeletekkel gazdagított szendvics élvezeti értéke sokkalta túlszárnyalja a legjobb kapható parizer ára és a San Daniele sonka ára közötti különbséget. (Szerintem például a sajtokra is éppen így igaz.)

Szóval, ez a szendvics sajnos nem San Daniele sonkával készült, pedig ez esetben mondhatnám azt, hogy nem csak tökéletes, hanem összehasonlíthatatlan is.

Egy jobbféle crudo, azaz olasz, érlelt sonkával készült, de elhatároztam, hogy ezt a szendvics élményt legközelebb egy még nemesebb sonkával koronázom meg.

Ha jól táplálkozunk, akkor nem csak rágunk, meg nyelünk, hanem több érzékszervünk bevonásával végezzük az étkezést. A gyomorműködésünket a látvánnyal indítjuk be, ettől elindul a nyálelválasztásunk és felkészülünk az örömforrásra. Az étel illata még intenzívebbé teszi ezt a folyamatot. Természetesen egy sült esetében először szippantunk, és utána pillantunk, de a sorrend teljesen mindegy. Végül az ízlelésnél jutunk el a csúcspontra, melynek magaslatait az ízek orgiája eredményezi.

Amikor minden érzékszervünket be tudjuk vonni a táplálkozásunkba, akkor sokkal hamarabb telítődünk az ízek és élmények által, ami mint tudjuk, kalóriamentes. Így egy magasabb íz élményt okozó ételből kevesebb is elég ahhoz, hogy testünk is és lelkünk is egyszerre jóllakjon.

A prémium íz kategóriába tartozó alapanyagokból sokkalta kevesebb is elég a tökéletes íz élmény és íz összhang elérésére. Példának okáért egy ilyen érlelt sonkás szendvics esetében, egy kétszer olyan „értékes” sonkából mondjuk feleannyi is elég a magasabb íz élmény eléréséhez. Tehát nem feltétlenül plusz anyagi befektetés, sokkal inkább igény kérdése ez.  

Nem azt kívánom sugallni, hogy minden alkalommal, amikor szendvicset készítünk, cseréljük le a szalámit vagy a parizert San Daniel sonkára, hanem, hogy alkalmanként cseréljük le a szalámit vagy a parizert egy-egy szelet igazán jóféle érlelt sonkára.

A szendvics egyszerű, éppen ettől tökéletes. Sajtos bagettet kettévágtam és megkentem vékonyan a legújabbféle paradicsomszószommal. 

Pizza szósz – paradicsomos szendvicskrém - házilag

Forró serpenyőben megpirítottam a szószos oldallal lefelé, majd ráhalmoztam 1-1 érlelt sonkaszeletet. Megcsorgattam elsőrangú olasz olívaolajjal, hogy simogassa a sonkát, amikor majd ízlelem.

Már önmagában is megállta volna a helyét a szendvicsem ebben a formájában, de én szerettem volna még belevinni egy kis markánsságot és frissességet. Úgyhogy rukkola levelekkel és parmezánforgáccsal szórtam meg.

Ha valaki azt gondolná, hogy ez egy felnőtt ínyencség, az nagyon nagyot téved, ugyanis – bár felkészültem rá, hogy a rukkola levelek a tányéron landolnak – a kisfiam első számú szendvics kedvencévé lépett elő, egy az egyben.

Úgyhogy már többször is napirendre kerül nálunk az óta, például San Daniele sonkával is.

Éppen ez ihletett arra, hogy a konyhai alapanyagok vonatkozásában az átlag, a jó és még jobb közötti összefüggést e szendvics példáján keresztül kivetítsem.