Vegyes sajttál sonkával, gyümölcsökkel – vacsora, főzés nélkül

Mostanában nem először kerül terítékre. Szeretjük az egyszerű, hidegtálas vacsorákat is, mint például ez a mediterrán vacsora volt:

Mediterrán vacsora - caprese, bruschetta, sült paprika és aszalt paradicsomkrém, Pármai sonka

Most még egyszerűbbre fogtam a „bőségtálat”, kedvenc sajtokat vágtam, szőlőt mostam, elrendeztem a tányéron majd sós mandulát és aszalt barackot szórtam közéjük, végül néhány levegőn szárított sonka rózsát helyeztem el közöttük.

Holland gouda, brie St. Benoit, szarvasgombás francia félkemény sajt és füstölt mozzarella került a tányérra.

A fiúk kaptak hozzá pirított, kovászos házi kenyeret a normandiai cipóból.

Normandiai kovászos cipó

Én még ezt is kihagytam, megelégedtem a puszta ízekkel, mert az ízek is laktatnak … J

Tökéletes szendvics

A tökéletes szendvics frissen készül, az ízek és a látvány harmóniája makulátlan, azaz szoros kölcsönhatásban van egymással. Számomra egyéb ismertetője nincs, hiszen, ha a fenti szempontok rendben vannak, akkor lehet hideg vagy meleg, nyitott vagy zárt, csirkés, gombás, felvágottas, sajtos vagy érlelt sonkás, számomra tökéletes. Nem szűkölködik az oldal sem a szendvicsekben. :)

Persze a szendvicsre is igaz, hogy az élvezeti értéke fokozható, a felhasznált alapanyagok minőségének fokozásával. Egy friss vajas zsömle jóféle parizerrel is lehet tökéletes a maga nemében, mégsem képes két vállra fektetni, mondjuk egy érlelt sonkás szendvicset. Még ár érték összhangban sem, mert mondjuk egy San Daniele sonkaszeletekkel gazdagított szendvics élvezeti értéke sokkalta túlszárnyalja a legjobb kapható parizer ára és a San Daniele sonka ára közötti különbséget. (Szerintem például a sajtokra is éppen így igaz.)

Szóval, ez a szendvics sajnos nem San Daniele sonkával készült, pedig ez esetben mondhatnám azt, hogy nem csak tökéletes, hanem összehasonlíthatatlan is.

Egy jobbféle crudo, azaz olasz, érlelt sonkával készült, de elhatároztam, hogy ezt a szendvics élményt legközelebb egy még nemesebb sonkával koronázom meg.

Ha jól táplálkozunk, akkor nem csak rágunk, meg nyelünk, hanem több érzékszervünk bevonásával végezzük az étkezést. A gyomorműködésünket a látvánnyal indítjuk be, ettől elindul a nyálelválasztásunk és felkészülünk az örömforrásra. Az étel illata még intenzívebbé teszi ezt a folyamatot. Természetesen egy sült esetében először szippantunk, és utána pillantunk, de a sorrend teljesen mindegy. Végül az ízlelésnél jutunk el a csúcspontra, melynek magaslatait az ízek orgiája eredményezi.

Amikor minden érzékszervünket be tudjuk vonni a táplálkozásunkba, akkor sokkal hamarabb telítődünk az ízek és élmények által, ami mint tudjuk, kalóriamentes. Így egy magasabb íz élményt okozó ételből kevesebb is elég ahhoz, hogy testünk is és lelkünk is egyszerre jóllakjon.

A prémium íz kategóriába tartozó alapanyagokból sokkalta kevesebb is elég a tökéletes íz élmény és íz összhang elérésére. Példának okáért egy ilyen érlelt sonkás szendvics esetében, egy kétszer olyan „értékes” sonkából mondjuk feleannyi is elég a magasabb íz élmény eléréséhez. Tehát nem feltétlenül plusz anyagi befektetés, sokkal inkább igény kérdése ez.  

Nem azt kívánom sugallni, hogy minden alkalommal, amikor szendvicset készítünk, cseréljük le a szalámit vagy a parizert San Daniel sonkára, hanem, hogy alkalmanként cseréljük le a szalámit vagy a parizert egy-egy szelet igazán jóféle érlelt sonkára.

A szendvics egyszerű, éppen ettől tökéletes. Sajtos bagettet kettévágtam és megkentem vékonyan a legújabbféle paradicsomszószommal. 

Pizza szósz – paradicsomos szendvicskrém - házilag

Forró serpenyőben megpirítottam a szószos oldallal lefelé, majd ráhalmoztam 1-1 érlelt sonkaszeletet. Megcsorgattam elsőrangú olasz olívaolajjal, hogy simogassa a sonkát, amikor majd ízlelem.

Már önmagában is megállta volna a helyét a szendvicsem ebben a formájában, de én szerettem volna még belevinni egy kis markánsságot és frissességet. Úgyhogy rukkola levelekkel és parmezánforgáccsal szórtam meg.

Ha valaki azt gondolná, hogy ez egy felnőtt ínyencség, az nagyon nagyot téved, ugyanis – bár felkészültem rá, hogy a rukkola levelek a tányéron landolnak – a kisfiam első számú szendvics kedvencévé lépett elő, egy az egyben.

Úgyhogy már többször is napirendre kerül nálunk az óta, például San Daniele sonkával is.

Éppen ez ihletett arra, hogy a konyhai alapanyagok vonatkozásában az átlag, a jó és még jobb közötti összefüggést e szendvics példáján keresztül kivetítsem. 

Zsályás borjúrolád érlelt sonkában - párolt és grillezett zöldségekkel, francia krumplipüréágyon, mascarponés mártásával

Igazi vasárnapi étel: egyszerű, elegáns, szemrevaló. Persze pont ennyire finom is.

A hentesek nem kényeztetnek el minket borjúhússal, az biztos, de a borjúcomb még csak-csak hozzáférhető. Így volt ez most is, azonnal lecsaptam rá. Nem vettem nagyon sokat, mert nem olcsó. Az egész szeletekből és a nyesedékből éppen két, bőven 4 adagra elégséges étel készült.

A napokban mutattam be a borjú Stroganoff spagettit, melyet a nyesedékből készítettem. Ez is egyszerű, gyorsan elkészíthető, finom, és nem utolsó sorban pedig mutatós is. Érdemes belenézni a receptbe.

Gondolkodtam, hogy a szelet borjúcombokat milyen ízekre hangoljam, végül olaszos ízekre hangolódtam. De a lehető legegyszerűbben.

 Egyébként az olasz konyha az, amely bízik az egyszerűségben, ezért is csodálom annyira. Kevés, de nagyszerű alapanyag, melyek zseniálisan össze vannak válogatva, és hangolva. Számomra is ez az olasz konyha, olasz ízek lényege. A borjú egyébként is az olasz konyha központi figurája, szoktam is mondogatni, hogy felőlem a pizzát, de még a tésztaételeket is elfelejthetnénk, ha az olasz húsételekről van szó: a saltimbocca, az osso bucco, a scaloppine és még sorolhatnám az olasz húsételeket, melyekért odaadnám a fél királyságomat.

(Nem olyan régen mutattam be borjú saltimboccát és csirkés saltimboccát is, illetve egy egyben sült fokhagymás-rozmaringos bőrős karajt toszkán módra.)

Éppen a múltkorában főzött Jamie Oliver egy olasz családnál. A Mamma és a Jamie ételét hasonlították össze, és egyértelműsítették, hogy Jamie újragondolt verziója alatta marad a Mamma főztjének. Azt mondták, hogy túl sok a hozzávaló és túl van bonyolítva. Jót mosolyogtam rajta. Persze ez semmit sem von le Jamie zseniális konyhatudományából, mindössze jó, ha tudjuk, az olasz konyha lényege a tradíciókban és nem a prezentációban rejlik. No, és ez nagyon tetszik nekem.

Szóval igen egyszerűre fogtam a figurát, valamilyen finom, de nem nagyon karakteres sajttal akartam megtölteni a roládokat. Ha lett volna itthon fontinám, ahogyan sajnos nem volt, ezt töltöttem volna bele. Így maradtam, a mozzarellánál. Friss zsálya leveleket összevágtam és meghintettem vele a hússzeleteket (még mindig a saját zsályaültetvényemből gazdálkodok). A sózott, borsozott, enyhén klopfolt borjúszeleteket feltekertem egy-egy szelet mozzarellával, majd egy-egy vékony szelet érlelt sonkába tekertem és megtűztem.

Bő vajban körbepirítottam a húsbatyukat, majd tányérra szedtem. A visszamaradt zsiradékba fehérbort öntöttem, kiforraltam belőle az alkoholt, majd két evőkanál mascarponét megolvasztottam benne. Visszatettem a húsbatyukat és néhány percig pároltam őket a selymes szaftban. 

A köreteket időközben szükséges elkészíteni - jó, jó, ennyi a kihívás ebben az ételegyüttesben. De ez a többi olasz ételre is igaz. Mindent frissen szeretnek készíteni, vagyis minden, amit készítenek, az frissen jó, így az egyik hozzávaló mindenképpen a jó időzítés.

A brokkolit, egyszerűen gőz fölött, pároló betétben roppanósra pároltam. 

A gombát grilleztem, ehhez kevertem olívaolajjal, darabos tengeri sóval és egy csipet kakukkfűvel mázat neki, amivel közvetlenül sütés előtt átkentem. (A só elhagyható, de a legújabb kutatások eredményeképpen úgy tudom, hogy kimutatták, hogy a só normális mértékű használata nem hat kedvezőtlenül sem a vérnyomásra, sem a szervezetre.)

A francia krumplipürét pedig úgy készítettem el, ahogyan ebben a bejegyzésemben lépésről, lépésre bemutattam.

A krumplipüréből nyomózsákkal fészket alakítottam ki, erre ültettem rá egy-egy borjú roládot. Jó sok zöldséget halmoztam mellé, és feltálaltam.

Ugye milyen jól néz ki kitálalva? Hiába, először a szemünkkel kóstolunk … 

Nagyszerű ízek találkozója – körte, brie, érlelt sonka, akácméz, pirított tökmag

Le sem tagadhatnám, hogy nagyon kedvelem a hasonló összeállítású reggeliket, késői reggeliket, könnyű ebédeket, előételeket.

Igen, ennyiféle alkalomra nagyszerű, a gyümölcs, érlelt sonka, sajt összeállítás. Időnként megfejelem azzal, hogy megcsorgatom mézzel és megszórom valamilyen pörkölt olajos maggal.

Mikor milyen – hozzáillő – gyümölcs áll rendelkezésemre, azzal készítem. Fügével, almával, körtével. Legutóbb is abate körtével készítettem, mely nagyszerű az efféle sonkás-sajtos falatokhoz is.

A bie-t vagy a kecskesajtot ehhez az összeállításhoz jobban kedvelem, mint a camembert-t, de nyugodtan lehet camembert sajttal is készíteni.

Pörkölt mandulával, dióval, tökmaggal érdemes kombinálni.

Természetesen annál magasabb szintű az íz élmény, minél hosszabban érlelt sonkát használunk hozzá, de nekem az a tapasztalatom, hogy a fő lényeg nem ez, hanem az, hogy ne füstölt, hanem levegőn szárított, érlelt sonkát használjunk, ebből az „egyszerűbbek” is nagyon, de nagyon finomak.

Mézzel megcsorgatva, pörkölt magvakkal megszórva pedig ez az alapanyag együttes, ahogyan a legutóbbi hasonló összeállításomnál megjegyeztem, igazi ízorgia.

Egyszerű, de különleges előétel vagy reggeli - könnyű ebéd vagy vacsora: körte és brie cikkek érlelt sonkában

Ízorgia egyszerűen: érlelt sonka, meleg alma-brie kanapé gyökérkenyéren

Körte és brie cikkek Serranoba göngyölve akácmézzel, pirított mandula morzsával

Mézédes füge spanyol kecskesajttal, Serranoba göngyölve

Most gyümölcsösebbre hangoltam az étel azzal, hogy két vékony szelet körte közé helyeztem a brie szeleteket, és így göngyöltem egy-egy vékony szelet sonkába.

A tökmagot serpenyőben, szárazon megpirítottam.

Tálra rendeztem a sajtos-sonkás körte falatokat, megcsorgattam akácmézzel és megszórtam a tökmaggal.

2 körte, 10 dkg érett, francia brie, 10 dkg hajszálvékonyra szelt érlelt sonka, két-három evőkanál méz, 3-4 dkg tökmag két főre bőséges reggeli vagy előétel, vagy gyors, könnyű ebéd.

Az íz élmény igencsak laktató és hosszantartó!

Egyszerű, de különleges előétel vagy reggeli - könnyű ebéd vagy vacsora: körte és brie cikkek érlelt sonkában

A klasszikus, gyümölcs - érlelt sonka párosítás számtalan mediterrán konyha közkedvelt fogása. Ez az összefüggés viszont nem merül ki a legnépszerűbb és legismertebb, sárgadinnye-pármai sonka párosításban.

Szerintem a lényeg az, hogy az alkalmazott gyümölcs kifejezetten édes és ízletes gyümölcsféle legyen, a végeredmény élvezeti értékét pedig kifejezetten emeli, ha minél nemesebb sonkaféle kerül felhasználásra.

Ezekhez a gyümölcsökhöz a sajt is kiváló párosítás, nekem az egyik fő kedvencem a brie, melyet királyi sajtnak, vagy a sajtok királyának is titulálnak. Nem ok nélkül.

A brie szerintem nem amolyan tolakodó sajtféle, se nem a harsogó ízével, se nem a harsogó illatával hódít. Sokkal inkább, azzal az összhanggal, melyet látványának, állagának és íz világának tökéletes harmóniája nyújt a kóstolónak.

Minél jobb minőségű a brie, annál krémesebb, annál érettebb és annál több az ízében a titok, a sejtelmesség. Szerintem hosszasan bontakozik ki az íze, nem akkor teljesedik ki egészen, amikor megízleljük, hanem egészen addig tart, amíg teljesen el nem olvad a szánkban és minden ízlelőbimbónknak jut belőle.

Azt hiszem, le sem tagadhatnám, hogy nagyra tartom és különösen kedvelem.

Ebből kifolyólag én szívesen veszem be a brie-t a triumvirátusba, a brie-vel fokozom a gyümölcs és az érlelt sonka összhangját, valamint élvezeti értékét.

 Nem ez az első hasonló receptem, érett fügével és körtével is készítettem már ezt az ínycsiklandó fogást.

A fügét lágy kecskesajttal és Serranoval párosítottam.  A körtét brie-vel és Serranoval, valamint akácmézzel meglocsoltam és pirított mandulával szórtam meg.

Most egy lényegesen egyszerűbb verziót kínálok, demonstrálandó, hogy nem kell lemondanunk erről az ínyencségről a hétköznapokban sem.

Sajnos a körte fajtáját elvétettem megjegyezni, de talán a képek segítségre lehetnek, mert mondhatom, édes volt, ropogós, valamint fantasztikusan zamatos.

Egy közepes árfekvésű, francia brie sajtból vettem ehhez a könnyű ételhez.

Ez esetben osztrák érlelt sonkát használtam, szerintem a spanyol és olasz sonka és szalonna "csodák" mellett az osztrák speck-ek és érlelt sonkák is nagyszerűek.

Egyszerűen közepes cikkekre vágtam a meghámozott és magházától megfosztott körtét, egy-egy vékonyszelet brie-t illesztettem hozzá és a sonkával feltekertem. 

Nem csaptam nagy hűhót körülötte, mert ez egy gyors, könnyű, hétköznapi ebéd volt, amit a férjemmel költöttem el.

Nagyon megörült, amikor mondtam neki, hogy ezt készítek. Azt nem mondom, hogy vacsorára nem örült a cigánypecsenyének, mert azért valljuk be, hogy igazi ínyenc falat, de néhány óra elteltével jogosan éhezik meg utána a hétköznapi ínyenc! :)