Szenvedélyesen szeretek enni, főzni és utazni. Egy ideje itt írok ezekről a szenvedélyekről ...

2011. január 21., péntek

Egyszerű, de nagyon finom borjúmájpástétom








A vasárnapi ebédhez előkészített borjúmájból kevesebb, mint fele megmaradt. Tudtam, hogy kenyeret sütök, így egyből egy kis finom májpástétom jutott az eszembe. Anyukám készített gyerekkoromban hasonlóan sertésmáj pástétomot, csak ő resztelt májat készített, és miután a tojásokkal ledarálta, utána keverte ki vajjal. Gyakran készített, és nagyon szerettem. Én még egyszerűbbre fogtam a figurát.
Kis kockákra vágtam a májat. Bő, sült vöröshagyma alapon néhány percig sütöttem a májat. Majoránnával, borssal fűszereztem, majd mielőtt elzártam alóla a hőt sóztam. Hagytam kihűlni.









Kemény tojást főztem, és a májat a szaftjával és a tojásokkal turmixoltam. Annyi vajjal kevertem ki, hogy ne legyen túl zsíros és nagyon vaj ízű, de jól kenhető legyen.








Ennyi kísértés nem ért mostanában ételkészítés közben. Úgy 20 dkg májból készült mindössze ez a pástétom, de már melegen, hagymás állapotában meg bírtam volna enni az egészet, egy szusszra.
Majd, amikor sikerült megtartóztatnom magamat, de a pástétom elkészült, akkor muszáj volt ennem belőle. Kifli karikákat pirítottam, fürjtojást főztem, és megadtam magamat az ételnek, az élvezetnek, kóstoló gyanánt alaposan belakmároztam belőle.
A frissen sült kovászos rúdkenyéren feladott szendvicseimhez használtam végül, immár a maradékot fel...








10 megjegyzés:

  1. Ezt se szívesen hagynám ki :-)

    A keménytojásról két dolog jut az eszembe (azon kívül, hogy jöhet):
    A hetvenes években az Univerzum c. újságban megjelent egy cikk, hogy sikerült cső formában keménytojást készíteni (természetesen több tojásból, iparilag) és ennek a vendéglátó ipar látja majd hasznát, hiszen minden egyes szeletében állandó a fehérje-sárgája arány - minden szelet egyforma. Aztán ez a találmány is eltűnt, mint annyi más... Talán azért, amiért a múlt héten elmaradt a rántottánk - a legutolsó beleütött tojás romlott volt :-((( Ez olyan régen fordult elő legutóbb, hogy elmulasztottuk az óvatosságot :-(
    A másik: egy japán iskolai kórust láttak vendégül Pesten és két hatalmas tálon apró pelyhek-forgácsok mik voltak, az egyiken hófehér, a másikon napsárga. Nagyon guszta volt. És kiderült: a keménytojást vették ketté és darálták (?) le.
    Szép tálaláshoz, ültetett állófogadáshoz is ajánlott :-)

    VálaszTörlés
  2. Nagyon gusztusos lett!:-) El is mentettem magamnak a receptet, elkészítem majd februárban!
    A többi szendvics is nagyon kívánatos!:-)

    VálaszTörlés
  3. Ma reggel blogjarkalas kozepette talaltam a blogodra! Mit ne mondjak, orakig ultem a gep elott, es minden uj bejegyzesednel csak nagyokat nyeltem!
    Ez a majpastetom, nagyon jo otlet,regi idoket juttat eszembe! Koszi!
    Majd jovok maskor is ujabb receptekert! :))

    VálaszTörlés
  4. Megint régi időket idéztél ezzel a pástétommal. Anyu is készített, persze nem ilyet, hanem csibemájból.
    Ha nem volt türelme hozzá, akkor csak bő zsírban kisütötte a májat, felaprította, befőttes üvegbe rakta, ráöntötte a zsírt; mehetett a hűtőbe. Így sem tartott sokáig, gyakran rájártunk. Ahogy Ti is, mi is szeretjük a hagymát, úgyhogy mi is azzal ettük és meleg teát ittunk hozzá. Finom volt...

    VálaszTörlés
  5. Mormogi Papa: Anyukám egy olyan szendvicset is készített, amikor szendvics tál volt nálunk vacsorára, hogy bő majonéz ágyra egyszerűen kemyén tojást reszelt. A mai napig imádom! Húsvétkor mimóza salátát szoktam készíteni, retekkel, almával, salátával, és az is majonézzel és reszelt főtt tojással készül.
    Érdekes, hogy a gyerekeim nem rajonganak különösebben a főtt tojásért. :(

    Latsia: Nem fogsz benne csalódni, egyszerű, de igazi ínyenc pástétom!

    Kathy: Nagyon örülök, hogy rám találtál. Igyekszem változatos, hétköznapi, de mégis a maga nemében különleges ételeket főzni. Nagyon szeretek mellé mesélni is, ezért ezek nem csak receptek, hanem "recepttörténetek" is egyben! :)

    Bea: Ahol szeretik a májat, szerintem mindenhol meg van a családi májpástétom recept. A könyvemben érdekes módon az anyukám receptje volt az első, amit ebben a kategóriában betettem! :)
    Ha borjúmájhoz tud jutni valaki (én csirkemáj árban veszem kedvenc hentestől) akkor érdemes sokféleképpen kipróbálni. Már rántottam, hirtelen sütöttem, és ez már a második pástétom, amit készítek belőle.
    Szerintem is nagyon kívánja a finom édes makói sült hagymát!
    :)

    VálaszTörlés
  6. Nem is tudom, miért nem készítettem eddig pástétomot, talán azért, mert mindig megeszik előtte :)
    Ha májat sütök, azt vagy natúr teszem, tehát csak só, fekete bors és fokhagyma. Vagy "gazdagon", ami tényleg egy előpástétom: szalonnát pirítok, ezt nem is veszem ki a serpenyőből, hanem erre teszem a jó sok hagymát, majd a fokhagymát. Erre kerül a máj. Fekete bors, mustár (olykor Piros Arany, ne szépítsük) és ha épp van otthon, akkor fehérbort is szoktam aláönteni. Ezt fedő alatt párolom, aztán fedő nélkül zsírjára sütöm. Nyáron felkockázott paradicsom és paprika is kerül bele. A legjobban kenyérrel szeretjük enni. Egy bánatom van csak most már, hogy nem a Te kenyereid közül halmozhatunk ebből...

    VálaszTörlés
  7. Bea: Valakinél olvastam, hogy azért állt le a kenyérsütésről, mert kétszer annyi kenyeret ettek meg a háziból, mint amikor boltban, péknél vették. Mára nem maradt a 4 vekni kenyérből, ami múlt vasárnap estére sült ki...
    A férjem szereti a ropogós csavart kiflit, úgyhogy még az is fogyott a héten...és kétszer volt hamburger, amihez friss zsömlét sütöttem!...:)
    Nyilván ez nem azt jelenti, hogy nem sütök, csak ilyenkor minden ételt ehhez tervezek.
    Frissen sem piskóta, de pirítva, nincs finomabb a házi kovászosnál. A férjem többször is rákérdezett a héten: ez még a te kenyered, ez nagyon finom! :)
    Annak örülök, hogy sokakat érdekel a téma. A héten a kovászos kenyérről szóló bejegyzésemet nézték meg a legtöbben! :)
    Úgyhogy nem vitatkozok Veled, az utolsó mondatod tekintetében...:)))

    A sertésmáj "ízetlenebb, aromátlanabb" szerintem, mint a csirke, méginkább a borjúmáj. Én semmiképpen nem czifráztam:) volna jobban az ízesítést, mert így tökéletesen kiütközött a borjúmáj zamata. Komolyan mondom Neked, hogy a hízott kacsa és libamáj sem finomabb. Kár, hogy nem lehet könnyen hozzájutni, így kevesekhez jut el, ez a nagyszerű íz, alapanyag.

    Egyébként nincs nekem bajom a Piros Arannyal, csak én nem használom másra, mint a töltött tojásra nyomja a férjem. Még talán a sonkatekercsre, vagy a tojásos-sajtos szendvicsre. Ehhez-ahhoz inkább házi darált paprikát használok, mint pédául fasírtba, húspogácsába. De erről már régebben is beszéltünk!
    :)

    VálaszTörlés
  8. Borjúmájat még nem ettem, úgyhogy maradunk egyelőre a csirkénél és a pulykamájnál, mert néha az is kerül az asztalra.
    A Piros Arany és egyéb hm... ételízesítők pedig mankók az olyanoknak, mint én vagyok :)

    VálaszTörlés
  9. Valamit már szilveszter óta el akartam mondani. Szilveszterkor jó sok vadétel volt, sokan vadásznak a barátaink közül. Az egyik sráccal beszélgettem, nagyon profi szakács, főleg vad téren.
    Visszakoznom kell - bár életemben nem főztem és nem is ettem, de ez nem mentség:) - a vaddisznó húsleves kapcsán. A srác megerősítette, hogy normál húslevesként főzve isteni a levese, és nem kell savanyítani...:)
    Azt mondta, hogy a vaddisznóhúsból lehet az egyik legfinomabb rántott husit is sütni!
    Csak egy tipp!
    :)))

    VálaszTörlés
  10. Igen, levesnek nagyon szeretjük, talán a tyúkhúsleves után mindjárt az következik :)
    Nem savanyítom én sem, csak úgy, "simán", a szokott fűszerekkel (plusz szegfűszeg) és kész.
    Rántani még nem rántottam, csak pörköltnek és sült húsnak készítettem el. Jó, hogy írod, akkor kipróbáljuk, bár a kb. hetven kiló vaddisznóból már nem sok van :)))

    Írok emilt.

    VálaszTörlés

Related Posts with Thumbnails